Kiállítás

Mister Nobody

Tót Endre két kiállítása

Képzőművészet

Ugyan az acb Galéria profilja szerint progresszív kortárs művészeket képvisel, e tág halmazon belül azonban (ki nem mondottan) elsősorban a posztkonceptualista művészeket preferálja – bár az is igaz, hogy legalább ekkora csoportot alkotnak a „politizáló” alkotók is (nem beszélve a két halmaz közötti átfedésről).

Ezért sem meglepő, hogy külön figyelmet fordít ezen „irányzat” történeti beágyazására: a gyűjtők vagy a fiatal művészek számára is fontos, hogy érzékeljék e műcsoport gyökereit. Így csoportos kiállításon szerepelt már itt Pauer Gyula vagy Bak Imre, de volt egyéni kiállítása Major Jánosnak, Szombathy Bálintnak és 2010-ben Tót Endrének is.

Tót elsősorban a „nemzetközi konceptuális művészet egyik meghatározó alakja” – mivel a hetvenes években szinte megállás nélkül külföldön alkotott.  Így, amolyan külföldre szakadtként kezelte a magyar művészeti élet is, holott csak 1980-ben telepedett le Kölnben. A rendszerváltás után viszont nagyon is „jelenvalóvá” vált: egyéni kiállítása volt a Kiscelli Múzeumban (1989), a Szombathelyi Képtárban (1993), a Műcsarnokban (1995) és két éve a debreceni Modemben. Nemzetközi diadalmenetének állomásait most hely hiányában nem részletezem, de az bizton állítható, hogy sikerének és egyéni kézjegyének egyik meghatározó eleme nagyon is Magyarországhoz köthető. Már abban is, hogy mint sokan mások (például Bak Imre), Tót is a hetvenes évek elején hagyott fel a festészettel. (Most is látható az 1972-ben készített utolsó olaj-vászon festménye, bár ez az állítás kicsit becsapós, mert még a kilencvenes években is készített festményeket, igaz, akril technikával.) Az acb Galériában és filiáléjában, az acb Attachmentben kiállított művek is majdnem mind a hetvenes években készültek – amik pedig nem, azok is kötődnek ehhez a korszakhoz, az Eső, a Zéró vagy az Öröm tematikához. Az első két sorozatban az a közös, hogy kapcsolódnak a korszak divatos tudományos módszerei (jelelmélet, strukturalizmus) nyomán létrejövő egyik műtípushoz, a morfémákat és írásjeleket „vizsgáló” művekhez (például Türk Péter 1972-ben kérdőjeleket, Maurer Dóra 1973-ban betűcsoportokat helyezett el különböző természetes környezetekben – igaz, e munkák inkább a land arthoz köthetőek).

Az acb Attachmentben látható esőművek egy rendkívül egyszerű eszközzel operálnak, az írógép per jelével (///…). A talált képekre (magazinképekre, festmények reprodukciói­ra vagy képeslapokra) felvitt „esőjelek” sűrűsége és iránya vagy váratlan elvágása, esetleg a „rain” szóval való felcserélése, továbbá a „zápor” közé ékelt szóösszetételek vagy mondatok (például: „I am glad if I can type rains” – Örülök, ha esőt gépelhetek) mozgatják meg a munkákat. A meg nem nevezett kurátor (esetleg a művész) ezen belül is külön egy­ségeket képzett; így találkozhatunk csak (amúgy eddig nem kiállított), döntően budapesti helyszíneket ábrázoló képeslapokkal, már-már a pornográfia határát súroló újságképekkel vagy politikai témájú művekkel (Lenin, valahanyadik szovjet kongresszus).  De van belső és külső, szexi vagy marxista eső, de olyan is, amin a „fuck” szó is szerepel – történetesen a brit királynő portréján. Elsősorban kedves, vizuális poénok (bár a királynős darab címzettjét egy ideig vegzálta az angol titkosrendőrség); jóllehet nem vitatható, hogy még így is sok mindent bele lehet látni a munkákba.

Interpretációs szempontból jóval érdekesebbek a Zéró sorozat darabjai. A hiány látható megformálása már 1971-ben felbukkan. Míg Tót első művészkönyvében, a Meg nem festett képeim című füzetben az üresség jelenik meg (hogy aztán visszatérjen olyan, későbbi képeken, ahol nagy mesterek munkáit „fedi” feketeség), a nulla karakter 1972-től válik (egészen máig) műképző elemmé. Zéró morfémák „helyettesítik” a levelek szövegét, a művész statementjét, a kérdések és dialógusok mondatait: a nullákkal átgépelt értelmes szövegekből, a nullák hullámveréséből mint szigetek emelkednek ki az írásjelek vagy a néhány még olvasható szó; a semmi jelentésű 0 jel szinte megsemmisíti az eredeti szöveget. Vagy, ahogy a kiállításhoz írt szöveg is írja: „a zéró jel Tót számára elsősorban a kommunikáció képtelenségét szimbolizálja, de bevallottan fontosak számára a nulla karakter filozófiai és politikai vonatkozásai is”.  Látható itt nulla összegre kiállított csekk, művészbélyeg-sorozat (csupa nullákból), de az a TÓtalZeros művészkönyv is, ahol a nulla mintegy önállósul, egyéni karakterjegyeket kap. (A nagy nullához támaszkodó kicsi nulla fölött például ez a felirat olvasható: „Oh darling! You see, we are so lonely”, vagyis: Ó, drágám, látod, milyen magányosak vagyunk!)

A kiállítás egy unikummal is szolgál: először látható egy 1979-es, Berlinben készült és kilenc darabból álló sorozat. Érdekes, hiszen nincs rajtuk eső vagy nulla – hacsak a műveken felbukkanó gombokat nem tekintjük zé­ró­kompatibilisnek. Sokkal izgalmasabb, hogy a nagyrészt figurális fényképeket egyfajta hártya, egy félig átlátszó réteg takarja: erre kerülnek aztán a zsinegek és gombok. Elfed, és mégis megmutat – akárcsak a nullával pettyezett tüntetőtáblák.
A Magyarországon Debrecenben, majd tavaly Budapesten is felvonuló (sőt, az internetadó elleni tüntetésen is felbukkanó) táblákon „zéró állítások” sorakoznak: mintegy demonstrálva, hogy a semminek is lehet (aktuál)politikai jelentése (képünkön).

Mister Nobody amúgy egy vidám ember. A lichthof falára felvitt – aláírása szerint a „Totális öröm” által jegyzett – szöveg szerint ugyanis „Mindig kurvára örültem azoknak a napoknak, mikor semmi sem történt velem, kivéve, hogy reggel felkeltem, és este lefeküdtem.” Ennek én is örülök.

Korai Zéró darabok (1971–78), acb Galéria, Bp. VI., Király u. 78. Esőálló ideák (1971–78), acb Attachment, Bp. VI., Eötvös u. 2. Nyitva december 11-éig.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.