Jól öltözött, ápolt nő ül az egyik sor szélén. Megtudom: kereskedelmi iskolát végzett, majd négy évig Görögországban dolgozott, egy hotelben. Eredetileg csak gyakorlatra jelentkezett, mert itthon tízezer forintot fizettek volna egy hónapra, a görögöktől ugyanezért havi 400 eurót kapott, sőt a teljes ellátást, a szállást, és még a repülőjegyét is fizették. Végül négy évig maradt odakinn. „Akármit mondanak a görögökről, a külföldiekkel korrektek” – állítja, őket például mindig időben kifizették. Ráadásul ő a fizetését félre tudta rakni, mivel megélt a heti 120 eurós borravalóból. Most 23 éves: megtanult angolul, és jól beszél görögül is. Nemrég hazajött, mert új tervei vannak. De nem marad itthon – mondja –, most is csak kihasználja a lehetőséget, bejelentkezik az álláskeresési támogatásra.
| ||
Barátai ugyanis Angliába csábítják, igaz, hallotta, hogy a britek nem várják tárt karokkal a külföldi munkavállalókat. Ezért is számít ismerősei segítségére, akik pár éve már Londonban dolgoznak, egyikük egészen jó beosztásban. A fiatal nő még nem tudja, végül melyik országban, de biztos benne, hogy külföldön fog letelepedni. A családja támogatja az elképzeléseit, szülei is látják, hogy külföldön több eséllyel boldogul.
Albérlet minimálbérért
A fiatal nő esete nem egyedi. Az ország keleti szegletéből egyre többen kénytelenek külföldön szerencsét próbálni, mert helyben nem találnak munkát. Tünde, akinek két gyereke már külföldön él, a legkisebb, a harmadik jövőjét is tőlünk nyugatra tudja most már elképzelni. Itthon ugyanis csúnyán átverték. Nemrég nagy nehezen találtak egy állást a lánynak egy nemzeti dohányboltban, a két megyével arrébb található Egerben. Havi 80–95 ezer nettó volt a lány keresete, ami éppen fedezte az albérletet és a rezsit. A főbérlő ugyanis kereken 80 ezer forintot kért havonta. „Kaphatott volna albérleti támogatást a munkaügyi központtól, csakhogy a főbérlő nem volt hajlandó számlát adni” – panaszolja a timári asszony. Mikor szóvá tették, a nő ígérgetett fűt-fát, aztán a családnak elege lett abból, hogy a gyerek gyakorlatilag azért dolgozott napi 8 órát, hogy a főbérlője jobban éljen. Feljelenthetnék a nőt, de nem akarnak bíróságra járni. Három hónap után inkább hazahozták a gyereket, s amint a testvérei munkát találnak a húguknak Ausztriában, őt is útnak indítják.
| Külföldön dolgozott? Ha Ön vidéken él, és korábban külföldre ment dolgozni a munkanélküliség elől, kérjük, írjon a címre, ha történetét – akár inkognitóban – megosztaná velünk. |
Timáron az egyetlen lehetőség, hogy eljár napszámba, de ha már taníttatta, nem ezt az utat szánja lányának a középkorú asszony. Búcsúzóul Tünde még elmeséli: korábban fia Tokajban napi négyezer forintot keresett szakácsként. Most ennek többszörösét kapja Ausztriában, egy autókereskedésben. És közben még németül is megtanult.
Úgyis visszavesznek!
Van, aki optimista a nyíregyházi munkaügyi központban. Az Angliába készülő hölgy mellett magabiztosan állítja egy bajszos, szakállas férfi, hogy szerinte holnap már hívják is vissza a volt munkahelyére, mert a főnök meggondolja magát. CNC-esztergályos, szerinte ezért nélkülözhetetlen. Nem egy vándormadár, 41 év munkaviszonya alatt ez volt a harmadik munkahelye. Nemrég azonban magánéleti problémái után jöttek a munkahelyi zűrök. Ideges volt, beszólt a főnöknek, aki ezt nem tolerálta. „Ülepedjen egy kicsit” – így szólt búcsúzóul a munkáltató. A férfi sajátosan ezt úgy értelmezi: „arra játszik a főnök, hogy nyugodjak meg, aztán úgyis visszavesz”, mondja bizakodva.
| Mérséklődik – a számok nyelvén Öt év távlatában nem volt olyan alacsony a munkanélküliek száma Szabolcs-Szatmár-Beregben, mint 2013 decemberében, amikor 45 ezer fő alá csökkent az álláskeresők száma – tudtuk meg. „A munkavállalói korú népességhez viszonyított relatív munkanélküliségi szint 11,6 százalékra csökkent, mely a 2008. decemberi 14,4 százalékos értéknél jóval kedvezőbb” – közölte Rezsőfi István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója. A munkavállalói korú népességen belül a nyilvántartott álláskeresők száma Nyíregyházán egy év alatt 2,8 százalékponttal 6,18 százalékra mérséklődött. „A pozitív munkaerő-piaci adatok a kormány elmúlt években indított foglalkoztatási programjainak eredményeit tükrözik. A csökkenésben szerepet játszott a közfoglalkoztatás is, de a bővülés döntő többségben a versenyszférában létrejött munkahelyeknek köszönhető” – tette hozzá az igazgató. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a megye a legrosszabb mutatókkal rendelkezik a munkanélküliség terén: az országban egyedül B.-A.-Z. megyét sikerül ezen a listán megelőzni. |
Az 59 éves férfi elárulja: „a válás miatt lelkileg teljesen a padlón vagyok”. Házasságukat 34 év után nemrég bontották fel párjával, közös megegyezéssel. Szerinte az asszonyt a munkahelyén ellene hangolták, mivel „nem volt szalonképes a munkás férj”. A lakást a válás után megosztotta köztük a bíróság. Egyik szoba az övé, másik volt feleségéé, a többi helyiséget közösen használják. Kerülgették egymást, a gyerekek már felnőttek, korábban kirepültek. Az asszony állítólag most azon mesterkedik, hogy kivásárolja volt párját a lakásból.
