389 milliárd forintból épül új híd a Dunán

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 30.

Kis-Magyarország

A rendelet szerint Lázár János ebből még az idén elkölthet kétmilliárdot.

A csütörtök esti Magyar Közlönyben megjelent a mohácsi Duna-híd és az ahhoz kapcsolódó úthálózat kivitelezéséhez szükséges pénz biztosításáról szóló rendelet – vette észre a Telex.

Ez alapján a projekt teljes költségvetését 389,3 milliárd forintban határozza meg a kormány.

A rendelet szerint a kiadás jelentős részét 2025 és 2029 között költik majd el, míg idén kétmilliárd forintra, 2030-ban és 2031-ben pedig százmillió-százmillió forintra lesz szükségük. A rendelet engedélyezi Lázár Jánosnak, hogy még az idén elköltse a beruházáshoz szükséges első kétmilliárd forintot.

Az építési és közlekedési miniszter a VI. Semmelweis Nyári Egyetem vendégeként csütörtökön beszélt is a mohácsi Duna-hídról. Bár évtizedek óta szó van a projektről, csak az elmúlt időszakban került a megvalósítás előtti állapotba, aminek a tervek szerint három része van:

  • egy új híd a Dunán,
  • a híd összekötése egy 2x2 sávos úttal nyugati irányba az M6-os autópályáig,
  • illetve a híd összekötése egy 2x1 sávos úttal keleti irányba az 51-es útig (ez egy 19 kilométeres új utat jelent).

A Telex felidézte, Lázár János építési és közlekedési miniszter tavaly decemberben még úgy becsülte, hogy nettó 300-320 milliárd forintból épülhet majd meg az új Duna-híd. Ezt követően idén áprilisban hirdették ki, hogy a projekt kivitelezője Szíjj László NER-es üzletember lehet – akkor 294 milliárd forintos nettó árról volt szó. A Strabag nettó 309,96 milliárd forintos, a Swietelsky pedig nettó 316,028 milliárd forintos ajánlatot tett a mohácsi hídra.

Az új mohácsi híd, valamint a hozzá csatlakozó M6-os autópálya-szakasz és az 51. számú főút közötti úthálózat terveit a Speciálterv Építőmérnöki Kft. készítette a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. megbízásából. A cég honlapján szereplő adatok szerint a hármas tagolású acélhíd teljes felülete 18 ezer négyzetméter lesz.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.