Tavaszi programajánló - rés a présen

„Zöldebb volt”

  • rés a présen
  • 2024. március 26.

Képzőművészet

Molnár Veronika kurátor, a Liget Galéria vezetője

rés a présen: A MOME dizájn és művészetelmélet alapszakának elvégzése után kurátorként kezdtél dolgozni. Mi érdekelt leginkább az akkori Budapest művészeti életében?

Molnár Veronika: A MOME-s éveim alatt kulturális újságírással és magazinok szerkesztésével foglalkoztam, a fotósokat, szerkesztőket és art directorokat tömörítő kreatív közeg sokkal pezsgőbbnek és szabadabbnak érződött, mint az épp átrendeződő krízishelyzetben vergődő kortárs művészeti szcéna, ahol dolgoztam többek között a PS Magazin tematikus lapszáma, az Equality szerkesztésén is, amelynek címlapján Stav Strashko transzgender modell szerepelt. A jelenből visszatekintve nagyon hiányzik ez a szabad légkör, és hiányoznak a kollégák, barátok, akiknek jelentős része azóta külföldön találta meg a számítását. Aztán érdekes módon előbb ismerkedtem meg New York-i kortárs képzőművészeti intézményrendszerrel, mint a budapestivel. 2017 őszén Campus Mundi ösztöndíjjal egy szemeszterre New Yorkba költöztem, ahol az egyetem mellett két galériában is gyakornokoskodtam. Az ottani impulzusok vezettek odáig, hogy magam is kurátorként szeretnék dolgozni. Miután itthon lediplomáztam, jelentkeztem a FERi feminista galériába asszisztensnek, hogy Oltai Katától tanulhassak, akivel egy egyetemi kurzus keretében ismerkedtem meg, és akire azóta is mentoromként tekintek. Ezzel párhuzamosan a Faur Zsófi Galéria galériavezetőjeként dolgoztam másfél évig, és rengeteget tanultam a különböző szakmai és kereskedelmi folyamatokról. Mindeközben azt tervezgettem, hogy hogyan juthatnék vissza New Yorkba továbbtanulni.

rap: Felmerült, hogy kint is maradsz?

MV: Fulbright- és Rosztoczy-ösztöndíj-támogatással végeztem el aztán a City University of New York művészettörténet mesterképzését. A New York-i tartózkodásom ugyan hosszabbra nyúlt a tervezettnél a Museum of Modern Artnál töltött egyéves kurátori gyakornokságom miatt, de a Fulbright-ösztöndíj kikötései miatt egyértelmű volt, hogy nem tudok hosszú távon kint maradni. Azóta igyekszem évente legalább egyszer visszalátogatni különböző projektek apropóján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.