Tűzvonalban - A Mátrai Erőmű jelene

A magyar energiaszektor második legnagyobb áramtermelő üzeme - Paks után - a Mátrai Erőmű. A helyszínen jártunk utána a vállalat helyzetének és a körötte zajló vitáknak.

"Ha még soha nem jártak nálunk, akkor csak a biztonsági teszt kitöltése után és védősisakban léphetnek az erőmű területére" - állja utunkat két csinos, ám felettébb határozott recepciós hölgy a Heves megyei Visonta mellett üzemelő Mátrai Erőmű (ME) bejáratánál. Hiába hivatkozunk a megbeszélt interjúkra, nincs mese: abszolválni kell az üzembiztonság alapinformációiról tájékoztató tesztsort. Az erőmű területén, az óriási Heller-tornyok tövében aztán már úgy gondoljuk, nem volt ez fölösleges kukacoskodás. Teherautónál kisebb járművel nem is találkoztunk a szabályos úthálózattal ellátott nagyméretű üzem területén. Embert is alig láttunk: ahogyan kísérőnk, Bárdos Béla titkársági és PR-osztályvezető fogalmazott, a fokozatos automatizálások következtében a dolgozók nagy része karbantartási és ellenőrzési területeken tevékenykedik, azaz nincs idő lófrálásra. Az erőmű teljes kapacitáson üzemel, amivel a teljes magyar éves villamosenergia-felhasználás 15 százalékát állítja elő, évi mintegy hat terawattórát - Paks után a legtöbbet.

Visznek, hoznak

A gazdasági válság miatt azonban nem ideális a cég piaci környezete, tudjuk meg Valaska Józseftől, az igazgatóság elnökétől. A legnagyobb probléma, hogy a piaci nagykereskedelmi árak jelentősen csökkentek. A céget 21 éve irányító Valaska szerint a gazdasági válság csak az egyik tényező, ennél súlyosabb, hogy megszűnőben a fenntartható növekedési pálya, főleg a németországi, megújuló energiát használó termelés felfutása miatt, ami - döntően a német állam piaci viszonyokon túli dotációja miatt - letöri az árakat. Ezt elsősorban a gázerőművek érezték meg, a viszonylag olcsón kitermelhető lignitvagyont hasznosító Mátrai Erőmű az áramtörvényekben elvárt nyereségességi szintnél hatékonyabb tudott maradni. Az elnök szerint ez nem kis teljesítmény, hiszen a ME a kapacitásai közel felét a piacon kényszerül eladni, miközben a legnagyobb vevőjük, a Magyar Villamos Művek (MVM) is piaci árképzést használ. Valaska a cég magazinjában, a mert-ben azt írta, hogy mindez a 2014-es várható árbevételek 30 százalékos csökkenéséhez vezetett, ami "hatékonysági lépéseket követelt" a vezetőségtől. Dolgozói létszámleépítésről nincs szó, de például a bükkábrányi bánya szénvagyonából növelték a romániai exportot, vagy bővítik az úgynevezett zöldáramtermelést (ami jórészt biomassza-égetést jelent).

Az erőműnek a piaci nehézségeken túl 2013-ban komoly kormányzati támadásokat is ki kellett védenie. A privatizáció óta döntően német tulajdonban lévő cégen Horváth László, a Fidesz Heves megyei kormánymegbízottja azt kérte számon 2013 tavaszán, hogy a korábban tervezett 10 milliárd forint osztalék-kifizetés helyett miért döntött a részvényesek közgyűlése 20 milliárd kifizetése mellett. Horváth az erőmű kapujában tartott sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet a "kasszasöprésre", ami szerinte veszélyezteti annak a mintegy ötezer embernek a munkahelyét, akiket a ME közvetlenül vagy közvetve (például beszállítóként) foglalkoztat. "Ez az extraprofit, amelyet a cég a munkahelyek megtartását garantáló fejlesztések helyett kivinni tervezett az országból, többek között annak az előnytelen energiavásárlási szerződésnek a következménye, amelyet a Mátrai Erőmű Zrt. 2008-ban, a Gyurcsány-kormány idején kötött a Magyar Villamos Művek Partner Zrt.-vel, és amelynek köszönhetően az állam és ennek következtében a lakosság is a piaci árnál 10 százalékkal többet fizetett az áramért" - mondta Horváth László a Narancsnak. A védekezésre kényszerített Valaska betekintést engedett Horváthnak a vitatott szerződésekbe, majd maga is a közvélemény elé állt, és "a félreértések elkerülése érdekében" kifejtette: a többletkifizetések forrása éppen a korábbi évek ki nem fizetett osztalékaiból adódott az eredménytartalékhoz. A beruházások többségét évek óta ebből valósította meg a cég, miközben a német tulajdonosi kör elkerülte az alaptőke-csökkentést is. A jelenlegi piaci környezetben azonban elmaradtak a tervezett beruházások, ezért döntöttek a korábbról felhalmozott nyereségek kifizetéséről. Helyszíni tapasztalataink szerint a dolgozók és a menedzsment többsége korrektnek tartja a német tulajdonosok eddigi szerepvállalását, és nem csak az eredménytartalékból finanszírozott fejlesztések miatt. Valaska szerint bár szigorú anyavállalati pénzügyi szabályozás alatt állnak, a napi működésben szabad kezet kapnak.

