Két éve áll elhagyatottan és üresen az egykori asztalosműhely Kaposvár külvárosában. Néhány éve még kilencen dolgoztak itt: konyha-, lakás-, illetve irodabútorokat gyártottak megrendelésre. „Jól ment az üzlet, volt munkánk, nyereségesek voltunk” – mondja a kezdetekről Varga Tamás cégtulajdonos. „Aztán elindult ez a jogi őrület. Ma már én is, ahogyan a többiek jó része, munkanélküli vagyok, a testvéremmel közös cégünk csődbe ment. Ha egy szóval kellene jellemeznem, ami történt, azt mondanám: nonszensz. Már csak azért is az, mert nemcsak én jártam rosszul a történettel, hanem az alkalmazottaim, az ő családjuk, a magyar állam, amelyik a befizetett adó és járulék helyett segélyeket fizetett ki nekünk, és végül is a Kaposvári Önkormányzat, hiszen nem fizetek nekik se iparűzési adót. És a bankom, amely közel tízmillió forintot bukott a történettel. Közben papírom van róla, sőt a bíróság is kimondta: én nem hibáztam, végig jóhiszemű voltam, mert az önkormányzat határozataira hagyatkoztam, és úgy gondoltam, azokra alapozva biztonságban lesz a vállalkozás. Tévedtem. Ez lett a vége: nincs itt már semmi, ma már csak egerek futkosnak a műhelyben.”
Minden rendben – a kezdetek
Varga Tamás nem asztalos. A rendszerváltás előtt egy helyi téeszben dolgozott, saját vállalkozásba a kilencvenes években fogott. Nem ügyetlenül: egyebek mellett műanyag eszközöket gyártottak önkormányzatok részére, az ország egész területéről jöttek a megrendelések. „Az asztalosműhely úgy lett, hogy láttam, a megrendelőinknek bútorokat is lehetne szállítani. Az a társasházi ingatlan, amiből végül a műhelyt alakítottuk ki, apai örökség volt. Nyolc évvel ezelőtt, 2004-ben adtuk be az építési engedélyt, amit meg is kaptunk. Átalakítottuk, kibővítettük: gyorsak voltunk, a munka egy évvel később már indult is.”
Képünk csak illusztráció!
Fotó: MTI
Lapunk birtokában több olyan önkormányzati határozat is van, amely bizonyítja: Vargáék minden engedélyt beszereztek a törvényes induláshoz. Az építésin kívül megvolt a telephely-, illetve később a használatbavételi engedélyük is. Csaknem négymillió forintot nyertek egy uniós pályázaton, illetve hosszú futamidőre felvettek tízmillió forintot is az egyik kereskedelmi banktól. „Negyedévente kellett 300 ezret visszafizetni. Amíg dolgoztunk, ezzel nem volt gond” – mondja Varga. A legelső, 2005 áprilisában tartott helyszínelésen készült jegyzőkönyv – ízelítő a bürokrácia dzsungeléből – szerint megjelent a kaposvári cukorgyárral szemben található műhelynél az ÁNTSZ, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, a Kaposvári Önkormányzat Műszaki Irodája, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a városi tűzoltóság, illetve a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal Területi Műszaki Biztonsági Felügyelősége is. (A Katasztrófavédelem és a városi rendőrség képviselője nem jelent meg, bár ők is hivatalosak voltak a helyszíni szemlére.)
A Pécsi utcában tartott szemle során az említett szervek az átalakítással és az épülettel kapcsolatban mindent rendben találtak. A világ kerek volt: indulhatott az üzlet.
A szomszéd feljelentette, a hivatal benyelte
A végleges használatbavételi engedélyt határozatban 2007. augusztus 27-én kapták meg Vargáék. Ám a következő év áprilisában újabb levelet kaptak az önkormányzattól, amelyben visszavonták ezt az engedélyt. A határozat indoklásából kiderül: az asztalosműhely engedélye ellen egy a műhely szomszédjában élő anya és fia fellebbezést nyújtott be, mivel a „megvalósult építkezés a mindennapi életüket lényegesen és hátrányosan befolyásolja. Tájékoztatták Irodánkat, hogy az építkezés nem a tervek szerint történt”.
Vargáék kálváriája itt kezdődik: a feljelentők ugyanis nemcsak a zajra panaszkodtak, hanem a műhely műszaki és építési állapotára is. Az önkormányzat pedig igazat adott nekik – ellentmondva korábbi határozatának. Így: az „ingatlanon 2008. április 8-án helyszíni szemlét tartottam. Az új építésű épületek méreteit ellenőriztem, megállapítottam, hogy az építési engedélytől eltértek” – írja a műszaki hatóság tisztségviselője, aki megállapítja azt is, hogy a 2007-es használatbavételi engedélyre vonatkozó határozata „jogszabálysértő, ezért a határozatot visszavontam”.
A cég vezetői ettől még nem ugrottak kútba, mi több, optimisták voltak. Visszabontották a kifogásolt épületet, és a továbbiakra – hisz futott a szekér – fennmaradási engedélyt adtak be. „Körülbelül három méterrel építettük túl a harmadik helyszínelés szerint az egyik raktár szárnyát. Hibáztunk, ezért ezt visszabontottuk. A feljelentők albérlők voltak, akik korábban az egyik szomszédos házban éltek. Úgy emlékszem, amikor elindult az eljárás ellenünk, akkor már nem is éltek ott. Feljelentettek minket, majd nem sokkal később elköltöztek. Az ingatlan, ahol laktak, ma már az enyém. Nem él ott senki” – meséli Varga, aki az évek alatt a műhely körüli ingatlanokat mind megvette, mivel itt akart műhelyével terjeszkedni. (Próbáltuk megkeresni a feljelentőket, de nem sikerült elérni őket – N.G.M.)
