Útikalauz antisznob sznoboknak - Bécsi vér

  • Bahn Zoltán András
  • 2010. január 7.

Képzőművészet

A vulgármarxisták felfogásában a történelem nem más, mint osztályharcok története. Kis tárcánkban most az antisznobizmus és a sznobizmus küzdelmét helyezzük történetfilozófiánk centrumába. Vagy a dialektikus materializmus fegyverét is bedobva: Hogyan legyünk manapság sznob (antisznob) antisznobok (sznobok) Bécsben?

Egy késő ősszel megnyílt kiállítás (Thomas Bernhard és a színház) mottója a nagy osztrák szerzőtől: "Maga Ausztria sem más, mint egy színpad" - s ez sokszorosan beigazolódik. Hiszen mint a színházban, Bécsben is mindent szezonban mérnek: néhány hete kezdődött a farsangi szezon, vele együtt a fánk- (Krapfen-) szezon, nyáron izgatottan átéltük a spárga- (Spargel-) szezont, no meg az Eierschwammerl (ami németül, azaz nem osztrákul, mivel ez egy másik nyelv, Pfifferlinge, vagyis rókagomba) évadát, jött szüretkor a Sturm- (azaz murci-) és Most- (vagyis must-) szezon. És ki tudja még, mit hoz a jövő - de nem kell izgulni, az újságok öles főcímekben a címlapon (!) tudósítanak egy újabb szezon indulásáról. Michael Häupl, a zsemlefejű és egyébként is minden ízében zsemleszerű és zsemleszínű, 15 éve (jelenleg abszolút többséggel) regnáló szociáldemokrata bécsi polgármester pontosan tudatában van a város operettjellegének, ezért minden alkalmat megragad a fellépésre, legutóbb például egy Nietzsche pszichológiájával foglalkozó könyvbemutatón brillírozott, kijelentve, hogy "mélyen meghatotta a történet", de mindez semmi ahhoz képest, hogy öt éve megígérte Bécs alighanem legidősebb hölgyének, az akkor 95 éves Elisabeth Layernek, hogy eljár vele egy valcert a 100. születésnapján. És a tudósítások szerint "az ígéretét valóra is váltotta a Haus Praterben". Sose halunk meg - gondolják itt.

Ha már itt tartunk, antisznobjaink legjobbjai (akik éppen arról ismerszenek meg, hogy be nem tennék a lábukat egy turisták, pláne japánok által erősen látogatott helyre) a Köztemetőben (Zentralfriedhof) kezdik városnéző sétájukat. A bécsiek igen intim,

már-már karneválian kedélyes

viszonyban állnak a halállal (amint ezt oly remekül írja le a német, de teljesen elosztrákosodott nagyszerű krimiíró, Heinrich Steinfest Gebrauchsanweisung für Österreich, "Használati utasítás Ausztriához" című kötetében, az antisznob utazók egyik Bibliájában). Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az egyik legnagyobb itteni sláger címe: "Es lebe der Zentralfriedhof und olle seine Toten!" ("Éljen a Köztemető és az összes halottja!") Wolfgang Ambros 1975-ben, a temető centenáriumára írt dalának egyik legmegkapóbb strófája így szól: "Es lebe der Zentralfriedhof / die Szene wirkt makaber, / de Pfarrer tanz'n mit de Hurn / und Judn mit Araber" (magyarul nagyjából: "Éljen a Köztemető, / a jelenet halálos, / a pap ropja a kurvával, / arabbal zsidó a páros"). Elégikus, kissé punkos danse macabre ez, a bécsiek majdnem halálra röhögik ma is magukat rajta. Maga a temető a késő klasszicista épületeivel, hatalmas méreteivel, zöldjével, nyugalmával valóban lenyűgöző, a sznobokat pedig lelkesítheti, hogy szinte mindenki (Beethoven, Brahms stb.) itt nyugszik, aki számít; nekünk, magyaroknak legyen elég, ha Ligeti György nevét említjük. Amúgy legcélszerűbb és leglátványosabb, ha a Schwarzenbergplatzról induló 71-es villamossal közelítjük meg; egy kedvesen morbid bécsi mondás szerint, ha valaki meghalt, akkor "felszállt a 71-esre". A legvadabb antisznob persze Thomas Bernhard sírját fogja felkeresni a grinzingi temetőben, de nem fogja meglelni, mivel a bejáratnál a híres embereket felsoroló "menükártyán" Gustav Mahler meg Heimito von Doderer neve igen, ám az övé nincs feltüntetve. Még mindig ennyire utálják őt itt egyesek? Ki tudja.

