Spórolni nyáron kell. Illetve csak akkor lehet - ez az egyik fő tanulsága az Autonómia Alapítvány kázsmárki kályhaprogramjának. Április és október között, ha nehezen is, még csak-csak kigazdálkodható 3700 forint, de az őszi, téli hónapokban, amikor tüzelőre is kell pénz, már lehetetlen. Az alapítvány által szervezett és több civil szervezet által támogatott IDA (Individual Development Account) lakhatási programhoz csatlakozó családok jellemzően az ún. szociális transzferekből élnek, ami az idén 22 800 forintra zsugorodott jövedelempótló támogatást és a családi pótlékot jelenti. Közmunka inkább tavasszal, nyáron akad, akkor akár 47 ezer forintot is kereshet egy-egy foglalkoztatott.
A cserépkályha-építés keresett szolgáltatás. Egy tapasztalt szakember, Ungár György szerint - bár sok múlik a ház szigetelésén - a jó cserépkályha etetése körülbelül feleannyiba kerül, mint egy ugyanakkora terület kifűtése gázzal, ráadásul a kerámiaborítás tovább tartja a meleget, mint a radiátorok. Egy átlagos cserépkályha 2-300 ezer forintba kerül.
A kázsmárkiak eleinte gyanakvással fogadták az Autonómia Alapítványt, hiszen 22 ezer forintért ígért új, többfunkciós cserépkályhát, illetve azt, hogy a megtakarításukat a szervező a duplájára egészíti ki, hogy a pénz fedezze a kályhák árát. Harmincan mégis "beszálltak" a programba, és hónapról hónapra félreteszik a 3700 forintot.
Fotó: Hangyál Attila
A kályhaprogram Kázsmárkon Balogh Tibor ötlete volt. A negyvenes, mosolygós férfi rengeteg váltásra, újrakezdésre kényszerült, amíg állami gondozott cigánygyerekből a borsodi település megbecsült alakja lett, kisebbségi képviselő és kályhaépítő. Vájárként kezdte, csoportvezető is volt, aztán bányamentő lett, de a 90-es évek közepén sok ezer társához hasonlóan elbocsátották, utána CNC-forgácsoló, szerkezeti lakatos, esztergályos volt, a vagyonőrtanfolyamot a rendőr-szakközépiskolában végezte el, ám hiába szerzett képesítéseket, munka sohasem akadt számára. Van négy lánya, büszke rájuk. 2006-ban, az Autonómia Alapítvány támogatásával elvégezte a kályhaépítő tanfolyamot. Mestere, a közeli Szalaszenden élő Heilein Tivadar, a borsodi "kályhakirály" biztatta, ha valaki ért egy szakmához, annak munkája is lesz. Az viszont a mestert is meglepte, amikor a megrendelők segédje származását firtatták. Mire meglett a papír, nem jött a munka, Balogh pedig azzal kereste meg az Autonómia munkatársait, mi lenne, ha az eddig csak házfelújítással, szigeteléssel, fürdőszoba-kialakítással foglalkozó IDA lehetőségeit kibővítenék, és a fűtési gondokat oldanák meg takarékoskodással. Az alapítvány jó ötletnek tartotta a kezdeményezését, a helyiek nem annyira: nem látták biztonságban a pénzüket, egyesek azt kérdezték, "miért megint a cigányokat segítik". Végül beindult a dolog, nem csak romák csatlakoztak a programhoz, Balogh pedig - akit társával és segédeivel közmunkásként alkalmaz a feladatra az önkormányzat - megszállottan kezdte keresni az interneten a legolcsóbb bontott cserepet, fémmaradékot, hiszen egy-egy kályhát ki kellett hozni 44 400 forintból.
Gazdálkodj okosan
Az Autonómia Alapítvány munkatársai tudták, hogy pár forint is mekkora áldozat a családoknak, de a program célja éppen az, hogy tanulják meg beosztani a szűkös forrásokat. Ám mivel ez nem csak az akaraterőn múlik, a jelentkezőknek részt kellett venniük a tudatosabb pénzügyi szemlélet kialakítására ösztönző előadásokon is, ahol bemutatták például a banki szolgáltatásokat, de olyan praktikus dolgokat is tanítottak, hogyan lehet spórolni a vízzel a mosogatásnál. Tavaly Kázsmárkon harmincan jelentkeztek, de csak tizenegyen jutottak el a megtakarítási időszak végére.
Budai Rita azért csatlakozott az IDA-hoz, hogy a kis házba, ahol édesanyjával, testvérével és annak családjával él, új cserépkályha kerülhessen a régi vaskályha helyett. És bár a faluban van vezetékes gáz, Rita és sorstársai nemigen használják. Főzni palackos gázzal, még inkább a régi sparhelteken szoktak, fűteni ócska kályhákkal, melyek alig tartják a meleget. Ha nem akarják, hogy reggelre teljesen kihűljön a ház, föl kell kelni éjszaka és hajnalban, s rakni kell a tűzre, de a gyerekek így is harisnyában, melegítőben alszanak.
Jablonkai György családjában nyolcan élnek a hosszú, kétszobás parasztházban. A négy felnőtt közül egyiknek sincs munkája, új kályhára az IDA segítsége nélkül nyilván nem futotta volna. Pedig ideje volt lecserélni a csaknem ötvenéves "masinát", amit éjszakánként is "etetni" kellett, hogy ne hűljön ki a ház. (Észak-Magyarország egyes vidékein masinának hívják a hagyományos sparheltet, amin főzni ugyan remekül lehet, fűtésre viszont alig is alkalmas.) Az új cserépkályha igen jó szolgálatot tett a télen, mindenki egy szobában aludt a tűz körül. Jablonkainé kályhája szinte mindenevő, a régivel ellentétben lignittel is lehet fűteni, ami jóval olcsóbb a tűzifánál. Ugyancsak a takarékosságot emeli ki Győri Lászlóné. Kétszobás kis házukat idén csak ezzel fűtötték. "Ha az ember nyitva hagyja az ajtókat, átmelegszik az egész ház." Győriné szerint az új kályha jó hatásfokának köszönhetően legalább 30 ezer forintot megspóroltak a tüzelőn.
A program idén tavasszal folytatódik, a napokban szervezik az újabb megtakarítási csoportot, és ha most már nemcsak a takarékoskodók kisebbik része tart ki, akkor ősszel több mint harminc újabb kályha kerülhet a kázsmárki házakba.
