Kiállítás

Nincs lehetetlen

0 NEGATIVE – az Ékszerek Éjszakája Budapest központi tárlata

Képzőművészet

A 2015-ben indult Ékszerek Éjszakája Budapest (ÉÉB) „egyéjszakás” eseményből immár ékszerhétté nőtte ki magát: közel 30 tárlat, performanszok és az online térben tartott előadások mellett még egy központi kiállítás is része a programnak.

A kapcsolódó nemzetközi pályázat témája egyszerűen és némiképp szűkszavúan 0- volt, amelyet a kiírásban néhány lehetséges értelmezés, egy-egy szó felvillantásával egészítettek ki a szervezők, de ekkor még senki sem sejthette, hogy a pandémia átértelmezi ezeket az irányokat. A beérkező pályázatokat háromtagú zsűri – Vági Flóra, Leo Caballero és Lin Cheung – értékelte: 39 alkotást válogattak be, arányosan megosztva a külföldi és a magyar résztvevők számát.

A legtöbb művész a 0- vér, a koronavírus, a társadalmi összefogás, a karantén és az online térbe áthelyezett életvitel kérdéseit járta körül a munkáiban. Az első témára, vagyis a ritka nulla negatív vércsoportra, a véradás, vérátömlesztés, vér­erek, vérplazma tematikára erősít rá a tárlat installációja is. A legtöbb ékszert hófehér, légies posztamenseken állították ki, ezek szigetei fölé vérvörös drótokon lógattak be további műveket, a sötét padlót élénkpiros, hosszú, téglalapformára vágott matricák élénkítik, mintha a látogató a tárlat véráramával sodródna együtt.

A kiállítás arculatát erősen meghatározza Visy Dórának, a 2018. évi ÉÉB vándordíjasának a 2020=0- című ékszerkollekciója is. A tervező 20 darab ezüstmedált állított ki, bennük egy-egy apró aranylemezzel, amelyeket vérpiros cérnával rögzített. A fogadófalon a 20 ékszer egy-egy hófehér keretbe foglalva simul a falra, valamennyi számozott, egyedi darab.

A külföldi kiállítók között feltűnően sokan képviselték Kelet-Ázsiát, több ékszer érkezett Kínából, Dél-Koreából, Tajvanból és Japánból. Érdekes megfigyelni, ahogyan ők a kulturális jelentésekkel telített alapanyagokat és motívumokat használják. Hansel Tai koporsófedelet formázó jádeköve a hozzá társított örökkévalóság fogalmát kérdőjelezi meg. Míg Tocsigi Mizuki újrahasznosított PET-palackokból készült karkötőjének ívei honfitársának, Hokuszai Kacusikának a híres hullámot ábrázoló fametszetét idézik, egyben Földünk vizeinek műanyag-szennyezettségére reflektálnak.

Az idén is több díjat kiosztottak a szervezők, a díjakat a tavalyihoz hasonlóan Herter Katalin porcelántervező készítette el, irizáló fényű, lüszterrel festett porcelánból formázva meg az ÉÉB jelképét, az igazgyöngyöt. A kétévente átadásra kerülő ÉÉB Vándordíjat a főként üveggel dolgozó Edőcs Márta kapta. Edőcs mind autonóm üvegplasztikáiban, mind pedig ékszereiben a sejtcellák formáiból, szerkezetéből indul ki, s a színes és élénk Bullseye üvegek dekorativitásával hangsúlyozza azokat.

A szervezésben közreműködő Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) díját Besnyői Rita érdemelte ki, ezért jövőre ő kap egyéni kiállítási lehetőséget a FISE Galériában. Alkotása címét Besnyői az amerikai író, Bret Easton Ellis Nullánál is kevesebb (Less Than Zero) című regényéből kölcsönözte. Igen vegyes anyaghasználatú – rozsdával színezett selyem, turmalin, nikkelezüst, acélcsap, balsafa, akril – brossának üzenete pedig az lehetne, hogy az élet mindig, minden nehezítő körülmény ellenére újjászületik, hiszen még a sírokon is virágok nőnek. Az Athens Jewelry Week díját Horányi Kinga a karantén időszakának bezártságra, tehetetlenségre reagáló, súlyos Ytong téglákból készült ékszereivel nyerte el; kiállíthat a görög főváros jövő évi ékszerhetén. Horányi munkájának fotódokumentációja különösen erős: az alkotó kitekert pozícióban felülről látható a képen, amint kezét és lábát gúzsba köti saját tárgya. A bukaresti AUTOR ékszervásár díját a koreai születésű, de New Yorkban élő Seong Ae Kim kapta The imperfect digital era című medáljával, amelyben szépen ütközteti egymással a hagyományos koreai gyöngyház berakás technikáját a modern formákkal, egyben a vírushelyzetet orvosolni próbáló online kapcsolattartás valójában elidegenítő álságaival. A virtuális térbe szorult kommunikáció tökéletlenségét, hibáit ábrázolja a gyöngyháztól csillogó medál, melynek teljességet szimbolizáló kör formáját egy éles, ék alakú hiány töri meg. A sárgaréz buborékokat formázó medálok között fabetétek bújnak meg, felületük a rajtuk ejtett apró, C alakú bemetszések révén, mintha lélegző organizmusokat jelenítenének meg.

A különleges, olykor meghökkentő anyaghasználatra több példát is találunk: a brossként aranyba foglalt szappannal (Joshua Kosker), az epoxigyantából megformált húsos csonttal (Martin Grosman), a muranói üvegből készült karkötőkkel (Caterina Zucchi), a porcelán ékszerekkel (Fekete Fruzsi, Botos Balázs), sőt kockacukorral (Harsány Patrícia). A tárlat éppoly változatos, szerteágazó és gondolatébresztő, ahogyan a kortárs művészeti ékszer műfaja maga. Főként az a vonása, hogy ezek a luxusként definiált tárgyak olyan helyzetekben is képesek téttel bíró üzeneteket megfogalmazni, mint amilyeneket egy világjárvány gerjesztett.

HybridArt Space, Bp. V., Galamb u. 6.; nyitva szeptember 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.