Érzékeny kérdés

Az MVM-szerződés azonban továbbra is szálka a kormányzat szemében. Mint Horváth Lászlótól megtudtuk, "erőfeszítéseiknek köszönhetően az MVM-csoport újratárgyalta a Mátrai Erőművel kötött hosszú távú áramvásárlási szerződését annak érdekében, hogy a lakossági villamosenergia-árak csökkenhessenek". Valaska szerint viszont a szerződés mindenben megfelelt az európai gyakorlatban használt hasonló típusú szerződéseknek, nem is véletlen, hogy végül nem lett parlamenti vizsgálat az ügyből, és a szerződés ma is él. Ennek értelmében egyébként az MVM a Mátra termelésének mintegy 50 százalékát veszi át, a többit az erőmű kereskedőkön keresztül értékesíti. Valaska szerint Horváth csak "a hivatalából adódóan" kezdeményezte a betekintést, mivel "alighanem félrevezették". Horváth László egyébként a jövő évi új választási körzetekben az összevont pétervásárai-gyöngyösi területek Fidesz-képviselőjelöltje lesz, így a kényes vita ellenére is viszonylag jó kapcsolatot ápol az üzemmel, amit bizonyít, hogy rendszeresen megjelenik a vállalat részvételével zajló közösségi programokon. Kérdésünkre Horváth sem cáfolta, hogy "a tárgyalások során Valaska József, az igazgatóság elnöke mindig megfelelő tájékoztatást adott az erőművel kapcsolatos kérdéseire".

A nem csökkenő kormányzati figyelmet azonban jól jelzi, hogy Horváth december 10-én "A Mátrai Erőmű Zrt. jövője" címmel írásbeli kérdést intézett Orbán Viktor miniszterelnökhöz, melyben kifejtette: "A környékbeliek aggódnak, hogy a külföldi tulajdonosok kivonulnak az országból, hiszen az elmúlt több mint másfél évtizedben elegendő profithoz juthattak." Ezért arról érdeklődött, hogy a kormánynak milyen tervei vannak az erőmű hosszú távú biztonságos működtetése érdekében. Bár erről egyelőre nem tudni semmit, néhány általunk megkérdezett hevesi fideszes szerint a Fidesz "rajta tartja a szemét" a Mátrai Erőműn.

Mindez aligha véletlen, hiszen a Mátrai Erőmű a munkahelyekben nem bővelkedő Gyöngyös környékének a legnagyobb üzeme, a közvetlenül alkalmazott 2500 főn kívül a bányákban és a beszállítókon keresztül további 10000 dolgozónak biztosít megélhetést. Az erőműben alig 5 százalék a betanított munkások aránya, a többség szakmunkás vagy technikus, illetve felsőfokú végzettségű. Bárdos Béla szavai szerint ide gyakorlatilag csak "kihalásos alapon" lehet bekerülni dolgozni: leépítés évek óta nincs, és nem ritka az olyan alkalmazott, aki évtizedek óta itt dolgozik a környékbeli átlagot meghaladó juttatási csomagért.

