Tavaszi programajánló - rés a présen

„Zöldebb volt”

  • rés a présen
  • 2024. március 26.

Képzőművészet

Molnár Veronika kurátor, a Liget Galéria vezetője

rés a présen: A MOME dizájn és művészetelmélet alapszakának elvégzése után kurátorként kezdtél dolgozni. Mi érdekelt leginkább az akkori Budapest művészeti életében?

Molnár Veronika: A MOME-s éveim alatt kulturális újságírással és magazinok szerkesztésével foglalkoztam, a fotósokat, szerkesztőket és art directorokat tömörítő kreatív közeg sokkal pezsgőbbnek és szabadabbnak érződött, mint az épp átrendeződő krízishelyzetben vergődő kortárs művészeti szcéna, ahol dolgoztam többek között a PS Magazin tematikus lapszáma, az Equality szerkesztésén is, amelynek címlapján Stav Strashko transzgender modell szerepelt. A jelenből visszatekintve nagyon hiányzik ez a szabad légkör, és hiányoznak a kollégák, barátok, akiknek jelentős része azóta külföldön találta meg a számítását. Aztán érdekes módon előbb ismerkedtem meg New York-i kortárs képzőművészeti intézményrendszerrel, mint a budapestivel. 2017 őszén Campus Mundi ösztöndíjjal egy szemeszterre New Yorkba költöztem, ahol az egyetem mellett két galériában is gyakornokoskodtam. Az ottani impulzusok vezettek odáig, hogy magam is kurátorként szeretnék dolgozni. Miután itthon lediplomáztam, jelentkeztem a FERi feminista galériába asszisztensnek, hogy Oltai Katától tanulhassak, akivel egy egyetemi kurzus keretében ismerkedtem meg, és akire azóta is mentoromként tekintek. Ezzel párhuzamosan a Faur Zsófi Galéria galériavezetőjeként dolgoztam másfél évig, és rengeteget tanultam a különböző szakmai és kereskedelmi folyamatokról. Mindeközben azt tervezgettem, hogy hogyan juthatnék vissza New Yorkba továbbtanulni.

rap: Felmerült, hogy kint is maradsz?

MV: Fulbright- és Rosztoczy-ösztöndíj-támogatással végeztem el aztán a City University of New York művészettörténet mesterképzését. A New York-i tartózkodásom ugyan hosszabbra nyúlt a tervezettnél a Museum of Modern Artnál töltött egyéves kurátori gyakornokságom miatt, de a Fulbright-ösztöndíj kikötései miatt egyértelmű volt, hogy nem tudok hosszú távon kint maradni. Azóta igyekszem évente legalább egyszer visszalátogatni különböző projektek apropóján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.