A múlt gyors és határozott lezárását ígérte Csizi Péter országgyűlési képviselő, az augusztus végén létrehozott „stratégiai irányító testület” elnöke, ám a pécsiek többségének valószínűleg pont a múlt, mégpedig a 2006 és 2009 közötti időszak jut eszébe a város egyre látványosabb gazdasági és politikai válságáról. Az elszabadult adósságállomány, a diszfunkcionális városvezetés miatt a népharag 2009 tavaszán elsöpörte a várost tizenegy évig magabiztos többséggel uraló MSZP-t. Ilyen erejű népharag egyelőre nincs – és a Fidesz nyilván mindent megtesz az elkerülésére –, ám a várost nyolc éve irányító kormánypártnak úgy kell helyrepofoznia az adósságállomány alatt rogyadozó város költségvetését, hogy senki másra nem kenheti a növekvő hiányt.
Ráadásul 2012 végén a kormányzat 45 milliárdos adósságállományt vállalt át a pécsi önkormányzattól, amelytől (és a többi hasonlóan súlyosan eladósodott önkormányzattól) cserébe azt várta, hogy ne termelje újra az adósságot. Ehhez képest Páva Zsolt már tavasszal 5 milliárd forintos hiányról beszélt, amely a városi cégek adósságállományának beszámításával 10 milliárd fölé hízott. Azóta még durvább számok láttak napvilágot: Berkecz Balázs, az Együtt alelnöke augusztus legvégén 24 milliárdos adósságállományról beszélt, de Fidesz-közeli forrásból is 17 milliárdos összegről lehet hallani (a kaotikusnak tűnő számháborúról lásd keretes írásunkat). Sportegyesületek, kulturális szervezetek maradtak városházi támogatás nélkül, és Pécs vezetése lapzártánk előtt százmilliós nagyságrendű adónövelő csomagot terjesztett a közgyűlés elé.
Ne bántsd a megmentőidet
Az időzítés bő fél évvel az országgyűlési választások előtt enyhén fogalmazva sem szerencsés politikailag, ám a városvezetésnek nem maradt mozgástere, miután a költségvetés lyukait az elmúlt években úgy-ahogy befoltozó kormányzat ezúttal beintett. Mégpedig a legfelsőbb szinten. A szeptember 1-jén az első magyarországi egyetem alapításának 650. évfordulójára Pécsre érkező Orbán Viktor miniszterelnök egy közkeletű bölcsességgel örvendeztette meg a pécsieket, miszerint „aki megcsinálta a bajt, az csinálja meg a rendet is”. Forrásaink szerint az üzenet egyértelmű: a kormányfő nemcsak Páva Zsoltot, hanem a pécsi Fidesz egész vezérkarát felelősnek tekinti a helyzetért. Más kérdés, hogy az önkormányzat anyagi helyzetét ismerő forrásaink egyetértenek abban, hogy a néhány év leforgása alatt kezelhetetlen méretűvé hízott hiány egyik felelőse éppen a kormány.
| ||
A másik viszont tényleg a pénzügyi lehetőségein felül költekező önkormányzat. Miközben a város gazdasági adottságai nem javultak – sőt –, a városi tömegközlekedés finanszírozása nyolc év alatt 600 millióról 2 milliárd közelébe hízott, egyebek közt az úgynevezett fonódó buszhálózatok bevezetése miatt, ami ugyan jó az utasoknak, de éves szinten 300 milliós pluszkiadással jár. A város és a térség gazdasági mutatói eközben legjobb esetben is stagnálnak, amit jól mutat az iparűzésiadó-bevétel alakulása. Az LMP önkormányzati képviselője, Keresztes László Lóránt szerint Pécs ezen a téren a legrosszabbul szerepel a 100 ezer fölötti lakosságszámú nagyvárosok sorában, még a lényegesen kisebb Nyíregyháza is erősebb helyi gazdasággal rendelkezik. A város utolsó nagy termelő üzeme, az Elcoteq a 2008-as gazdasági világválság nyomán 2011 őszére dőlt be, több mint 3 ezer dolgozót az utcára küldve. Bár az elmúlt években több cég is megtelepedett a városban, valamint a Pécsi Tudományegyetem idegen nyelvű képzéseire alapozva több multi is szolgáltató központot telepített Pécsre, valóban nagy volumenű beruházás nem történt. Jól jelzi a pécsi városvezetés kiéhezettségét az ilyesfajta sikerekre, hogy a közelmúltban egy 105 fő foglalkoztatását ígérő repülőgépmotor-gyártó üzem létrehozását az évtized beruházásaként ünnepelte.
