Nobel-díjasok a magyar piacon: Könyvsorsjáték

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2003/6. (02. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kitüntetés híre az első napokban a hiánycikk-, később a bestsellerlista élére lökte itthon Kertész Imrét - kérdés, hogy a korábbi díjazottaknak mennyire sikerült bekerülniük a magyar olvasói köztudatba.

A kitüntetés híre az első napokban a hiánycikk-, később a bestsellerlista élére lökte itthon Kertész Imrét - kérdés, hogy a korábbi díjazottaknak mennyire sikerült bekerülniük a magyar olvasói köztudatba.ANobel-díjas írók ismertsége a maximum és a nulla között mozog. Hogy melyikük válik "magyar" szerzővé, az csak részben függ tőlük, a műveiktől. Előfordulhat, hogy a legragyogóbb fordítás, a legodaadóbb kiadói gondoskodás ellenére is érdektelenség fogadja, s a mégoly zseniális szerző sem tud áttörni az ismeretlenség burkán, ha mondjuk verseket ír (ami meglehetős hátrány), vagy ha olyan helyről származik, ami nincs a magyar figyelem fókuszában (a legtöbb ország pedig ilyen).

Sully Prudhomme. Björnstjerne Martinus Björnson. Szabad a gazda? Nobel-díjas írók 1901-ből, illetve 1903-ból, egy francia meg egy norvég. A legkorábbi Nobel-díjas, akinek a nevéhez átlagos műveltséggel már könyvcímet is tudunk kötni, a lengyel Sienkiewicz 1905-ből, majd az angol Kipling, 1907-ből. S ez így megy mindmáig, egy Sigrid Undsetre (norvég, 1928) jön egy Thomas Mann (1929), egy Juan Ramon Jimenezre (spanyol, 1956) egy Camus (1957).

Ha a régiek között ekkora a szórás, nincs mit meglepődni azon, ha a kortársak között is sok a fehér folt. Ez némileg árnyalja a magyar fordításirodalom gazdagságáról kialakult képet, és kérdéseket vet fel az immár valóságos piaci körülmények között működő hazai könyvkiadással kapcsolatban. Kérdés, hogy ha senki sem lát fantáziát egy Nobel-díjas íróban - pedig a díjjal járó publicitás kész ingyenreklám -, s így semmi vagy alig valami olvasható tőle magyarul, az arra utal-e, hogy valami nem stimmel, vagy épp ellenkezőleg, a hiány a piac "egészséges" működésének a következménye, miután a kiadók fölmérték, s a kereskedők megerősítették, hogy a szerző eladhatatlan. Akárhogy is, a Nobel-díj hagyománya, presztízse van akkora, hogy azt mondhassuk: legyen elérhető magyarul a kitüntetettek életművének legjava - miként ma már mi is elvárjuk, hogy Kertész Imre művei lehetőleg szólaljanak meg minden ország nyelvén.

H

A Nobel-díjasok magyar megjelenésének történetében külön fejezet illeti azokat, akiknek elismerése kínos politikai üzenetet is hordozott a szocialista táborban. Számukra a rendszerváltozás közeledtekor nyílhatott csak tér. Paszternak 1958-ban kapta meg a díjat (pontosabban: megkapta, de nem szabadott átvennie), a Zsivago doktort 1988-ban hozta ki az Európa, noha verseivel már korábban is ismert volt. Miután az 1970-ben díjazott Szolzsenyicint ´73-ban kiutasították a Szovjetunióból, nálunk is szilencium sújtotta: a magyarul ´63-ban már megjelent Iván Gyenyiszovics egy napja újabb kiadásával 1989-ig kellett várni, akkor aztán jöhetett a többi mű is, 1990-ben a Rákosztály és A pokol tornáca; külön sztori A Gulag-szigetcsoport, melynek csonka, müncheni kiadását ´89-ben a néhai Végh Antal cége dobta piacra itthon, idegbajt hozva a teljes kiadással csak ´91-re elkészülő Európára. A lényeg: Szolzsenyicin azóta nagyjából jelen van.

Az Amerikában élő lengyel Czeslaw Milosz 1980-ban kapta meg a díjat, első itthoni versgyűjteményére ´87-ig kellett várni (Múzsáim palotája, Európa). Joszif Brodszkijnak 1972-ben kellett elhagynia a Szovjetuniót, a Nobel-díjat ´87-ben kapta meg, rá egy évre jöttek ki magyarul a versei (Post aetetem nostram, Európa). Milosznak azóta több esszé-, vers- és szépprózai kötete is megjelent (A rabul ejtett értelem, Európa, 1992; A hatalom megragadása, Osiris, 1993; Szülőhazám, Európa, Kalligram/Vigilia, 1993; Az Issa völgye, Magvető, 1994; A kétségbeesés tisztasága, Osiris, 1999; Ahogy elkészül a világ, Ab-Art, 2001; Az Ulro országa, Európa, 2001), Brodszkijtól csak egy-egy lírai és esszékötet (Új élet, Jelenkor, 1997; Gyűjtőknek való, Európa, 1998).

H

Az 1980 utáni Nobel-díjas írók magyarul olvasható műveinek sorát nézve megfigyelhető az igyekezet: számos kötet röviddel az elismerést követően jelent meg, frissiben lehetett operálni a hírrel. Egyeseknél ez használt, másoknál nem.

