Táp-jelenség: Keresők

  • Csáki Judit
  • 2007. május 24.

Képzőművészet

A TÁP Színház Keresők című előadása a jövő héten kétszer is (május 31. és június 1.) "igazi" színházban látható (a Kamrában), mindazonáltal óvnék mindenkit a messzemenő következtetésektől. Nincs szó arról, hogy ez a mozgékony összművészetre, nagymértékű fluktuációra és zsigeri spontaneitásra hajlamos csapat betagozódna a hivatásos színházi szerkezetbe - de arról igen, hogy (a Katonával együtt) átjárást teremt a különféle struktúrák között.

A TÁP Színház Keresők című előadása a jövő héten kétszer is (május 31. és június 1.) "igazi" színházban látható (a Kamrában), mindazonáltal óvnék mindenkit a messzemenő következtetésektől. Nincs szó arról, hogy ez a mozgékony összművészetre, nagymértékű fluktuációra és zsigeri spontaneitásra hajlamos csapat betagozódna a hivatásos színházi szerkezetbe - de arról igen, hogy (a Katonával együtt) átjárást teremt a különféle struktúrák között.

A törzshely a Süss fel nap volt az elmúlt két évben, egészen mostanáig. Miközben Vajdai Vilmossal, a TÁP Színház életre hívójával és "természetes" vezetőjével (és a hely dj-jével) beszélgetünk, rájövünk, hogy a TÁP nagy bezáró intézmény: először születési helye, a Tilos az Á múlt ki alóla, aztán az FMK, most meg a Süss fel nap, de még a Sirályba is átrándultak egy búcsúbulira. A csapat ősztől a West Balkánban látható-hallható. Ahol - hosszú távon legalábbis, egy másik West Balkánban - a körülmények javulása, próbaterem, ilyesmi ígérkezik. Egyelőre, bejáratási célból 3-án egy "támogató buli" dereng a láthatáron.

Rossznak lenni nehéz - foglalhatnánk össze a TÁP egynémely produkciójának a közös nevezőjét. A Minden Rossz Varieté, a Hakni és még több, többnyire egyszer látható produkció azt célozza, hogy pocsékrossz színpadi jelenléttel a nézőben is a "kínos itt lenni" élményét keltse föl. Vajdaival egyetértünk abban, hogy vegytiszta vacakot nagyon nehéz csinálni, hiszen rengeteg tehetség szikrázik benne, amit mind arra kell fordítani, hogy rossz legyen az egész. Ez a rossz persze egyetlen pillanatra sem téveszthető össze a hétköznapi színházi rosszal - az ugyanis lehangoló, ez meg épp ellenkezőleg: röhejes, feldobó.

"Kétségtelenül van egy ellenszínház jellege az egésznek. Ugyanis tényleg azt gondoljuk, hogy a mai magyar színház sok helyen elavult, és még a bukás is hiányzik belőle" - mondja Vajdai Vilmos. Ennek ellenére aligha kell félni a süssfelnapos-mindenrosszos-tápos "hadjáratoktól" az unalomban megőszült hivatalos csapatoknak: a TÁP-csapat ugyanis nem visel hadat. Bármiféle kombattáns-militáns karakter, háborús ambíció hiányzik belőle. Megelégszik azzal, hogy ilyenformán munícióját az intézményes színházakból hozza. A saját rosszat az intézményes rosszból. Tehát szüksége van rá (?). Ráadásul a Vajdai-Szabó Győző-féle valahai alapcsapatban azóta is számos profi színész bukkan föl, a kő- és az alternatív színházakból egyaránt - Kocsis Gergely, Nagy Ervin, Keresztes Tamás, Kovács Lehel; és a "sokan mások" ezúttal nem formula, celebek is megfordulnak itt: Csányi Sándor és Fenyő Iván, és alázatosan elfoglalják benne a helyüket. "Sok színész van, és ez mindenkit nagyon fölizgat" - mondja Vajdai; fölteszem, a művészkollégákra is gondol, nemcsak a közönségre.

