Akkumulátorgyárról szólhat a szolnoki fideszes polgármester rejtélyes posztja?

  • Massay-Kiss Andrea
  • 2023. február 3.

Kis-Magyarország

Szalay Ferenc kínai befektetőkkel és a Karmelita kolostorban is tárgyalt, Szolnokon többen attól félnek, hogy ez akkumulátorgyárat jelent. 

Néhány napja többen azt találgatják a közösségi médiában és a szolnoki ellenzéki képviselők körében, hogy vajon mit takarhat a fideszes városvezető Szalay Ferenc bejegyzése, mely szerint egy Szolnokot érintő gazdaságfejlesztő kérdésről tárgyalt Szijjártó Péterrel? 

Szalay Ferenc posztjában ezt írta: „Szolnok városának a jelentős befektetői érdeklődés miatt újabb ipari területekre van szüksége. Szijjártó Péter megértette és támogatja ezirányú törekvéseinket.”

Ez még így önmagában nem enged arra következtetni, hogy akkumulátorgyártásról tárgyaltak, ám kiderült,

a város polgármestere találkozott kínai befektetőkkel és még a Karmelita kolostorban is megfordult.

Ebből többen már azt a következtetést vonták le, hogy biztosan akkugyártásról lesz szó.

Borda Zoltán (Szolnoki Többség) helyi ellenzéki képviselő a Facebook-oldalán azt írta: „Létezik egy nagyívű kormányzati terv az akkumulátorgyártás és a hozzá kapcsolódó ipar magyarországi felfuttatásáról. Mire (is) lehet következtetni a közelmúltban történt, Szolnokot érintő eseményekből? A polgármester kínaiakkal tárgyalt. A polgármester Szijjártóval tárgyalt. A polgármester a Karmelitában tárgyalt. Ha arra jut valaki, hogy városunkban is ilyen beruházást terveznek, az csak a véletlen műve lehet? Az ellenzéki önkormányzati képviselők, illetve szerintem a környezetükért és egészségükért aggódó szolnokiak is, elutasítanak minden ilyen kezdeményezést!”

Füle István (DK) városi képviselő pedig így írt posztjában: „Féltjük az embereket! Féltjük a Tiszát! Féltjük a környezetünket! Ma sajtótájékoztatót tartottunk arról, hogy végre tájékoztasson a polgármester arról, hogy valóban folytat-e tárgyalásokat egy akkumulátor gyár Szolnokra telepitéséről. Az eddigi telepítések, mind az emberek megkérdezése nélkül, átláthatatlanul, a környezetvédelmi kérdések figyelmen kívül hagyásával történtek.”

Az ügy érdekessége, hogy Füle február 1-én tette fel posztját, éppen a Tisza élővilágának emléknapján, amikor a folyó ciánszennyezésére emlékeznek Szolnokon. Huszonhárom éve, 2000. január 30-án szakadt ugyanis át egy romániai nemesfémbánya zagytározójának töltése, amelynek következtében mintegy százezer köbméter, cianiddal és nehézfémekkel erősen szennyezett, toxikus víz került többek között a Tiszába. A városlakók még emlékezhetnek a Szolnoknál levonuló szennyezésre, a vízfogyasztási tilalomra, a halpusztulásra.

Az ellenzéki képviselők a csütörtöki rendkívüli közgyűlésen, ahol jól láthatóan vita alakult ki ebben az ügyben, és az azt követő sajtótájékoztatón is elmondták, hogy aggodalmukat fejezik ki a fejleményekkel kapcsolatban és arra kérik a városvezetőt, akit nem akadályoznak a tárgyalásokban, hogy a gazdaságfejlesztés legyen átlátható a lakosság teljeskörű tájékoztatásával. Füle István az ellenzéki pártok nevében önálló képviselői indítványt is tett, melyben döntést kért arról, hogy a város vegyianyag-terhelését nem növeli a jövőben semmilyen akkumulátorgyártással foglalkozó ipari létesítmény.

Szalay Ferenc polgármester a közgyűlésen úgy reagált, hogy az ellenzéki képviselők hergelik őt és közvéleményt, és sértőnek tartotta, hogy azt feltételezik róla, hogy nem tájékoztatja a lakosságot. Kijelentette, nem enged olyan céget a városba, mely nem tartja be a környezetvédelemre és az egészségügyre vonatkozó szabályokat. 

Szalay a közgyűlésről szóló Facebook-posztjában sem tagadta, hogy akkumulátorgyárról tárgyalt volna, csupán annyit írt, hogy "egyetlen gyár, semmilyen technológia nem kaphat engedélyeket, amíg nem felel meg a szigorú uniós és magyar törvényeknek". Ez az érv eddig a többi akkumulátorgyártással kapcsolatos beruházásnál is rendszerint feltűnt, és sohasem volt kizáró ok az építkezéshez, már csak azért sem, mert az akkugyárak általában kivételes elbírálásban részesülnek nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásként. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.