Mind a kormányprogrammal, mind a Fidesz vidékfejlesztési stratégiájával szembement a december közepi alaptörvény-módosítás, amely az agrárium tekintetében nem a családi gazdaságokat és az önkéntes szövetkezeteket hozza helyzetbe, hanem az integrált mezőgazdasági termelést részesíti előnyben – ezzel a felütéssel kezdett országos roadshow-ba két – gyakorlatilag belső ellenzékben lévő – fideszes országgyűlési képviselő, Ángyán József volt vidékfejlesztési és Bencsik János egykori energetikai államtitkár, az Élőlánc Magyarországért és a Váralja Szövetséggel karöltve.
Csütörtök este Szarvas volt a második állomás.
A roadshow-t az MTI nem fotózta
Fotó: MTI
Bemelegítésként előbb Ertsey Attila, az Élőlánc elnökségi tagja vázolta a mintegy százhúsz érdeklődőnek, hogy a világban fegyverek nélküli háború zajlik a három legfontosabb erőforrásért: az ivóvízért, az energiáért és a termőföldért. Megítélése szerint a december közepi parlamenti voksolás után Magyarországon nagyon rossz irányba mennek a dolgok, mert leginkább a tőke dominanciája fog érvényesülni a földforgalmi törvény elfogadása után. Ezért tartottak demonstrációt, és ezért kezdtek társadalmi vitát – Ertsey meglátása szerint „sajtószilencium” alatt. Mindezt Ács Sándorné agrármérnök, az Élőlánc másik vezetője azzal toldotta meg, hogy megítélése szerint az országgyűlési képviselőknek fogalmuk nincs arról, hogy tavaly december 17-én az alaptörvény módosításakor földügyben mit is szavaztak meg.
Ezt követően TIT-előadásra emlékeztető fejtágító jött arról, hogyan éli fel a rohamosan gyarapodó emberiség a Föld természeti erőforrásait, s hogy miképpen rohan – jól láthatóan – a vesztébe. Bencsik János először maga is tudományos ismeretterjesztésbe kezdett, de még időben rátért arra, amiért tulajdonképpen jött: azt hangsúlyozta, hogy a földforgalomról szóló törvény nem foglalkozik azzal az alapvetéssel, hogy mi legyen a földdel magával. Majd a magyar birtokszerkezetet elemezte: nagyszámú kisgazdaság mellett kevés számú nagygazdaság van. A koncentrációt mi sem jelzi jobban, mint hogy a gazdálkodók legfelső 10 százalékának tulajdonában vagy bérleményében van a termőföld háromnegyede, s ugyanők a több száz milliárdos földalapú támogatás 76 százalékát kapják meg, míg az alul levő 10 százalék csak 1 százalékot. Ennek kapcsán aztán előkerült Csányi Sándor és Leisztinger Tamás neve is, később ők meglehetős gyakorisággal lettek emlegetve. Bencsik elmondta, hogy az Európai Unióban az átlagos birtoknagyság 20, míg nálunk csak 10 hektár. De jelezte, a nagygazdaságok átlagmérete Magyarországon közel 3200 hektár, míg Franciaországban 300 sincs. Az előbbit növelni szükséges, míg az utóbbit kordában tartani – foglalható össze a témakörben Bencsik és a vele szoros szövetségben lévő Ángyán álláspontja. A földforgalmi törvényhez beadott 70 módosító indítványuk lényege szerint egy gazdálkodó maximum 300, egy családi gazdaság 500, míg jogi személyek 1200 hektárt művelhetnének meg.
A tőke hatalma
Bencsik János érvel
Fotó: MTI
„Mikor ez a módosítócsomag felkerült a parlament honlapjára, akkor a legélesebben a szocialisták tiltakoztak. Erre mondják: kibújt a szög a zsákból” – hangsúlyozta Bencsik a szarvasi agrárfórumon. A két, belső ellenzékben lévő fideszes képviselő módosító javaslatainak ugyancsak sarkalatos pontja, hogy földvásárlás esetén a helyben és/vagy közelben lakóknak, életvitelszerűen ott élőknek elővásárlási joga legyen. Ahogy azt is fontosnak tartják, hogy egy település határában lévő földeknek – legyen az 8000 vagy 1500 hektár – csak az egyharmada lehessen egy gazdálkodó vagy cég kezében.
Bencsik meglehetősen kritikusan beszélt a földforgalmi törvényben szereplő integrált mezőgazdasági termelésről, amelyet az alaptörvénybe is beemelt a törvényhozás. Ezek szerint 7 régióra osztják fel az országot, ahol 7 nagy integrátor intézi a vetőmaggal, műtrágyával, gépekkel, hitelekkel, növényvédő szerekkel és sok esetben az értékesítéssel kapcsolatos ügyeket. Az egyenlőtlen alkupozíció miatt, jövendölte Bencsik, az integrátorok idővel „kiszárítják” a családi gazdaságokat, s tovább fokozódik a földbirtok koncentrációja, a tőke hatalmának nem áll semmi sem ellent. A vidéki élet pedig ellehetetlenül.
„Az is lehet, hogy a miniszterelnöknek nincs mindenre rálátása, s abban a hiszemben van, hogy vidéken minden rendben van” – mondta Bencsik János. Ez a fajta naivitás azonban egy politikus részéről elgondolkodtató. Bencsik János gondolatmenetét ráadásul a közelmúlt is megcáfolja, mert láttuk, hogy a kiosztott, bérbe adott állami földek nagyon is meghatározott érdekkörök kezébe kerültek.
Egyenes kasza
Bencsik a szarvasi fórum résztvevőinek azt mondta, hogy ugyan a „kaszát nem lehet ebben a helyzetben kiegyenesíteni, de a helyi parlamenti képviselőket meg lehet keresni”. Ajánlata szerint a velük való elbeszélgetés során rá lehetne döbbenteni őket arra, hogy földügyben rossz felé mennek a dolgok, s ez álláspontjuk megváltoztatására bírhatja a törvényhozás tagjait. Hogy ez a vasfegyelemmel vezetett Fidesz-frakció esetében mennyire lehetne hatásos módszer, legalábbis kérdéses.
Megtudhattunk egy kulisszatitkot is. Eszerint a Miniszterelnöki Hivatal vezetője, Lázár János – aki korábban, még frakcióvezetőként összetűzésbe került az energetikai államtitkár Bencsikkel, s utóbbi húzta a rövidebbet – még a tavalyi év végén arra kérte Bencsiket, hogy ne Ángyánnal adja be a földforgalmi törvényhez a módosító javaslatait. Az indoklás szerint azért, mert vannak benne támogatható passzusok is. Ám a kérés időpontjában Ángyán és Bencsik jegyezte módosítócsomag már fent volt az Országgyűlés honlapján.
A három és fél órás fórum után – ahol a résztvevők bámulatos türelmet tanúsítottak – a legtöbben jól érzékelhetően úgy távoztak, hogy bár egyetértettek Bencsik mondandójával, de szemernyi esélyt nem láttak arra, hogy azok érvényesülhessenek a kormánypárt parlamenti frakciójának erőterében.