Sehogy se jó
A jogi hercehurca ezzel épp hogy elkezdődött. A fennmaradási engedélyt Vargáék ugyanis nem kapták meg: az önkormányzat 2008 nyarán előbb megtiltotta a műhely használatát, ősszel pedig bontásra szólította fel a céget. Az önkormányzat ugyanis a felülvizsgálat során azt állapította meg, hogy Kaposvár e részén asztalosműhely nem építhető, mivel kertvárosi lakóövezetről van szó. Ez persze nem volt másképp három éve se, amikor engedélyezték.
„A Pécsi utca ezen szakasza az engedélyezési eljárás időpontjában és jelenleg is jellemzően lakóterület, így ott az illeszkedési szabályok alapján sem lehetett volna a kérelmezett építési munkát (tervezett funkciója miatt) engedélyezni” – áll az ügy bírósági tárgyalására készült, 2010-es szakértői véleményben. A dokumentum továbbá arról beszél, hogy 2007-ben „szabálytalanul (…), de jogerős használatbavételi” engedélyt kaptak. Az eredeti építési engedélyről pedig azt írja a szakértő, hogy azon túl, hogy az „jogszabálysértő, hiányos is, hiszen indoklása nagyvonalú, csak általános előírásokra hivatkozik (…), egyáltalán nem indokolta, hogy konkrétan miért is biztosított építési lehetőséget az építtetőnek”.
Képünk csak illusztráció!
Fotó: MTI
Varga Tamás azt mondja ma is, mint akkor: ő jóhiszemű volt, amikor építkezett és beruházott. Arról nem tehet, hogy az önkormányzat – a feljelentés után – tulajdonképpen saját tévedéséről állított ki bizonyítványt. „Eleve nem kellett volna ideadni az épületet: itt van a kutya elásva. Mellettem persze működhet egy kocsma, a Pécsi út túloldalán évtizedek óta ott áll a cukorgyár, de az én asztalosműhelyem már nem illik bele a képbe, mert valakinek túl hangos volt.”
Bírságok, felszámolás és a titkárnő
Mivel a bontási kötelezettségnek Vargáék nem tettek eleget, folyamatosan kapták a bírságokat az önkormányzattól, amelyből végül 20 millió forint „gyűlt” össze. Ebből azonban máig nem fizettek egy fillért sem, helyette 2010-ben a Somogy Megyei Bíróságon próbálták érvényesíteni igazukat – sikertelenül.
A 2010. november 9-én keltezett ítéletben Vargáék – fennmaradási engedélyük elutasításának felülvizsgálatára irányuló – kérelmét úgy utasították el, hogy a döntés ellen még fellebbezniük se lehetett. Noha a verdikt indoklása kimondta, hogy a korábbi szakhatóság által fel nem fedezett szabálytalanságok, illetve azok ki nem javítása „nem róható a felperes (azaz a Varga és Varga Kft. – a szerk.) terhére”, a felperes keresete mégsem megalapozott, mert – egyebek mellett – jóhiszeműen szerzett jogai csak akkor illetnék meg, ha az „építési engedélyben meghatározott paraméterekkel rendelkező építményt” hozott volna létre. Csakhogy nem ez történt, mert – ahogy azt már említettük – Vargáék néhány méterrel túlépítették magukat, amit ugyan visszabontottak, de ez a bíróságot nem érdekelte, csak az induló állapotot vette figyelembe.
Felszámolás alatt 2011 áprilisa óta van a cég. Jelenleg bontási határozat van az ingatlanon, amit már a földhivatalban is bejegyeztek – Varga szerint törvénytelenül, mivel ehhez sem az ő, sem a jelzálogjogosult bank hozzájárulását nem kérte ki az önkormányzat. Mostanában ezért járnak a Végrehajtási Bíróságra. Varga Tamás egyébként próbálkozott a város polgármesterénél, Szita Károlynál is, de csak időpontkérésig jutott, a találkozó sose jött össze. „A titkárnőnél mindig elakadt a dolog” – mondta.
A városi önkormányzat érdeklődésünkre egyértelmű választ küldött: a „cég ügyeihez az önkormányzatnak nincs köze, így felelőssége sem abban, hogy a cég csődbe ment. Semmilyen szándékunk vagy igényünk nincs a céggel kapcsolatban” – tudtuk meg a jegyzőtől. Felvetésünkre, miszerint a cég úgy ment tönkre, hogy az első figyelmeztetésre visszabontotta a kifogásolt 3 métert, valamint végig betartotta az önkormányzat iránymutatásait, azt a választ kaptuk: az építésügyi döntéseket „a közigazgatási hivatal, az ügyészség és a bíróság hozta. Az eljáró szervek határozatainkat helybenhagyták”.
Jövőre lenne húszéves a családi vállalkozás, de feltámadni nem fog. Varga Tamás nem kerget illúziókat, ma már az is eredmény, hogy a műhely üres, ugyanis a berendezést legalább eladták. Persze így is több tízmilliós a vesztesége az egykor sikeres vállalkozóknak. „Megpróbáljuk ezt most valahogy túlélni, de önálló üzletbe mi már nem vágunk. Hogyisne! Ebben a városban?!”
(Ha Ön is vidéken él, és vállalkozását igazságtalan jogsérelem érte, kérjük, írja meg nekünk a .)
