Kiállítás

Mondik Noémi: Kispesti kalandok

  • Tóth Béla István
  • 2014. október 25.

Képzőművészet

A grafikus naplóírás helyett vizuálisan jelöli ki a hétköznapok meghatározó pillanatait. Munkamódszere sajátos, a világ talán legeszköztelenebb rajzprogramjával készít képeket.

Jellemzően a weben publikál, múzsája a kerület. Műveit többnyire a groteszk realista ábrázolásmód jellemzi, esetenként mégis szürreális elemek bevonásával teszi őket meseszerűvé. Stílusa a 8 bites videojátékok képi világát idézi, s némi rokonságot mutat a pop art képviselőivel és Hecker Péter bizonyos alkotásaival. Minimalizmusa azonban mindegyiknél harsányabb. Színei statikusak; beállításai, komponálókészsége irigylésre méltó. Képein rendre visszaköszönnek a város agyunkba égett terei és lecsúszott figurái, amelyek valójában bárhol lehetnének. Ez Mondik másik erénye: jó érzékkel ragadja meg a hétköznapinak mondott ál­talánost. A feszültséget a címekből fakadó (ön)irónia oldja. A kép és a szöveg közt fennálló szoros kapcsolat együttes eredménye valamiféle különös minőség (együttes ható­erő), ami ezek szétválasztásakor nem jelenne meg.

Jelen tárlat sajnos a problémamentesség elvét követi, és csupán a visszafogott, „finom” képek kiprintelt keresztmetszetét adja, szinte teljes mértékben nélkülözve a fenti érdemeket. Az erős képek közül mindössze kettőt állítottak ki a metrósorozatból, ahol különös társadalmi kirakodóvásárként jelenik meg az utazóközönség. Ezeket viszont kényszerűségből lecserélték, így szüntetve meg az erős és közepes képek közti kontraszthatás maradék lehetőségét. Mindenesetre számomra most is ott vannak a rajtuk lévő alakok. Csakúgy, mint a kiállításon meg nem jelenő kedvenc képemen, ahol a metrón ülők közt kirajzolódó kipárolgásként ott ragadt emberi lenyomat egyszerre fejezi ki az üresség, az elmúlás, a nemlét és a jelenvalóság egyidejű, paradox helyzetét. A láthatatlan jelenlétet.

Kispesti Városháza Tárlat, Bp. IX., Városház tér 18–20., nyitva szeptember 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”