Harminc évvel ezelőtt mutatta be első albumát Generations of Jazz címmel, beteljesítve ezzel gyerekkori álmát. Soha nem érdekelte, meg tud-e élni majd a zenélésből, csak annyit tudott, hogy dzsessztrombitás szeretne lenni. Olyan neves dzsessz- és popzenészekkel dolgozott együtt, mint Dave Brubeck, Ray Brown, Annie Lennox, Hildegard Knef és Natalie Cole. Már húszévesen a berlini Radio-Symphonie-Orchesterhez került, ám nyolc év után távozott onnan, feladva ezzel a pozíció nyújtotta biztonságot. Azóta szabadúszóként dolgozik, de lapunknak azt mondja, egyáltalán nem bánta meg, hogy zenészként és fotósként egyaránt a függetlenséget választotta.
A fényképezéshez vezető útjának egyik döntő állomása az volt, amikor személyesen találkozott az azóta elhunyt neves fotóssal, William Claxtonnal. Barátság szövődött köztük: a zenészeket is megörökítő divatfotósról 2001-ben készült el a Jazz Seen című dokumentumfilm, amelyhez a zenét Brönner szerezte. Claxtontól inspirálva vásárolta meg aztán első Leica M8-as modelljét, és zenészkollégáit kezdte fotózni. A Rómában nevelkedett, de a német Rajna-vidékhez erősen kötődő trombitaművész azóta le sem tette a fényképezőgépet. Kollégáin kívül más művészeti ágak képviselőit, színészeket, sportolókat, írókat és aktivistákat is lencsevégre kapott az elmúlt években. „Az első fotó, amelyre emlékszem – mesélte a Magyar Narancsnak –, Philip Glass zeneszerzőről készült, és hatással volt a jövőbeni témaválasztásaimra is. Ezért maradtam nagyon sokáig a portréfotózásnál.”
Szuggesztív portréi nagyon rövid idő alatt születnek: általában öt felvétel készül az alanyokról, mert nem akarja sokáig zavarni őket. A portréfotóit tartalmazó első önálló fényképalbumát a teNeues Verlag jelentette meg 2014-ben, Faces of Talent címmel. Brönner állandóan keresi a hétköznapinak tűnő témákat és jeleneteket, és felfedezi bennük a művészit. Fotósként és zenészként folyamatosan tanulmányozza az emberek kommunikációját azt keresve, hogyan küzdhetők le a nyelvi akadályok. Emiatt képei sajátos megközelítéssel mutatják be a valóságot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
