A kapcsolódó nemzetközi pályázat témája egyszerűen és némiképp szűkszavúan 0- volt, amelyet a kiírásban néhány lehetséges értelmezés, egy-egy szó felvillantásával egészítettek ki a szervezők, de ekkor még senki sem sejthette, hogy a pandémia átértelmezi ezeket az irányokat. A beérkező pályázatokat háromtagú zsűri – Vági Flóra, Leo Caballero és Lin Cheung – értékelte: 39 alkotást válogattak be, arányosan megosztva a külföldi és a magyar résztvevők számát.
A legtöbb művész a 0- vér, a koronavírus, a társadalmi összefogás, a karantén és az online térbe áthelyezett életvitel kérdéseit járta körül a munkáiban. Az első témára, vagyis a ritka nulla negatív vércsoportra, a véradás, vérátömlesztés, vérerek, vérplazma tematikára erősít rá a tárlat installációja is. A legtöbb ékszert hófehér, légies posztamenseken állították ki, ezek szigetei fölé vérvörös drótokon lógattak be további műveket, a sötét padlót élénkpiros, hosszú, téglalapformára vágott matricák élénkítik, mintha a látogató a tárlat véráramával sodródna együtt.
A kiállítás arculatát erősen meghatározza Visy Dórának, a 2018. évi ÉÉB vándordíjasának a 2020=0- című ékszerkollekciója is. A tervező 20 darab ezüstmedált állított ki, bennük egy-egy apró aranylemezzel, amelyeket vérpiros cérnával rögzített. A fogadófalon a 20 ékszer egy-egy hófehér keretbe foglalva simul a falra, valamennyi számozott, egyedi darab.
A külföldi kiállítók között feltűnően sokan képviselték Kelet-Ázsiát, több ékszer érkezett Kínából, Dél-Koreából, Tajvanból és Japánból. Érdekes megfigyelni, ahogyan ők a kulturális jelentésekkel telített alapanyagokat és motívumokat használják. Hansel Tai koporsófedelet formázó jádeköve a hozzá társított örökkévalóság fogalmát kérdőjelezi meg. Míg Tocsigi Mizuki újrahasznosított PET-palackokból készült karkötőjének ívei honfitársának, Hokuszai Kacusikának a híres hullámot ábrázoló fametszetét idézik, egyben Földünk vizeinek műanyag-szennyezettségére reflektálnak.
Az idén is több díjat kiosztottak a szervezők, a díjakat a tavalyihoz hasonlóan Herter Katalin porcelántervező készítette el, irizáló fényű, lüszterrel festett porcelánból formázva meg az ÉÉB jelképét, az igazgyöngyöt. A kétévente átadásra kerülő ÉÉB Vándordíjat a főként üveggel dolgozó Edőcs Márta kapta. Edőcs mind autonóm üvegplasztikáiban, mind pedig ékszereiben a sejtcellák formáiból, szerkezetéből indul ki, s a színes és élénk Bullseye üvegek dekorativitásával hangsúlyozza azokat.
A szervezésben közreműködő Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) díját Besnyői Rita érdemelte ki, ezért jövőre ő kap egyéni kiállítási lehetőséget a FISE Galériában. Alkotása címét Besnyői az amerikai író, Bret Easton Ellis Nullánál is kevesebb (Less Than Zero) című regényéből kölcsönözte. Igen vegyes anyaghasználatú – rozsdával színezett selyem, turmalin, nikkelezüst, acélcsap, balsafa, akril – brossának üzenete pedig az lehetne, hogy az élet mindig, minden nehezítő körülmény ellenére újjászületik, hiszen még a sírokon is virágok nőnek. Az Athens Jewelry Week díját Horányi Kinga a karantén időszakának bezártságra, tehetetlenségre reagáló, súlyos Ytong téglákból készült ékszereivel nyerte el; kiállíthat a görög főváros jövő évi ékszerhetén. Horányi munkájának fotódokumentációja különösen erős: az alkotó kitekert pozícióban felülről látható a képen, amint kezét és lábát gúzsba köti saját tárgya. A bukaresti AUTOR ékszervásár díját a koreai születésű, de New Yorkban élő Seong Ae Kim kapta The imperfect digital era című medáljával, amelyben szépen ütközteti egymással a hagyományos koreai gyöngyház berakás technikáját a modern formákkal, egyben a vírushelyzetet orvosolni próbáló online kapcsolattartás valójában elidegenítő álságaival. A virtuális térbe szorult kommunikáció tökéletlenségét, hibáit ábrázolja a gyöngyháztól csillogó medál, melynek teljességet szimbolizáló kör formáját egy éles, ék alakú hiány töri meg. A sárgaréz buborékokat formázó medálok között fabetétek bújnak meg, felületük a rajtuk ejtett apró, C alakú bemetszések révén, mintha lélegző organizmusokat jelenítenének meg.
A különleges, olykor meghökkentő anyaghasználatra több példát is találunk: a brossként aranyba foglalt szappannal (Joshua Kosker), az epoxigyantából megformált húsos csonttal (Martin Grosman), a muranói üvegből készült karkötőkkel (Caterina Zucchi), a porcelán ékszerekkel (Fekete Fruzsi, Botos Balázs), sőt kockacukorral (Harsány Patrícia). A tárlat éppoly változatos, szerteágazó és gondolatébresztő, ahogyan a kortárs művészeti ékszer műfaja maga. Főként az a vonása, hogy ezek a luxusként definiált tárgyak olyan helyzetekben is képesek téttel bíró üzeneteket megfogalmazni, mint amilyeneket egy világjárvány gerjesztett.
HybridArt Space, Bp. V., Galamb u. 6.; nyitva szeptember 29-ig