Ennek ellenére a férfi még nem érzi, hogy borotvaélen táncol, és egy hajszál választja el a hajléktalanságtól. Most még van mit ennie, van hol aludnia. A kirúgása a munkából péntekre esett, a hétvégén pedig szokás szerint fociztak a haverokkal.
Hét gyerek apja
Nem sok esélye van azonban a munkaerőpiacon annak a 47 éves férfinak, aki még a nevét sem tudja leírni. Egyetlen osztályt sem végzett, ha elé tesznek egy papírt, X-et rak az aláírás helyére. Tulajdonképpen bármit aláír. Nem különösebben közlékeny, így azt sem sikerül megtudni, hogy úszta meg a múlt rendszerben az iskolát. Különben nős, hét gyermek apja. A gyerekek közül öten már önállóak, a két kicsi még iskolás. A férfi azt mondja: beteges, asztmás, allergiás, emiatt nem veszik fel sehová, most abban reménykedik, hogy leszázalékolják. Nem tudja megmondani, hány év munkaviszonyt szerzett mostanáig. Legutóbb egy éve dolgozott: közhasznúként, a városüzemeltetésen. Most feleségét vették fel ugyanide. Havi negyvenezerből élnek, ebből húszezer hitelt fizetnek. Maga sem tudja, hogy jönnek ki a maradékból.
| ||
Egy széksorral arrébb kiderül, hogy a munkanélküliségnek vannak előnyei is – csak tudni kell élni velük. Egy nyakigláb férfi meséli: kizárólag azért lett munkanélküli, hogy a részleteit könnyebben tudja fizetni. Vett egy új autót, és olyan biztosítása van, hogy kétszer fél évig havi 100 ezer forintot helyette törlesztenek, ha elveszti a munkáját. Bolond lenne kihagyni! Elvált, havi 300 ezer forint a hitele, azaz ez most nagy segítség. A naiv kérdésre, hogy álláskeresési támogatásból, segélyből hogyan törleszt ennyi pénzt, elmosolyodik: segítenek a nyugdíjas szülei. Amúgy se munkája, de állása sincs. Jövedelme viszont van! Csak számla nincs róla, ugyanis az építőiparban dolgozik.
Jutalompont nem jár
Már törzsvendégnek számít itt Kati, aki tragédiaként élte meg, amikor újdonsült főnöke öt éve közölte vele: átveszi a munkáját, így rá már nincs szükség. „Válság van” – hangzott az indoklás. Az addig elismert, ötvenes évei elején járó, kétdiplomás, három nyelvet beszélő nő még abban a korban szocializálódott, amikor szégyen volt munkanélkülinek lenni. Úgy érzi a mai napig. Tartós munkanélküli, alkalmi munkákból kapirgál össze havi pár tízezer forintot. Semmilyen ellátásra nem jogosult, de a szabály szerint háromhavonta meg kell jelennie a munkaügyi központban, hogy ne töröljék a nyilvántartásból. Gyűlöli ezeket a napokat. Úgy érzi magát, mint egy feltételesen szabadlábra helyezett elítélt: a pecsételős ember a tartótisztje, akinél rendszeresen jelentkeznie kell, különben mehet vissza a hűvösre.
Kati azt gondolta, a leghasznosabb, ha a munka nélküli időszakot tanulással tölti. Diplomája mellé szerzett egy újat, letett egy nyelvvizsgát. Keserűen mondja: tanult volna inkább kosárfonást, és most árulhatna a piacon. Álláshirdetésekre hiába pályázik, válaszra sem méltatják. Egyszer szobaasszonynak is jelentkezett. Azt hitték, viccel. Arcán kesernyés mosollyal meséli: nemrég majdnem nyert 1000 forint értékű extra pontot az egyik áruházlánc vásárlókártya-akcióján. Végül mégis elbukta, mert az adatlapon a „munkahelye neve, címe” rubrikába nem tudott mit diktálni. A kis hosztesz, aki addig viccelődve töltögette az adatlapot, sajnálkozva tépte csíkokra a papírt. „Munkanélkülinek nem jár jutalompont.”
| Több férfi, mint nő A tavaly decemberi megyei adatokból kiderül: az álláskeresők 54 százaléka férfi, 46 százaléka nő. A megyei álláskeresők 49 százaléka legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett, 48 százaléknak középfokú, 3 százalékuknak pedig felsőfokú iskolai végzettsége volt. A diplomás állástalanok köre 27 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban, míg a középfokúaké 23, a legfeljebb alapfokú végzettségűeké 25 százalékkal csökkent. Pénzbeli ellátásra minden második személy volt jogosult (22,6 ezren), jelentős részük szociális, kisebb hányaduk álláskeresési támogatásban részesült. A megye munkaügyi kirendeltségein 10 100 fős új munkaerőigényt jelentettek be decemberben a foglalkoztatók, négyszer többet, mint egy évvel korábban. Decemberben a nyilvántartott álláskeresők gazdaságilag aktív népességen belüli aránya a 2012. decemberi 25 százalékról 18,6 százalékra csökkent, a munkavállalási korú népességhez viszonyított relatív munkanélküliségi szint pedig – 3,7 százalékpontos éves javulás révén – 11,6 százalékra mérséklődött a megyében. |
