Táp-jelenség: Keresők

  • Csáki Judit
  • 2007. május 24.

Képzőművészet

A TÁP Színház Keresők című előadása a jövő héten kétszer is (május 31. és június 1.) "igazi" színházban látható (a Kamrában), mindazonáltal óvnék mindenkit a messzemenő következtetésektől. Nincs szó arról, hogy ez a mozgékony összművészetre, nagymértékű fluktuációra és zsigeri spontaneitásra hajlamos csapat betagozódna a hivatásos színházi szerkezetbe - de arról igen, hogy (a Katonával együtt) átjárást teremt a különféle struktúrák között.

A TÁP Színház Keresők című előadása a jövő héten kétszer is (május 31. és június 1.) "igazi" színházban látható (a Kamrában), mindazonáltal óvnék mindenkit a messzemenő következtetésektől. Nincs szó arról, hogy ez a mozgékony összművészetre, nagymértékű fluktuációra és zsigeri spontaneitásra hajlamos csapat betagozódna a hivatásos színházi szerkezetbe - de arról igen, hogy (a Katonával együtt) átjárást teremt a különféle struktúrák között.

A törzshely a Süss fel nap volt az elmúlt két évben, egészen mostanáig. Miközben Vajdai Vilmossal, a TÁP Színház életre hívójával és "természetes" vezetőjével (és a hely dj-jével) beszélgetünk, rájövünk, hogy a TÁP nagy bezáró intézmény: először születési helye, a Tilos az Á múlt ki alóla, aztán az FMK, most meg a Süss fel nap, de még a Sirályba is átrándultak egy búcsúbulira. A csapat ősztől a West Balkánban látható-hallható. Ahol - hosszú távon legalábbis, egy másik West Balkánban - a körülmények javulása, próbaterem, ilyesmi ígérkezik. Egyelőre, bejáratási célból 3-án egy "támogató buli" dereng a láthatáron.

Rossznak lenni nehéz - foglalhatnánk össze a TÁP egynémely produkciójának a közös nevezőjét. A Minden Rossz Varieté, a Hakni és még több, többnyire egyszer látható produkció azt célozza, hogy pocsékrossz színpadi jelenléttel a nézőben is a "kínos itt lenni" élményét keltse föl. Vajdaival egyetértünk abban, hogy vegytiszta vacakot nagyon nehéz csinálni, hiszen rengeteg tehetség szikrázik benne, amit mind arra kell fordítani, hogy rossz legyen az egész. Ez a rossz persze egyetlen pillanatra sem téveszthető össze a hétköznapi színházi rosszal - az ugyanis lehangoló, ez meg épp ellenkezőleg: röhejes, feldobó.

"Kétségtelenül van egy ellenszínház jellege az egésznek. Ugyanis tényleg azt gondoljuk, hogy a mai magyar színház sok helyen elavult, és még a bukás is hiányzik belőle" - mondja Vajdai Vilmos. Ennek ellenére aligha kell félni a süssfelnapos-mindenrosszos-tápos "hadjáratoktól" az unalomban megőszült hivatalos csapatoknak: a TÁP-csapat ugyanis nem visel hadat. Bármiféle kombattáns-militáns karakter, háborús ambíció hiányzik belőle. Megelégszik azzal, hogy ilyenformán munícióját az intézményes színházakból hozza. A saját rosszat az intézményes rosszból. Tehát szüksége van rá (?). Ráadásul a Vajdai-Szabó Győző-féle valahai alapcsapatban azóta is számos profi színész bukkan föl, a kő- és az alternatív színházakból egyaránt - Kocsis Gergely, Nagy Ervin, Keresztes Tamás, Kovács Lehel; és a "sokan mások" ezúttal nem formula, celebek is megfordulnak itt: Csányi Sándor és Fenyő Iván, és alázatosan elfoglalják benne a helyüket. "Sok színész van, és ez mindenkit nagyon fölizgat" - mondja Vajdai; fölteszem, a művészkollégákra is gondol, nemcsak a közönségre.

