Ha az előbbin, akkor érthetetlen, miért csupán egyetlen szamurájöltözetet és két kimonót látunk, valamint a mindig előszedhető kiegészítőket, mint például a necuke. Ha viszont az utóbbin, akkor az installálás válik problematikussá, mivel a mai ékszerek szó szerint elvesznek a nagyrészt 19. századi japán tárgyak mellett. Ráadásul a vitrinekben látható fésűkhöz és faragványokhoz csak a bejáratnál lévő vezetőkben találunk rövid leírásokat, a vitrinekben nem, ami azért 2013-ban már megengedhetetlen egy magára valamit is adó múzeum számára.
Mindemellett a nagyrészt Hopp Ferenc és gróf Vay Péter gyűjteményéből összeállt anyag magáért beszél: a mesteri kivitelezésű fegyverek (kardok, kések stb.), a férfiviselet részeként hordott dobozok, csont- és fafaragványok, illetve a női viselethez tartozó fésűk, hajtűk önmagukban is szemet gyönyörködtetők. Megtudhatjuk, hogy a kimonó a 9-10. században terjedt el az udvari viselet átvételeként, de a szó maga 19. századi eredetű: 1869 után, a Meidzsi-korban a hagyományos ruhát jelentette a nyugatos (jofuku) viselettel szemben. Érdekesek a harmadik teremben található hagyományos gyerekjátékok is, de mindez nem feledtetheti a tényt, hogy egy alaposan összecsapott, félrevezető című kiállításon járunk, aminél azért jóval többet vártunk egy ilyen, nagy hagyományokkal és igazán különleges gyűjteménnyel rendelkező intézménytől, mint a Kelet-ázsiai Múzeum.
Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum, Bp. VI., Andrássy út 103., nyitva november 3-ig