Mint például a gyöngyösi Gál Tibor, aki 1984-től dolgozik Visontán. A géplakatos végzettségű Gál végigjárta a szamárlétrát, ma az erőmű egyik blokkjának vezérlőtermében végzi a munkát, ahol, mint mondja, "igazán észnél kell lenni, és csak az nyomkodhatja a gombokat, aki alulról is látta korábban, hogy mivel mit kapcsol". A meglepően puritán, a sci-fi filmekre emlékeztető kapcsolótermekből öt lignittüzelésű és két gázturbinát működtetnek, amelyekbe az alapanyag döntően a saját kézben lévő két bányából, a visontai és a bükkábrányi külszíni fejtésből érkezik. Bár az utóbbi években fokozatosan nő a felhasznált biomassza mennyisége, ennek aránya alig éri el a 10 százalékot. De az ilyen irányú fejlesztéseket jól jelzi, hogy rövidesen egy 33 milliárd forintos beruházás keretében búzafeldolgozó üzem létesül az erőmű mellé, amelyet a kormány is kiemelt jelentőségű projektként kezel. Egyelőre azonban a lignitbányászat a közvetlen jövő: Gyöngyös-Visonta térségében alig akad olyan terület, amelyet az eltelt évtizedek alatt az óriási bányagépek meg ne mozgattak volna a külszíni bányászat során. A gyakran 100 méter mély krátereket a kimerülés után az újonnan nyíló bányarészekből kikerülő kőzettel és földdel rekultiválják, így a térség mátraaljai kisdomborzata gyakorlatilag folyamatos változásban van. A kiemelt óriási mennyiségű talajvízből az üzem működéséhez is felhasználható markazi bányatavat táplálják (amely közben kedvelt horgászparadicsommá vált), és jelenleg is áthelyezik a térségen átfolyó Tarnóca-patakot. Az intenzív bányászati tevékenység közben olykor ritkaságok is előkerülnek, mint a 2007-ben megtalált, 7 millió éves bükkábrányi mocsárciprus-maradványok.

Gagarintól a németekig

A legnagyobb magyarországi széntüzelésű erőmű története 1965-ben kezdődött, amikor a Visonta térségében található lignitmezőre alapozva megindult a beruházás. Az 1967. október 1-jével megalakult Gyöngyösi Hőerőmű Vállalat, amely 1968-ban vette fel a szovjet űrhajós Gagarin nevét (Gagarin Hőerőmű Vállalat), nem minden előzmény nélküli. A térségben 1917-től bányásznak lignitet, és egy évvel később létre is jött a Mátravidéki Szénbányák Rt. A visontai külszíni bányát 1964-ben, a bükkábrányit 1985-ben nyitották meg. Az erőmű blokkjait 1969-72 között helyezték üzembe, az első blokkot 1969. június 19-én kapcsolták be az országos hálózatba. 1986-92 között komoly rekonstrukciós és modernizációs programot hajtottak végre az üzemben.

Az 1992-ben részvénytársasággá alakult erőmű 1993-ban magába olvasztotta a bányavállalatot, a fúzió után lett a cég neve Mátrai Erőmű Rt. Az 1995-ös privatizáció során döntően német tulajdonba került a cég, amelynek jelenlegi tulajdonosi összetétele: RWE Power (német) 50,9, Magyar Villamos Művek 25,5, ENBW Energie Baden-Württemberg (német) 21,7, egyéb kisrészvényesek: 1,9 százalék.

 

Hulladékipar

Az üzemvezetés az erőművet az ezredforduló technológiai színvonalára sorolja be: a kazánok cseréje 1986-90 között zajlott, 2008-ban jöttek a korszerű gázturbinák, ráadásul az egyetlen orosz gyártású turbina kivételével döntően nyugati technológiát használnak. Az 1998-2000 közötti felújítások és környezetvédelmi beruházások révén az üzem légszennyezése jelentősen csökkent, párhuzamosan a kapacitásnövekedéssel. A környék településeinek életében apróbb támogatásokkal is napi rendszerességgel jelen lévő erőmű ellen komoly környezetvédelmi tiltakozás nem volt az utóbbi években. Az általunk belülről is megcsodált, monumentális méretű és az amerikai akciófilmek legfrissebb forgatási helyszínének felfedezett Heller-tornyokból az autópályáról is látható füst összetétele Bárdos Béla szerint csak szén-dioxid és nitrogén, ami a maga hatmillió tonnás kibocsátásával bőven a szénerőműveknél megengedett határon belül van. "riási csövek gyűjtik össze a kazánokból kiáramló füstöt, hogy aztán egy vizes-mészköves technológiával leválasszák róla a kén-dioxidot és a port. (A kazán óránként 320 tonna gőzt termel.) A ME hulladék anyagaira egész iparág települt az üzem melletti - egyébként az erőmű vezetése által alapított - ipari parkban. A vállalattal szoros kooperációban lévő kisüzemek olyan alapvető építőipari termékeket állítanak elő, mint például a kedvelt térelválasztónak számító gipszkarton elemek.

Bár iparági összehasonlításban nincs sok baleset a Mátrai Erőműben, 2012-ben a négyes blokk transzformátorégésénél 900 milliós kár keletkezett, illetve volt halálos baleset is az utóbbi években (egy ipari alpinistára ráomlott a szénfal). "Az embereket nem győzzük elégszer figyelmeztetni az előírásokra, mert hajlamosak megszokni a folyamatosan jelen lévő veszélyt, és csökken a veszélyérzetük. Pedig az energiatermelés nem játék, semmilyen szinten" - mondta Valaska József.