Gabriel García Márquez (1982), William Golding (1983) és Günter Grass (1999) már Nobel-díja előtt bevezetett szerző volt, műveik azóta is folyamatosan napvilágot látnak, a kötelező/ajánlott olvasmánynak számító Száz év magány, A legyek ura és A bádogdob állandóan kapható.

Elias Canettit 1981-ben tüntették ki, az Európa ´82-ben hozta A megőrzött nyelv: Egy ifjúkor története című kötetét, amit ´83-ban A túlélő, ´85-ben a Káprázat második kiadása követett. Jót tett az 1998-as Nobel a portugál José Saramagónak is: jelentek meg könyvei addig is (Kőtutaj, Magvető 1989; Ricardo Reis halálának éve, Cédrus, 1992; Lisszabon ostromának históriája, Íbisz, 1997), ám utána még sűrűbben jöttek az Európánál: Vakság, 1998; Minden egyes név, 1999; A kolostor regénye, 1999; Jézus Krisztus evangéliuma, 2000.

Az 1984-ben díjazott cseh költő, Jaroslav Seifert első (és mindmáig utolsó) magyar kötete (Talán rózsát hozok, Európa) ´86-ban, halálának évében jelent meg. A ´86-os kitüntetett, a nigériai Wole Soyinka Aké: A gyermekkor évei című regényével ´87-ben jött ki az Európa, azóta tőle semmi - igaz, a díját megelőzték drámái (Európa, 1978) és egy regénye, A fékevesztettség évada (Magvető, 1980). A spanyol Camilo Jose Cela ´89-es díjazása utáni első (és egyelőre utolsó) magyar kötete, Az archidoniai bájdorong páratlan és dicsőséges hőstette ´91-ben jelent meg (Európa). Az ír Seamus Heaney 1995-ös díját ´97-ben követte harmadik (és máig utolsó) itthoni verskötete (Különös gyümölcs, Orpheusz), a lengyel Wislawa Szymborska 1996-os díját ´97-ben kísérte harmadik (egyelőre szintén utolsó) versgyűjteménye (Kilátás porszemmel, Jelenkor).

1992-ben Derek Walcott kapta a díjat, rá egy évre az Európa egy kötetet szentelt neki (A szerencsés utazó), és ezzel a St. Lucia szigetéről származó költő éppúgy befejezte magyarországi pályáját, mint a ´94-ben díjazott japán "e Kenzaburo (Futball-lázadás, a fordító, Vihar Judit kiadása, 1997) vagy a francia Claude Simon, aki a kitüntetést 1985-ben kapta, az idő tájt semmi nem jelent meg tőle, egyetlen magyar nyelvű kötete a Történet (Holnap, 1998). Alig volt hatása az olasz Dario Fo 1997-es díjának (Dario Fo, a Nobel-díjas komédiás: tőle, róla, Eötvös József Kiadó, 1998, ennyi), de még nála is kevésbé létező szerzőnek számít nálunk az 1988-as Nobel-díjas egyiptomi Nagib Mahfuz és a 2000-ben kitüntetett, Párizsban élő, kínai Gao Xingjian: nemhogy a kereskedelemben, de az Országos Széchényi Könyvtár online katalógusában sincs tőlük semmi magyarul.

H

Mit sem változtatott az 1991-es díj a dél-afrikai Nadine Gordimer itteni helyzetén: előtte négy könyve jelent meg a Magvetőnél (Livingston bajtársai, 1976; Az őrző, 1977; Kései polgárvilág, 1978; July népe, 1984), utána sokáig semmi, majd nemrég megint néhány (Egymagam, Helikon, 1999; Önvédelmi fegyver, Ulpius-ház, 2001). Hasonlóan járt a mexikói Octavio Paz és az amerikai Toni Morrison is. A Helikon Paz díjazása évében, 1990-ben hozta ki egy könyvét (Meztelen jelenés: Marcel Duchamp), 2000-ben egy spanyol-magyar nyelvű kötetét (Futóhomok + Rappaccini lánya) a Noran, esszéit tavaly az Európa (Az erotikus túlpart: Sade) adta ki. Morrisontól 1986-ban megjelent a Salamon-ének (Magvető), ´93-ban megkapta a díjat, még az évben jött a Dzsessz az Európánál, aztán hosszú szünet, majd 2000-ben A Paradicsom.

Mindhármuknak bőséges a magyarra le nem fordított könyvjegyzéke, akárcsak V. S. Naipaulnak: a trinidadi író 2001-ben vehette át a díjat, s ekkor feltűnően hamar a boltokba került A nagy folyó kanyarulatában című regénye. A Cartafilus adta ki, a ´83-as Európa-kiadáshoz készült fordítás fölhasználásával - a villámgyors megjelenés azonban a szerencsének köszönhető, a díj kihirdetésekor már nyomdában volt a könyv, amely azóta kb. kétezer példányban kelt el. (Az Eva Perón visszatér című, az Európánál ´84-ben megjelent műve viszont nem bukkant fel újra a díj nyomán.) A Cartafilus a szerző két másik kötetére is opciót szerzett, a Fél élet (Half a Life) őszre várható. Kevés az esély rá, hogy Grass vagy García Márquez népszerűségét elérje Naipaul, de hogy nálunk Gordimer, Soyinka vagy "e sorsa vár rá, az megjósolhatatlan.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2003/6. (02. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...