Tavaszi programajánló - rés a présen

„Zöldebb volt”

  • rés a présen
  • 2024. március 26.

Képzőművészet

Molnár Veronika kurátor, a Liget Galéria vezetője

rés a présen: A MOME dizájn és művészetelmélet alapszakának elvégzése után kurátorként kezdtél dolgozni. Mi érdekelt leginkább az akkori Budapest művészeti életében?

Molnár Veronika: A MOME-s éveim alatt kulturális újságírással és magazinok szerkesztésével foglalkoztam, a fotósokat, szerkesztőket és art directorokat tömörítő kreatív közeg sokkal pezsgőbbnek és szabadabbnak érződött, mint az épp átrendeződő krízishelyzetben vergődő kortárs művészeti szcéna, ahol dolgoztam többek között a PS Magazin tematikus lapszáma, az Equality szerkesztésén is, amelynek címlapján Stav Strashko transzgender modell szerepelt. A jelenből visszatekintve nagyon hiányzik ez a szabad légkör, és hiányoznak a kollégák, barátok, akiknek jelentős része azóta külföldön találta meg a számítását. Aztán érdekes módon előbb ismerkedtem meg New York-i kortárs képzőművészeti intézményrendszerrel, mint a budapestivel. 2017 őszén Campus Mundi ösztöndíjjal egy szemeszterre New Yorkba költöztem, ahol az egyetem mellett két galériában is gyakornokoskodtam. Az ottani impulzusok vezettek odáig, hogy magam is kurátorként szeretnék dolgozni. Miután itthon lediplomáztam, jelentkeztem a FERi feminista galériába asszisztensnek, hogy Oltai Katától tanulhassak, akivel egy egyetemi kurzus keretében ismerkedtem meg, és akire azóta is mentoromként tekintek. Ezzel párhuzamosan a Faur Zsófi Galéria galériavezetőjeként dolgoztam másfél évig, és rengeteget tanultam a különböző szakmai és kereskedelmi folyamatokról. Mindeközben azt tervezgettem, hogy hogyan juthatnék vissza New Yorkba továbbtanulni.

rap: Felmerült, hogy kint is maradsz?

MV: Fulbright- és Rosztoczy-ösztöndíj-támogatással végeztem el aztán a City University of New York művészettörténet mesterképzését. A New York-i tartózkodásom ugyan hosszabbra nyúlt a tervezettnél a Museum of Modern Artnál töltött egyéves kurátori gyakornokságom miatt, de a Fulbright-ösztöndíj kikötései miatt egyértelmű volt, hogy nem tudok hosszú távon kint maradni. Azóta igyekszem évente legalább egyszer visszalátogatni különböző projektek apropóján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.