És a Berlin, Róma, Los Angeles és sok más nagyváros után most épp Krakkóban látható Kubrick-kiállítás mindkét vonalat pedzegeti, de igazán csak a felszínen élvezkedik. Vannak vetítések, de alig akadnak hozzájuk magyarázó szövegek; van pár filmtechnikai érdekesség, szám szerint talán kettő; van egy darab értelmezési kísérlet a 2001: Űrodüsszeia kapcsán, de az meg közhelyes és meredek.
A filmek kanonizációjáról, kontextusáról, hatásáról, készítésükről viszont szinte semmi információ, legfeljebb csak az olyan mókásabb daraboknak jut hely, mint a Lolita miatt tiltakozó papok levelei.
Marad tehát tanítás helyett az egész nép szórakoztatása, az viszont nem középiskolás fokon. Az életmű minden filmjének szenteltek egy-egy, többnyire elég kreatívan felcicomázott termet, jellemző zenével vagy zörejjel, néhány dokumentummal, plakáttal, fotóval. És a legjobb esetben tárgyakkal: remek móka az a pár terem, ahol oda lehet ülni Jack Torrance írógépe és emblematikus mondókájával teleírt papírja elé, pózolni a falba vágott fejszével, benézni a REDRUM feliratú ajtó mögé, vagy belelépni az Űrodüsszeia vetített díszletébe, na meg nyilván minden cinefil számára külön szívdobogást okoz egy-egy eredeti kellék a forgatásokról. De azért e téren sem fenékig tejfel a helyzet: a finoman szólva is inspiratív témájú Tágra zárt szemek termét például elintézték néhány maszkkal. Viszont ilyen jó jegyárak mellett így is bőven megéri: forintra átszámolva csak kétezer egy Űrodüsszeia.
Krakkói Nemzeti Múzeum, szeptember 14-ig