A valódi antisznob annyira az, hogy olykor átcsap sznobba, és dafke sem hagyja ki Grinzinget, de hát ez marhaság is lenne. Nyáron a tökéletes fröccsök mellett nincs jobb, mint egy kis malacsült, egy kis töpörtőkrémes (Grammelschmalz) kenyér, egy kis köményes sertéssült (Kümmelbraten) meg a többi. Ezt nem kell részletezni. Miként azt sem lehet megmondani, melyik kocsmába menjünk itt. Nagyjából egyformák (nagyon jók) a bejzlik, és az árak se nagyon ingadoznak. Aki kevésbé turistás zöldvendéglőre vágyik, menjen Nussdorfba a D betűjelű villamossal, de egyáltalán, bárhová a város szélére, teszem fel, Ottakringbe. Vagy a városon belül valamelyik kerthelyiségbe (bécsi szóval Schanigarten, melynek eredetét máig nem sikerült felszínre hozniuk a nyelvészeknek, egyesek szerint - és ez nem tréfa! - abból jön, hogy: "Jean/Schan, ugorj már ki a kertbe az asztalért!", de ezt vitatják). Számunkra a legmeggyőzőbb a Bunkerei nevű kert volt az Augartenben, mely egy 2. világháborúból itt maradt otromba és óriási méretű bunker-légvédelmi torony árnyékában hever. Itt a kertben sütik a malacot. Itt játszódik Wolf Haas Wie die Tiere ("Mint az állatok") című regénye, az ötödik a Brenner-sorozatban. És egyáltalán.

Télen, a zárt helyiségekben már kissé nehezebb a dolgunk, bár ezt megkönnyíti, hogy Bécsben nincs EU-idiotizmus, azaz gyakorlatilag

mindenütt lehet dohányozni,

sőt mi azt tapasztaltuk, hogy olykor ezt egyenesen elvárják a vendéglősök, és megvető tekintettel méregetik az elkülönített helyiségben nem dohányzókat. Aki komoly kávéházat akar, ne hagyja ki az Alt Wient, a belváros szívében van, egy sercintésre a Stephansdomtól, a Figlmüller nevű víner snicli gyárral szemközt (noha elismerjük, hogy az itteni bécsi szelet tényleg frenetikus, de antisznob ide, ugye, be nem tenné a lábát...). Éjjel kettőig tart a dajdajozás az Alt Wienben, nincs vasárnap szünnap (ami Bécsben elég ritka), újsághegyek, ételhegyek, fröccstengerek. Helyet kapni nem könnyű este, noha csak bécsiek töltik meg. (Titkosabb ajánlat a Café Rüdigerhof a Naschmarkt tőszomszédságában, itt sincs szünnap, a máj egészen remek, de minden más is - az épület gyönyörű, egy Otto Wagner-tanítvány munkája.) Gyakorlatilag az Alt Wientől egy macskaugrásnyira van az egyik legvadabbul antisznob sznob hely: Peter's Operncafé Hartauer. Itt az ajtóra egyenesen ki van írva, hogy ide nem járnak turisták, és még ez: ne add tovább, hogy van egy ilyen hely. Most mégis továbbadjuk, és ezzel mintegy feljelentjük a tulajdonost, Peter Hartauert, aki valóban operakávéházat üzemeltet immár negyven éve, ugyanis a hangszórókból folyamatosan áradnak az operadallamok; Peter diszkózik a lemezeivel, többnyire különleges, kereskedelmi forgalomba nem kerülő felvételekkel. Szóval megszállottal akad dolgunk, aki ráadásul maga viszi a konyhát is; kiváló levesekkel szolgál (és bár azokat eléggé ízléstelen módon egyes operahősökről nevezte el, azért a Jenufát tiszta szívvel ajánlom mindenkinek.)

Ennek mintegy durva ellentéte a Café Malipop, ahol ugyancsak maga a tulajdonos, Margit Wolf diszkózik - viszont nem főz -, ugyancsak igen ritka, kizárólag vinillemezekkel, de ő a legvadabb punkot, régi new wave-et adja, olykor - hangulatától függően - sajnos szerfölött halálos hangerővel, miközben a pult alatt Wittgenstein Philosophische Untersuchungen című kötetét olvasgatja. Kis hely, talán öt asztal, ha a Musikvereinban voltunk koncerten, utána ide jöjjünk fröccsözni (a sör nem olyan érdekes itt). Ha valami érdekességre vágyunk, menjünk koncert után a Hawelkába, ezt sajna minden turista ismeri, de azt talán kevésbé, hogy este 10 után buktát (Buchtel) árulnak itt. Előtte semmiképpen sem. És ne is kérdezzünk utána a pincérnél, mert felfoghatatlan bécsi dialektusban valami gorombát vág az arcunkba; a hely egyébként is hírhedt a rossz kiszolgálásáról, ide állítólag csak azokat szerződtetik, akik álló helyzetből képesek gyomron rúgni és egyidejűleg le is köpni a vendéget, miközben azonban hibátlanul szervírozzák a kávét. Mégis imádják, nem utolsósorban a fenomenális bukta miatt. (Nota bene: kedden szünnap. Hogy miért éppen ekkor, ezt még senki nem tudta kideríteni.)

