Modernizáció Homrogdon

Csatorna, víz nélkül

Kötelező a csatlakozás

  • Becker András
  • 2012. április 10.

Kis-Magyarország

Nagyon nehéz létminimum alatt élő családoknak megmagyarázni, miért jó nekik, ha rácsatlakoznak a most megépült csatornahálózatra, miközben nincs vezetékes víz az ingatlanjukon. Persze az igazság itt sem egyszerű, de a periféria legszélén élők szerint mindegy is, hogy igazuk van-e.

A homrogdi Nagy Géza február elején állt föl a megyei cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) közmeghallgatásán utolsó felszólalóként, és adta elő kissé abszurdnak tűnő panaszát a falu polgármesterének intézkedéseiről. A homrogdi ckö alelnöke szerint a polgármester olyanokat is rákényszerített a szennyvízhálózathoz való csatlakozásra, akiknek még vezetékes vizük sincs. A megyei ckö már szedelőzködött, nem is nagyon figyelt senki Nagyra, aki azért sorolta a fogyatkozó hallgatóságnak a falu szegény roma lakosait ért sérelmeket. Állítása szerint a polgármester szándékkal hagyott ki sokakat tavaly a közmunkából: ezeket a családokat úgy érte a december, hogy 2011-ben nem volt egyhavi igazolt munkaviszonyuk. Idén pedig már csak az jogosult a gyakran változó nevű segélyre (22 800 forint), aki az előző évről tud igazolni legalább 30 nap munkaviszonyt. Végül a polgármester november legvégén "üzent" a bajbajutottaknak, hogy bejöhetnek egy hónapra "önkéntes" munkára - vagyis fizetés nélkül dolgozhatnak. De csak azok mehettek, akik aláírták a csatlakozási nyilatkozatot a víziközmű-társuláshoz. Igaz - ezt később Nagy is elismerte -, a segélyhez szükséges munkaviszonyról gondoskodni nem a polgármester, hanem az érintett állampolgár dolga. És az is tény, hogy némi utánjárás és adminisztráció árán akár a települési kisebbségi önkormányzat is szervezhet és igazolhat közhasznú önkéntes munkát. Ráadásul a polgármester által az önkéntes munkára invitáltak egy része végül kapott 4 órás közhasznú bért - a csatlakozási nyilatkozattal viszont nem volt pardon.


Fotó: MTI

Számítások

A víziközmű-társuláshoz csatlakozás egyben azt is jelenti, hogy a 22 800 forintra redukált segélyből vonják a csatornázási díjat - hivatalos nevén a társulati érdekeltségi hozzájárulást. Ez önmagában nem sok, 1525 forint havonta, de mivel a renitenseknek általában elmaradásuk is van, arra még egyszer annyit kell fizetni. (Ez a tétel is, akárcsak a kötelező szemétszállítási díj, adók módjára behajtható.) Havi 3050 forint levonás a 22 800-ból: ez talán még a kormánypárt megélhetési szakértőit is elgondolkoztatná. A rászorulók másik választása azonban a havi nulla forint volt. Így hát a többség megköszönte a lehetőséget, aláírta a nyilatkozatot, és elment egy hónapra önkénteskedni. Fáradozásuk gyümölcse az ez évre járó családonkénti havi 19 500 forint segély - meg persze a víziközmű-társulási tagság.