A szavakban befektetőbarát fideszes városvezetés a tettek mezején nemegyszer igen ellenségesnek bizonyult a Pécsre érkező cégekkel és vállalkozókkal szemben, pedig közülük többeket maga csábított ide. 2009 őszén óriási botrányt kavart a francia Suez Environnement kiebrudalása a pécsi vízszolgáltatásból az önkormányzattal közös cégük tönkrevágása árán (a pécsi vízműháború következményeiről lásd: Utánuk az özönvíz, Magyar Narancs, 2013. május 16.), és bár az eredetileg Páva Zsolt első polgármestersége alatt a városba érkező multi kirúgása az elkövetkező „fideszes szabadságharc” főpróbájának tekinthető, a 2016-ban a Zsolnay-gyárért indított háború már lokális agyszülemény volt.
Az utóbbi konfrontáció során a városvezetés ráadásul azt a Bachar Najarit próbálta kifúrni, akit néhány évvel korábban megmentőként fogadott. A vízműfoglalás receptjét követő, és ugyanúgy Szabó Iván „elfoglalás-specialista” ügyvéd által menedzselt akció totális kudarccal végződött, miután a szír-svájci üzletember beleállt a harcba, és sikeresen akadályozta meg a Zsolnay Zrt. felszámolását. (A porcelánháború hátteréről lásd: Gyárrombolók, Magyar Narancs, 2016. július 28.) A pécsi önkormányzat a bonyolult jogi-gazdasági háború eredményeként egy diszfunkcionális céget kapott a nyakába, miután az anyacég bedöntési kísérletének részeként a gyár 118 dolgozóját egy új, a gyártás átvételére szánt társaságba csábították át. A légüres térbe került Ledina Kft.-n azóta túladott a város, ám a 118 volt zsolnays dolgozó sorsa több mint kétséges, miután a NAV idén tavasszal végrehajtást indított a kft. ellen.
Ezek láttán valószínűleg minden reménybeli befektető kétszer is meggondolja, hogy Pécsre hozza-e a tőkéjét.
A városvezetés dolgát saját magán kívül a régió infrastruktúrája sem könnyíti, hiába épült meg 2010-re az M6-os. Az autópályának nincs folytatása Horvátország felé, így az ormánsági zsáktelepülésekhez hasonlóan a sztráda is zsákutcába fut. Persze, a régió közlekedési infrastruktúrája 2010 előtt sem volt jobb, ám az önkormányzat akkor legalább a saját cégeire számíthatott – ezek azonban mára, a rezsicsökkentésnek hála, pénztemetővé váltak.
Orbán ad, Orbán elvesz
A vízműháborút 2009 őszén hivatalosan éppen az robbantotta ki, hogy a fideszes városvezetés szerint a francia tulajdonostárs túl sok nyereséget vitt ki a közös cégből. A PV Zrt. valóban úgy fizetett 60-70 milliós éves osztalékot a városnak – és emellett támogatta évente 50 milliós összeggel a város kulturális és sportéletét –, hogy a francia tulajdonostárs a szindikátusi szerződés értelmében az éves árbevétel 2 százalékát vihette haza, mintegy 120 milliót. Innen nézve a városvezetés joggal gondolhatta, hogy az einstand után, hosszabb távon, évi több százmilliót vehet ki a Tettye Forrásház Zrt.-re keresztelt vízműből – csak éppen nem számolt saját pártja választási csodafegyverével.