A már említett Steinfest egyik bűnregényéből (Ein dickes Fell) értesültünk az Adlerhof létezéséről, itt magyar származású a tulajdonos, akit mindenki Herr Stefannak szólít. Steinfest szerint az Adlerhof egy külön bolygó, mi több, szent hely; ez talán túlzás, mindenesetre az erősen szocreál, szándékosan rémes berendezés tökéletes védelmet nyújt az esetleg betérő turisták ellen. A konyha kimagasló, és bécsi szinten nevetségesen olcsó: 2 euróért egészen meghökkentő leveseket ehetünk. Mindamellett aki ellenszenvezik a labdarúgással, az ne járjon ide szezonban.

Természetesen vásárolnunk is kell, a Naschmarkt - noha turistacentrum - minden tekintetben annyira erős, hogy kikerülhetetlen. De ennek is van antisznob alternatívája, mégpedig a nagyon olcsó, de jeles kínálatot nyújtó Karmelitermarkt a Collegium Hungaricumtól három lépésre, a valamennyire még megmaradt zsidó negyedben; különösen szombat délelőtt igen élénk, a csodálatos éttermek este tízig tartanak nyitva. Tébolyító, elsősorban török választékot és ennek megfelelő vitalitású életet kínál a Brunnenmarkt, a Naschmarkt után Bécs legnagyobb piaca. Aki használt klasszikus vagy dzsessz CD-t (bakelitet) akar, menjen el a Teuchtlerbe (mellette egy szédítő kocsma, a Stehbeisl), de elég jó a Volksoper melletti kis antikvárium is, két roppant kedves, ám totál őrült üzletvezetőnővel, akik a mániás depresszió szerepeit egymás közt osztották fel: egyikük majdnem katatonul halk, míg a másik hiperaktív. Talán a legjobb, de nem kevésbé hóbortos könyvantikvárium a Bücher Ernst, ahol kérdésünkre, hogy hol vannak az árak, a tulajdonos egyértelműen a fejére mutatott.

Persze léteznek olyanok, akik szerint Bécs (meg netán Budapest) már maga a Balkán, és Berlinbe meg Párizsba kell menni. De ők már a transzcendentális sznobizmus tartományába lendítik magukat, és ezzel egyidejűleg kívül e kurta beszámoló világszemléletének határain.

Bécsi kocka

Kávéház, kocsma

Alt Wien: 1 Innere Stadt, Bäckerstrasse 9. Naponta 9-02, péntek-szombat 03-ig. Folyamatosan melegkonyha.

Bunkerei Augarten: 2. Leopoldstadt, Obere Augartenstrasse 1/A. Kerthelyiség csak nyáron, novemberben és decemberben puncspavilon.

Café Adlerhof: 7. Neubau, Burggasse 51. Hétfő kivételével naponta 18-24, konyha 22-ig.

Café Drechsler: 6. Mariahilf, Linke Wienzeile 22. A nyitva tartás eszementen rendszertelen, de gyakorlatilag állandó, éjjel 2 és 3 között takarítási szünet, 3 és 6 között csak ételrendelés mellett szolgálnak fel alkoholt, ilyenkor minden ital 40 eurócenttel drágább.

Café Hawelka: 1. Innere Stadt, Dorotheergasse 6. nyitva 8-02-ig, vasár- és ünnepnap 10-től, kedden szünnap.

Café Malipop: 3. Landstrasse, Ungargasse 10 hétfő-szombat 18-02.

Café Rüdigerhof: 5. Margareten, Hamburgergasse 20. Minden nap 09-02.

Peters Operncafé Hartauer: 1.Innere Stadt, Riemergasse 9. Kedd és szombat közt 08-02. Július-augusztusban zárva.

Restaurant Leopold: 2. Leopoldstadt, Grosser Pfarrgasse 11. Minden nap 10-24.

Stehbeisl: 6. Mariahilf, Windmühlgasse 6. Naponta 18-02-ig, péntek-szombat 04-ig.

Tachles: 2. Leopoldstadt, Karmeliterplatz 1. Naponta 17-02.

Piac

Brunnenmarkt: Brunnenstrasse, Yppenplatz (megközelítés U6, megálló Thaliastrasse vagy Josefstädterstrasse, esetleg a 2-es villamos, megálló: Neulerchenfelderstrasse)

Karmelitermarkt: Leopoldgasse, Krummgasse (megközelítés U2, megálló: Taborstrasse)

Könyv, lemez

Buchhandlung Volksoper: 9. Alsergrund, Währingerstrasse 65. Nyitva: hétfő-péntek 10-19.30, szombaton 18-ig.

Bücher Ernst: 6. Mariahilf, Gumpendorferstrasse 84. Nyitva 9-18, szombaton 10-12. Különlegessége, hogy 1895-tel kezdődően mindenki a napi dátum szerint megrendelheti az akkor aktuális bármelyik bécsi napilap egy példányát.

Teuchtler: 6. Mariahilf, Windmühlgasse 10. Nyitva hétfő-péntek 13-18, szombat 10-13. "riási klasszikus és dzsesszválaszték, remek kiszolgálás, olykor elég erős árengedmények.

Neked ajánljuk