Homrogd a Belső-Cserehát egyik tipikus, de nem a legrosszabb helyzetben levő kistelepülése, a térség minden jól ismert bajával és reménytelenségével - helyben itt sincs munka, az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató. A szerencsésebbek legközelebb a busszal háromnegyed órára lévő Miskolcon találnak állást, de a szakképzetlen romák után ott sem nagyon kapkodnak: az álláskeresésnél egyes helyiek szerint mindennapos tapasztalat a diszkrimináció. Ugyanakkor itt is kiválóan megélnek az emberek a segélyből, nem halnak éhen - a környék nagygazdaságaiban adódik szezonális munka, persze gyakran feketén vagy szürkén, kiskönyvvel. A többség ezekből a mezőgazdasági idénymunkákból él: mostanáig metszeni jártak a közeli nagy gyümölcsösökbe, és mivel az idő sürgetett, menni kellett a mínusz 15-ben is. A legtöbbet nyáron lehet keresni: egy ügyes családnak - ahol a papa, mama napi tizenkét órát dolgozik - a barack- vagy meggyszezonban összejöhet akár napi hétezer (7000) forint is. Érthető, hogy a helyiek szemében máig rendkívül nagy becsben áll a közmunka - az az elkeseredés is elmúlt már, amit először éreztek, megkapva pénteken a napi nyolc óráért a tizenkétezer forint heti bért. Az viszont biztos, hogy aki nincs jó viszonyban a polgármesterrel, annak nem könnyű az élete. "Nekem megmondta, hogy amíg ő polgármester lesz itt, addig én ne is számítsak arra, hogy behívnak akár csak négyórásra" - mondja egy helybeli férfi, és később a polgármester maga is elismeri, hogy elhangzott ez a mondat. Idén mégiscsak szerzett az illetőnek közmunkát - de nem a faluban, hanem a vízügynél, "kint a patakparton".

Egyik oldal

Nagy Géza panaszát a miskolci gyűlésen részben nem hallgatták meg, részben letorkolták, mondván, miért nem ő meg a települési ckö szervezett önkéntes munkát az embereknek - Nagy meg persze nem kérdezett vissza, hogy miért nem tudatta vele ezt a lehetőséget a megyei, esetleg az országos elnökség valamelyik főállású tagja. Összehívta tehát a falu panaszosait, afféle spontán közmeghallgatásra, hogy maguk mondják el az őket ért sérelmeket. Az eseményre az egészen újnak tűnő kultúrházban - valamiért ennek Esélyek Háza a neve - került sor. A teremben három falubeli várta a Narancs munkatársát, igaz, ők hárman nem kevés panasszal álltak elő. Elsősorban a közmunkára panaszkodtak, illetve arra, hogy lényegében ki vannak zárva belőle, legfeljebb ha négyórásat kapnak, de azt senki nem szereti. Aztán, ahogy belemelegszenek, jönnek a további sérelmek: az asszonyokat, ha egyáltalán "behívja" a polgármester, olyan nehéz fizikai munkára küldi, ami inkább férfiaknak való, míg a polgármester barátai, rokonai, még a férfiak is mind bent dolgoznak valamelyik intézményben; hogy a negyvenfokos hőségben kellett kint dolgozni nyáron az önkormányzati földeken, és egy üveg vizet sem kaptak. És persze a csatorna. Miért kell csatornabekötés oda, ahol vezetékes víz sincs. Miért a "szociálisból" veszik le a csatornadíjat, és ki miért kapott vagy nem kapott az egy köbméter ingyen tűzifából. Aztán szedelőzködnek, a férfiak munkából jöttek el, mennek vissza metszeni. Mi meg elindulunk Nagy Gézával, hogy végigjárjuk a falut, hátha a saját portájukon inkább mernek nyilatkozni az emberek - merthogy Nagy szerint mindenki fél, senki nem mer ujjat húzni a polgármesterrel. A falu főutcája kihalt, csak egy-két udvaron látni idősebb embereket, és bárhol zörgetünk, nem nyitnak ajtót - talán valóban nincsenek otthon. A Dankó utcába tartunk, klasszikus telepi rész, "Cs" lakásokkal. Látszanak a csatornabekötés nyomai - meg a nyomós kút az utca közepén, ahonnét hordják a vizet a házakba. Mire a falu végére érünk, öt családdal találkozunk, amelynek tagjai hasonló panaszokkal állnak elő. Mindenki azt mondja, hogy mindenki fél, és tény, hogy amikor biciklis helybeliek mennek el mellettünk, lehalkítják a hangjukat.