| ||
Az első években a gazdasági háború folyományaként a Tettye csak vitte a pénzt, és mire egyenesbe került volna, jött a rezsicsökkentés. A PV Zrt. egykori százmillióihoz képest a Tettye szerény 26 milliós adózott eredményt ért el 2016-ban, bár némi hasznot kétségkívül így is hajtott az önkormányzatnak: az első hónapokban a vízmű finanszírozta a Zsolnaytól elcsaklizott dolgozók bérét a bevétel nélküli Ledina helyett.
Az önkormányzat másik aranytojást tojó tyúkja a Biokom Kft. volt, amely az egész régió hulladékszállításában és -feldolgozásában meghatározó szereplővé vált 2000 és 2010 között. A hulladékgyűjtést is elérő rezsicsökkentés, illetve a nemzeti kukaholding permanens káoszt eredményező belépése (bővebben lásd: A nagy biznisz, Magyar Narancs, 2016. június 9.) azonban elapasztotta ezt a forrást. A Biokom immár anyagi gondokkal küzd. Sokat elárul a helyzetről, hogy a 2016-os költségvetésben a városi cégektől várt osztalék összege 0 (azaz nulla) forint volt.
Az önkormányzat és a városi cégek működését így a folyamatosan emelkedő folyószámlahitel-keretek révén lehetséges finanszírozni. Az önkormányzat jelenleg 3,5 milliárd forintos éves keret segítségével él túl, a városi cégek keretét pedig idén tavasszal emelték meg jelentősen, a legnagyobb gondban lévő Tüke Buszét például 300 millióról 700-ra.
Pécs emellett bőven költött másra is: a közvilágítás korszerűsítésébe például 2015-ben vágott bele nagy hirtelen az önkormányzat, amelynek annyira fontossá vált a környezettudatosság, hogy pályázati forrásra sem várt, inkább 900 milliós hitelt vett fel. A munkát a miniszterelnöki vő, Tiborcz István akkori érdekeltségébe tartozó Elios Zrt. nyerte el (az Elios vidéki térnyeréséről bővebben lásd: Fényből nyert milliárdok, Magyar Narancs, 2015. január 22.).
A nem létező forrásokból 2015-ben egy 3,5 milliárdos közbeszerzésre is futotta: az elavult buszflottát korszerű (bár használt), Hollandiából vásárolt Volvo buszokra cserélték, ám az is kiderült, hogy a buszokat 700 millió forintért olcsóbban is be lehetett volna szerezni, ha nem egy holland magánszemély közvetítő szolgálatait veszik igénybe. Az ügyben holland kezdeményezésre nyomozás folyik különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt.
Az önkormányzat a törvényi előírásoknak megfelelően „nullás költségvetést” készít, azaz hiányt nem tervezhet a büdzsébe, ezért annak mértékét nehéz megbecsülni. A kozmetikázás bevett módja az ingatlanok eladásából származó bevételek optimista belövése: az elmúlt évek során rendre 2 milliárd körüli összeggel számoltak, ám az végül alig érte el a százmilliós volument. Az adóbevételeket hasonlóképpen túlbecsüli a városvezetés; ahogy a zárszámadásból kiderült, a 2016-ra betervezett adóbevételnek ténylegesen mintegy a 80 százaléka folyt be – ami szintén milliárdos eltérés.
Tóth Bertalan, a város korábbi szocialista alpolgármestere, az MSZP jelenlegi parlamenti frakcióvezetője úgy véli, hogy az önkormányzatnál és cégeinél éves szinten mintegy 3 milliárdos lyuk tátong a bevételi oldalon, és míg 2016-ig legalább az államtól kapott ÖNHIKI támogatásban lehetett bízni (ami az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatoknak jár), addig tavaly decemberben a kért 1,48 milliárd helyett 86 milliós apanázst kapott a város.