És jönnek különféle peremfigurák, zenészek, "jelenségek", technikai zsenik... A TÁP kétféle mágnes: közönséget vonz és közreműködőket. Előbbi tekintetében a kezdeti mérsékelt számú törzsközönségből fejlődött föl divatos, felkapott és tömeges hellyé; utóbbi a színházi-szereplési forma határainak elmosásával bővült jelentősen. Mert a TÁP tényleg színház, de legkevésbé sem csak az. Ha Vajdai dj-, muzsikus, technikamegszállott és színpadi animátor szerepkörét tekintem, hát valóban minden belefér. Összművészet ez: ott van benne a technika összes modern vívmánya, képben és hangban. Vajdai kedvence e nemben a Techno varieté volt, a Trafóban ment. Néhányszor.

Az egyszer használatosnak szánt - de különféle variációkban vissza-visszatérő - előadások mellett készülnek másfajta produkciók is, amelyek bizonyos értelemben jobban hasonlítanak az "igazi" színházra, például hosszabb ideig próbálják őket. A csapat jelenleg Homérosz Odüsszeiáján dolgozik, rap-opera lesz belőle, ha minden igaz; a közönség a próbafolyamat bizonyos állomásait előadásként látja majd. A bemutatható verzióhoz még kell jó néhány hónap. És némi pénz sem ártana; kérdés, hogy a TÁP által szenvedélyesen taccsra tett mainstream-színházat finanszírozók vajon juttatnak-e a taccsra tevőnek is.

A Keresők, ez a több formában létező produkció hangos közönségsikere mellett egyértelmű szakmai sikert is aratott. Egy novellából indult; Molnár Péter írását Vajdai asztalán vette észre Turai Tamás, a rádió dramaturgja, és ő vetette fel a rádiójáték ötletét - Vajdai pedig kapva kapott rajta, miután legutolsó "örömmunkája" a Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből készült rádiójáték rendezése volt.

Molnár Péter - aki szerint a novella élete sem zárult le egyelőre, hiszen nyomtatásban mindeddig nem jelent meg - amolyan "budapesti feeling"-novellát írt, Eckermann kávéházzal, kereséssel, Szorongás Rt.-vel, boldogságszérummal, bolyongással, fakivágás elleni tüntetéssel. Ez utóbbiból később a valóság vétetett: a valahai politikus szerző szervezte a Nagymező utcai fák kivágása elleni tüntetést, melyben részt vettek a Keresőkben játszó színészek is. Molnár amúgy egynovellás szerző, bár vannak írói tervei. És a TÁP-alapítvány oszlopos tagja.

A hangjáték végén a közreműködők sajátos dalban köszönték meg a támogatást - a dal, pontosabban a szövege kiverte a biztosítékot a nyelvi és szemléleti puritanizmus híveinél, ezért először elálltak a sugárzástól, majd bemondó hívta fel a hallgatóság figyelmét a csúnya szavakra. Ezt, mármint a hangjátékot egyébként én nem hallottam, hanem láttam: színház lett belőle, méghozzá két változatban: egy a Kamrában, egy a Süss fel napban. A hangjátékra ráépült a színészi jelenlét, a vetítés, az effektek, az árnyjáték, a "dobozban-a-fejek"; a színészek fantasztikusan tátognak a szövegre, ha "lassul" a felvétel, lassulnak ők is, ha újrakezdi a hang, újrakezdik ők is. Halász Péter mint a Szorongás Rt. ügynöke hangban is monumentális jelenség - és a végén mintha látnánk is: az árnyékát. Az egész mű fölött ott lebeg.

Amely a transzformációs sorozatban újabb állomáshoz ért: képregény lett belőle, mely a Scolar Kiadónál a könyvhétre jön ki. Hátravan még például a film - a TÁP-osoktól ez is kitelik; és tán egy oratórium - ez is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.