Szolnoki ellenzék: az önkormányzatiság kiüresítése, hogy a Fidesz szabadul a víziközműtől

  • Massay-Kiss Andrea
  • 2023. február 3.

Kis-Magyarország

Annak ellenére ajánlja fel Szolnok fideszes vezetésű önkormányzata veszteséges víziközművét az államnak, hogy a helyi ellenzék ezt nem támogatja, derült ki a csütörtöki rendkívüli képviselő-testületi ülésen. Azért ellenzik, mert úgy vélik, a helyi problémákat, helyben kell megoldani, az államosítás nem hoz minőségi javulást a szolgáltatásban, ugyanakkor az önkormányzatiság kiüresítését is látják a döntés mögött.

Még tavaly decemberben vette át a Szolnok városa a Víz-és Csatornaművek Zrt.-től (VCSM Zrt.) a víziközművek üzemeltetését, mivel a cég jelezte, nem tudja azt tovább finanszírozni a jelenlegi nagymértékű energiaár-emelkedések miatt. Milliárdos nagyságrendű vagyonelemről van szó, melynek ez évi vesztesége az üzleti terv prognózisa szerint 1,8 milliárd forint. (Az ország minden víziközmű cége veszteséget veszteségre halmoz, mert a kormány 2012-ben az előző év tarifája mínusz 10 százalékon befagyasztotta az árakat.) A múlt csütörtöki közgyűlésen került volna napirendi pontra annak a megbeszélése, hogy vállalja-e a város az üzemeltetést vagy átadja az államnak. Megvitatását ellenzéki képviselői kérésre elnapolták, mert időre volt szükség megvizsgálni a kérdést, szakértőket bevonni, így a február 2-i rendkívüli ülésen döntöttek az ügyben.

Két ellenzéki képviselő, Füle István (DK) és Tóth Áron, az LMP Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke az erről szóló sajtótájékoztatón elmondták, határozottan ellenzik, hogy a víziközmű céget átadják az államnak. Füle István szerint a víziközműnek nem az államnál van a helye, mert a lokális problémákat helyben lehet a legjobban orvosolni. „A szolnoki vízellátás speciális, a Tiszára vagyunk hagyatkozva, ahol az előző nyáron is láthattuk, milyen problémák keletkezhetnek, és ezeket nem lehet Budapestről megoldani” – mondta Füle István.

A víziközmű veszteségét azzal magyarázta, hogy ez egy szolgáltató, így díjplafonnal rendelkezik, vagyis nem emelhet árat, és emiatt a költségeket sem tudja áthárítani, ezért jelentős veszteséggel tudnak működni. „A gond az, hogy az állam nem kompenzálja a veszteséget, ez 2012 óta van így, amióta bevezették a rezsicsökkentést” – mondta a képviselő. Hozzátette, nincs elegendő pénz, a lakosok is tapasztalják, sűrűn vannak csőtörések, a városi víztorony már kétszer is leürült, és mindenki láthatja, hogy a városban szinte mindig van olyan hely, ahol járdát bontanak, mert a hálózatot javítják.  E mellett logikátlannak tartja az állami átvételt. „Mivel a működtetés miatt az államnak úgyis ki kell fizetni a pénzt, akkor már a városnak is oda adhatná erre a támogatást” –  magyarázta.

Tóth Áron az LMP Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke, éppen az átadás logikátlanságára világított rá, amikor azt kérdezte: „Hogyan lehetséges, ha az államnak átadják az önkormányzatok a víziközművet akkor lesz rá pénz, ha nem adják át, akkor nem lesz?” Azt mondja, hogy az országban több önkormányzatnál is szavaztak már ezek sorsáról, és nem csak az ellenzéki vezetésű önkormányzatok gondolják úgy, hogy nem helyes átadni az államnak, hanem vannak kormánypártiak is, a fideszes vezetésű Debrecent hozta fel példának. (De amint arról beszámoltunk, hasonló a helyzet Gyulán is.)

Hozzáfűzte, hogy nem csak a Fidesz-kormányokat, hanem az ezeket megelőző kormányzatot is súlyos felelősség terheli, mivel évtizedek óta nincsen karbantartva, és ami legfontosabb, fejlesztve ez a víziközmű hálózat, és több mint 3000 milliárd (!) forint hiányzik a rendszerből. „Elképzelésünk szerint erre az évenkénti 1-2 milliárd forintos költségvetés helyett 100 milliárdra lenne szükség országos szinten, mert még mindig nem megoldott az esővíz és a szennyvíz szétválasztása a csatornarendszerben” – mondta Tóth Áron.

A szolnoki testületi ülésen a fideszes városvezetés arra hivatkozott, hogy a zavartalan vízszolgáltatás érdekében inkább átadná a víziközművet az államnak, és arról érdeklődtek az ellenzéki képviselőktől, hogy akkor miből finanszíroznák, ha a városnál maradna. Az LMP térségi elnöke elmondta, a forráshiány miatt például javasolják a kormánynak, vezessék ki a közműadót és akkor máris fellélegezhetnek ezek a víziközművek. Füle István az említettek mellett (veszteség kompenzálása, átadás pénzügyi logikátlansága) felhívta a figyelmet, hogy a szolidaritási adó éppen ugyanúgy 1,8 milliárd forint, mint a vízmű vesztesége.

„Esztelenség átadni az országos vezetésnek, mert nem látjuk a garanciát, hogy az átadás után minőségi javulás következne be” – mutatott rá a másik problémára Tóth Áron. A DK-s képviselő ezzel egyetértve elmondta ez konkrét félelmük. „Eddig, amit az állam államosított, látjuk, hogy mi az eredménye. Ugyanaz lesz, mint az oktatásban: az egész hálózat lerongyolódik.” Hozzátette, az önkormányzatoktól nem szabad elvenni az autonómiát, úgy érzik, hogy a víziközmű vagyon átadása mögött az önkormányzatok szerepkörének kiüresítése is áll.

Miskolczi László, a város Fidesz által eltávolított egykori alpolgármestere, jelenleg a Momentum helyi politikusa lapunknak hasonlóan fogalmazott. „Sajnos ezen lépésekkel kapcsolatban, még ha jelen helyzetben tegyük fel indokoltak is, felmerülnek jogosan olyan kérdések, hogy a 2013 óta súlyos helyzetbe került vízművet eddig miért nem próbálta a fideszes városvezetés megmenteni, és most miért ezt a döntést választották. Én úgy gondolom, hogy az államosítás irányába megszületendő döntések annak a jelei, hogy a Fidesz miként kívánja fokozatosan megszüntetni az önkormányzatiságot Magyarországon” – mondta Miskolczi. „Nagyon úgy néz ki, hogy a VCSM Zrt. elszipkázásával még nincsen vége, tavaly decemberi közgyűlésen pont a Fidesz által megvásárolt Ligeti József független képviselő lengette be, hogy el kellene gondolkozni a Szolnok televízió eladásán is” – fűzte hozzá.

(Címlapképünk illusztráció: csőtörés Szolnokon. Fotó: Tóth András)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.