A fentiek következtében a hiány végül kozmetikázhatatlanná hízott. Májusban a 2016-os költségvetés zárszámadásáról döntő közgyűlést kellett elhalasztani két héttel. Páva Zsolt nem sokkal később a Szabad Pécs online újságnak elismerte, amiről a városi ellenzék már jó ideje beszélt: csak az önkormányzat hiánya 5 milliárd forint, és a helyzet rendezésére állami segítséget kért. Igaz, tagadni már nem volt sok értelme, hiszen a városban egymást érték a hírek az önkormányzati támogatások elmaradásáról és a fizetési gondokkal küzdő városi cégekről. A lyukak legalább időleges befoltozására a város utolsó nagyobb értékű tulajdonát, a Pécs-Pogányi repülőteret ajánlotta eladásra 2,8 milliárd forintért, és miután a hosszú ideje kihasználatlanul álló reptér iránt a magánbefektetők nem tolongtak, az államra lőcsölné azt.
Páva végveszélyben
Páva Zsolt pozíciói már a nyilvános beismerés előtt gyengék voltak, amit már tavaly ősszel jól jelzett bizalmasának és korábbi kabinetfőnökének, Girán Jánosnak az elmozdítása az alpolgármesteri posztról. Hosszú városvezetői karrierje és ősfideszes mivolta ellenére Páva nem élvezte Orbán bizalmát, aki azt is felrótta neki, hogy mind az 1998-as, mind a 2002-es önkormányzati választáson cserbenhagyta a pártot. Pávának a város határain túl korábban sem erős befolyása látványosan megcsappant az elmúlt években, és nyílt titoknak számított, hogy 2019-ben már nem az akkorra 64 éves politikussal számol a Fidesz.
| ||
Mind ellenzéki, mind Fidesz-közeli forrásaink szerint idén tavasszal felmerült a harcokba láthatóan belefáradt polgármester lemondása is, ám miután a belső mérések szerint a kormánypárt számára kifejezetten kockázatos lett volna egy időközi választás, a lemondás helyett jött a gyámság formalizálása az ún. stratégiai irányító testület felállításával. Egyelőre rejtély, hogy a Csizi Péter országgyűlési képviselő vezette testület milyen döntési jogkörökkel rendelkezik, és hogyan egyeztethető össze az önkormányzatiság alapelveivel egy ilyen szervezet. Bár hivatalosan a testület feladata a polgármester támogatása, több mint beszédes, hogy csak egyvalaki nem szólalt meg az ügyben lapzártánkig: maga Páva Zsolt.
A testület fölállítása egyfajta előremenekülés; a tét ugyanis a Fidesz országgyűlési képviselőinek, Csizi Péternek és a kulturális államtitkár Hoppál Péternek a politikai túlélése. A pécsi kulturális intézményrendszer támogatása és a menetrendszerű ÖNHIKI-apanázsok révén az elmúlt évek során a városba 10 milliárd közeli összeget beletoló kormányzat elvárja, hogy Pécs saját maga rántsa össze a költségvetését, mégpedig újabb nagymértékű állami támogatások nélkül.
Mindez fájni fog: Orbán Viktor alig hagyta el Pécset szeptember 1-jén, amikor az önkormányzat honlapjára felkerült a város 2018-as adókoncepciója és „intézményracionalizálási” terve. A tervezet több mint 100 milliós adónöveléssel számol, igaz, ez túlnyomórészt a gazdasági vállalkozásokat, kiemelten a nagy alapterületű ingatlanokkal rendelkező multikat érintené.
