Interjú

„Szakrális burleszk”

Kicsiny Balázs képzőművész

  • Sirbik Attila
  • 2020. december 18.

Képzőművészet

Alkotásaiban a legkülönfélébb emberi helyzeteket vizsgálja allegorikus dimenziókban. Eltérő időrétegeket sűrít össze egy-egy műben, így mutat rá az idő- és térbeli távolságok törékenységére, illetve arra, ahogy a különböző korok egymásra épülve párbeszédben állnak egymással. Életmű-kiállítása okán beszélgettünk vele.

 

Magyar Narancs: Az Időhúzás az első olyan tárlat, amely az életműve valamennyi korszakának átfogó bemutatására vállalkozik: a 80-as évek szenes munkáitól a 2019-es Végső vágás a képek birodalmában című művéig vezetve a befogadót. Egyben szemlélve kiadtak valamiféle korszakolást mindezek?

Kicsiny Balázs: Nehezen tudnám korszakokra bontani alkotói tevékenységemet, de talán valóban lehet bizonyos motívumok vagy anyaghasználat szerint csoportosítani a munkáimat. Ezeket korszakok helyett a kiállítás mellett megjelenő monográfiában Bódi Kinga művészettörténésszel inkább tematikus fejezetekbe rendeztük, olyan fejezetcímekkel, mint Szabató gyakorlat, Egy szemtanú vallomása vagy Folyamatos földet érés. Mindegyik fejezetben stilárisan ugyancsak eltérő alkotások kerültek egy csoportba. A tematikus rendszerezés mellett egy fejezet társadalmi, történeti összefüggésbe helyezi munkásságom korai időszakát, a Földalatti sziget című fejezet pedig az 1995 és 2004 között Angliában készült munkáimat dolgozza fel. A művek korszakolásával, hierarchiájával szemben én inkább a művek létrejöttének történetét szeretem felidézni, amely legalább annyira fontos számomra, mint a kész alkotás. De ez a keletkezéstörténet is teljesen eltérő lehet, van, amikor szerteágazó kutatómunka eredményeként jön létre a mű, de az is megtörtént, hogy a véletlen vagy egy félreértés következtében született meg egy-egy munkám. A korszakolást az is nehezíti, hogy több olyan alkotásom van, amely számtalan változatban jelent meg különböző terekben, a gótikus katedrálistól a bevásárlóközpontig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.