Kiállítás

Mondik Noémi: Kispesti kalandok

  • Tóth Béla István
  • 2014. október 25.

Képzőművészet

A grafikus naplóírás helyett vizuálisan jelöli ki a hétköznapok meghatározó pillanatait. Munkamódszere sajátos, a világ talán legeszköztelenebb rajzprogramjával készít képeket.

Jellemzően a weben publikál, múzsája a kerület. Műveit többnyire a groteszk realista ábrázolásmód jellemzi, esetenként mégis szürreális elemek bevonásával teszi őket meseszerűvé. Stílusa a 8 bites videojátékok képi világát idézi, s némi rokonságot mutat a pop art képviselőivel és Hecker Péter bizonyos alkotásaival. Minimalizmusa azonban mindegyiknél harsányabb. Színei statikusak; beállításai, komponálókészsége irigylésre méltó. Képein rendre visszaköszönnek a város agyunkba égett terei és lecsúszott figurái, amelyek valójában bárhol lehetnének. Ez Mondik másik erénye: jó érzékkel ragadja meg a hétköznapinak mondott ál­talánost. A feszültséget a címekből fakadó (ön)irónia oldja. A kép és a szöveg közt fennálló szoros kapcsolat együttes eredménye valamiféle különös minőség (együttes ható­erő), ami ezek szétválasztásakor nem jelenne meg.

Jelen tárlat sajnos a problémamentesség elvét követi, és csupán a visszafogott, „finom” képek kiprintelt keresztmetszetét adja, szinte teljes mértékben nélkülözve a fenti érdemeket. Az erős képek közül mindössze kettőt állítottak ki a metrósorozatból, ahol különös társadalmi kirakodóvásárként jelenik meg az utazóközönség. Ezeket viszont kényszerűségből lecserélték, így szüntetve meg az erős és közepes képek közti kontraszthatás maradék lehetőségét. Mindenesetre számomra most is ott vannak a rajtuk lévő alakok. Csakúgy, mint a kiállításon meg nem jelenő kedvenc képemen, ahol a metrón ülők közt kirajzolódó kipárolgásként ott ragadt emberi lenyomat egyszerre fejezi ki az üresség, az elmúlás, a nemlét és a jelenvalóság egyidejű, paradox helyzetét. A láthatatlan jelenlétet.

Kispesti Városháza Tárlat, Bp. IX., Városház tér 18–20., nyitva szeptember 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.