Az önkormányzat emellett kivonul a kultúra és az élsport támogatásából, ami bár költségvetési szempontból logikus lépés, az identitását a kulturális sokszínűségére felépítő városban a vereség beismerésével ér fel. A kulturális intézményrendszer maradékát, köztük az ország egyik legjobb szimfonikus zenekarának számító Pannon Filharmonikusok és a megtépázott hírnevű, de még így is az ország legfontosabb színházi fesztiváljának számító POSZT szervezőcégét beolvasztják a Zsolnay Örökségkezelő Kft.-be (ZSÖK), a Harmadik Színházat pedig a Pécsi Nemzeti Színházba.
A már korábban óriásira hizlalt ZSÖK további növelése onnan nézve érthető, hogy a kormány és Pécs között 2016-ban kötött megállapodás értelmében a regionális kulturális feladatokat is ellátó szervezetet 2026-ig évente 1,1 és 1,5 milliárd közötti összeggel támogatja az állam. Ám 2019-től az önkormányzatnak évről évre több pénzt kell adnia a megállapodás értelmében, 2021-ben már 300 milliót az idei 100 helyett, 2026-ban pedig már 600 milliót. Az intézmények ZSÖK-be söprése tehát a legjobb esetben is időleges megoldás – igaz, egyelőre mindenki maximum 2019 őszéig tekint előre.
Kitekintés
Vagyis inkább 2018 tavaszáig – hiszen az eddig is billegőnek számító két pécsi választókerület a történtek hatására még inkább azzá vált. Csizi Péter 2014 tavaszán csekély 4 százalékponttal verte meg Tóth Bertalant az egyes számú kerületben, és Hoppál Péter Szakács László elleni 5 százalékpontos győzelme sem életbiztosítás a kettes körzetben. A pécsi Fidesz a tavaly őszi kvótanépszavazást sem teheti ki az ablakba: a 38 százalékos részvétel jóval az országos átlag alatt volt, ráadásul 10 százalékot tett ki az igenek és az érvénytelen szavazatok aránya.
Szeged mellett tehát Pécs lehet leginkább hozható a baloldali ellenzéknek a vidéki nagyvárosok közül (a Jobbik hagyományosan gyenge itt), ám ehhez mindenképpen szükség lenne valamiféle egyezségre. Az egyes körzetben viszont presztízsharc van kibontakozóban, hiszen sem az MSZP frakcióvezetője, Tóth Bertalan, sem az Együtt alelnöke és lényegében egyetlen ismert vidéki politikusa, Berkecz Balázs nem léphet vissza a másik javára komolyabb arcvesztés nélkül.
A Narancs kérdésére egyik politikus sem kívánt bővebben beszélni az együttműködés lehetséges módjairól, mondván, ez még idő előtti, ám az Együtt alelnöke megjegyezte, pártja nyitott a koordinált indulásra, és abban érdekelt, hogy egyetlen baloldali jelölt induljon a Fidesszel szemben. A képletet tovább bonyolítja a Pécsett 10 százalék körüli teljesítményre képes LMP, és a magát a gazdasági válság kapcsán aktivizáló Momentum. Mindez persze a város szempontjából részletkérdés: az elmúlt bő egy évtized tapasztalatai alapján Pécs a városvezetés színétől függetlenül nem bír egyről a kettőre jutni.
| Mit számít pár nyüves milliárd? A város 5 milliárdtól 24 milliárdig szóródó hiányára részleges magyarázatot adnak az eltérő számítási módszerek. A Páva-féle 5 milliárd csak az önkormányzat szorosan vett hiányát takarja, és azt a polgármester is elismerte, hogy a városi cégek tartozásállományával együtt ez már 10 milliárd is lehet. A skála másik végén található 24 milliárdot az azt bedobó Berkecz Balázs lapunknak azzal magyarázta, hogy ez az összeg nem csupán a lejárt tartozásokat és hiteleket tartalmazza, hanem a városi cégekkel szemben fennálló, még nem lejárt követeléseket is. A Narancs információi szerint maga a kormányzat mintegy 17 milliárd forintos pécsi hiánnyal számol. |