És jönnek különféle peremfigurák, zenészek, "jelenségek", technikai zsenik... A TÁP kétféle mágnes: közönséget vonz és közreműködőket. Előbbi tekintetében a kezdeti mérsékelt számú törzsközönségből fejlődött föl divatos, felkapott és tömeges hellyé; utóbbi a színházi-szereplési forma határainak elmosásával bővült jelentősen. Mert a TÁP tényleg színház, de legkevésbé sem csak az. Ha Vajdai dj-, muzsikus, technikamegszállott és színpadi animátor szerepkörét tekintem, hát valóban minden belefér. Összművészet ez: ott van benne a technika összes modern vívmánya, képben és hangban. Vajdai kedvence e nemben a Techno varieté volt, a Trafóban ment. Néhányszor.

Az egyszer használatosnak szánt - de különféle variációkban vissza-visszatérő - előadások mellett készülnek másfajta produkciók is, amelyek bizonyos értelemben jobban hasonlítanak az "igazi" színházra, például hosszabb ideig próbálják őket. A csapat jelenleg Homérosz Odüsszeiáján dolgozik, rap-opera lesz belőle, ha minden igaz; a közönség a próbafolyamat bizonyos állomásait előadásként látja majd. A bemutatható verzióhoz még kell jó néhány hónap. És némi pénz sem ártana; kérdés, hogy a TÁP által szenvedélyesen taccsra tett mainstream-színházat finanszírozók vajon juttatnak-e a taccsra tevőnek is.

A Keresők, ez a több formában létező produkció hangos közönségsikere mellett egyértelmű szakmai sikert is aratott. Egy novellából indult; Molnár Péter írását Vajdai asztalán vette észre Turai Tamás, a rádió dramaturgja, és ő vetette fel a rádiójáték ötletét - Vajdai pedig kapva kapott rajta, miután legutolsó "örömmunkája" a Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből készült rádiójáték rendezése volt.

Molnár Péter - aki szerint a novella élete sem zárult le egyelőre, hiszen nyomtatásban mindeddig nem jelent meg - amolyan "budapesti feeling"-novellát írt, Eckermann kávéházzal, kereséssel, Szorongás Rt.-vel, boldogságszérummal, bolyongással, fakivágás elleni tüntetéssel. Ez utóbbiból később a valóság vétetett: a valahai politikus szerző szervezte a Nagymező utcai fák kivágása elleni tüntetést, melyben részt vettek a Keresőkben játszó színészek is. Molnár amúgy egynovellás szerző, bár vannak írói tervei. És a TÁP-alapítvány oszlopos tagja.

A hangjáték végén a közreműködők sajátos dalban köszönték meg a támogatást - a dal, pontosabban a szövege kiverte a biztosítékot a nyelvi és szemléleti puritanizmus híveinél, ezért először elálltak a sugárzástól, majd bemondó hívta fel a hallgatóság figyelmét a csúnya szavakra. Ezt, mármint a hangjátékot egyébként én nem hallottam, hanem láttam: színház lett belőle, méghozzá két változatban: egy a Kamrában, egy a Süss fel napban. A hangjátékra ráépült a színészi jelenlét, a vetítés, az effektek, az árnyjáték, a "dobozban-a-fejek"; a színészek fantasztikusan tátognak a szövegre, ha "lassul" a felvétel, lassulnak ők is, ha újrakezdi a hang, újrakezdik ők is. Halász Péter mint a Szorongás Rt. ügynöke hangban is monumentális jelenség - és a végén mintha látnánk is: az árnyékát. Az egész mű fölött ott lebeg.

Amely a transzformációs sorozatban újabb állomáshoz ért: képregény lett belőle, mely a Scolar Kiadónál a könyvhétre jön ki. Hátravan még például a film - a TÁP-osoktól ez is kitelik; és tán egy oratórium - ez is.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.