Másik oldal

"A húsz év alatt, mióta én polgármester vagyok, másfél milliárd forint jött ide - mondja Juhász Imre polgármester, és nem is próbálja leplezni a büszkeségét. - Mikor idejöttem, volt egy buszmegálló a főutcán, meg még vagy húsz méter aszfaltos út. Most meg körül lehet nézni." A falu többsége szintén elégedett lehet a polgármesterrel, hiszen 2010-ben a leadott voksok 60 százalékát kapta.

Ekkor már zajlott a szennyvíztisztító-beruházás előkészítése, rendkívül kedvező finanszírozási feltételekkel csatornázhatott Homrogd meg két szomszédos település. (Az más kérdés, milyen prioritások alapján van szüksége nyolcszáz millióért éppen csatornahálózatra a depriváció minden kínjával megvert Belső-Cserehátnak.) Egy ingatlan bekötése alig több mint százezer forintba kerül, és ezt is lehet önerő nélkül, havi 1500 forintjával fizetni; e lehetőség annyira egyszerinek tűnt, hogy a polgármester láthatólag a végsőkig elszánta magát a projekt végigvitelére. Érvekkel, nyomásgyakorlással, némi erőszakkal - Juhász amúgy is hordoz magában valamit a régi vágású, jó szándékú paternalista falusi vezető, mondjuk egy felvilágosult téeszelnök mentalitásából, aki egy darabig vitatkozik, aztán elunja, és keresztülveri az elképzeléseit. "Most nincs pénzük a vízre meg a csatornára, tudom - mondja. - De ha majd lesz egy kevés, hogy beköttetnék a vizet, meg csinálnának fürdőszobát, azt el fogja vinni a csatornára való utólagos rákötés több százezer forintos költsége. Vagy fizetni fogják a négyszáz forintos köbméterenkénti talajterhelési díjat?" - kalkulál a csatornázással szembeszegülők helyett is a polgármester. Igaz, e díj mértékét ő szabja meg, és ő a megalakult víziközmű-társulás elnöke is. Juhász maga sem tagadja, hogy a következő ciklusban már nyugdíjba vonul, de a vízi közmű elnöki tisztét megtartja. És nyilván az is benne van a polgármesteri koncepcióban, hogy ha sikerül beterelni a víz- és csatornahálózatba a Dankó utcaiakat meg a többieket, akik a közkútról hordják most ingyen a vizet, akkor nyomban le lehet szereltetni az utolsó megmaradt közkutakat is, aminek eredményeként a több százezer forintos költségüktől is megszabadul az önkormányzat. A másik fél meg azt érzi, hogy ez az erőszakos modernizáció, ami felé többé-kevésbé akarata ellenére tolják, neki egyre többe fog kerülni - miközben a mostani havi néhány ezer forintos költséget is alig bírja fizetni. Innen nézve a csatornázás, de még a víz bevezetése is - noha a jeges sáron csúszkálva, vödrönként hordani a vizet a házba mindenkinek szörnyű - valóban ugrás a sötétbe.

A polgármesternek arra is van magyarázata, hogy kik voltak azok a különös ügynökök, akik a falu utcáját járva toboroztak a csatornázás mellett a Fundamenta Lakáskassza nevében, többek között olyan talányos, ám emlékezetes mondatokkal, hogy aki nem lép be, az nem lesz uniós tag. "Egy brókercég ügynökei voltak, akiket a Fundamenta bízott meg a kötvényértékesítéssel. A társuláshoz csatlakozást már előbb aláírták, ez a részletfizetés lehetőségéről szólt." Az érintettek a polgármesteri utasítás végrehajtóiként tekintettek a miskolci ügynökökre, és nemigen ellenkeztek - ahol kellett, aláírtak.

Napokon belül beüzemelik a szennyvízelvezető rendszert Homrogdon - így most lesz egy falu Magyarországon, ahol több ingatlanon van szennyvízbekötés, mint ahányban vezetékes víz.


Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.