„Mi a polgárság? Ki a polgár?” – tették fel a kérdést többen a szegedi közönség soraiból szerda este azon a beszélgetésen, ahol ezúttal G. Fodor Gábor volt a vendég. A két órán keresztül tartó eszmecsere végére kicsikarták az elemzőből a választ: „Számomra az egységet jelenti, mi magyarok vagyunk a polgárság. Tekintet nélkül arra, hogy ki milyen anyagi helyzetben van, az csak szétzilálja az egységet.”
| ||
A Bartha László, korábbi fideszes szegedi polgármester által vezetett beszélgetés G. Fodor Gáborral a Tisza Lajos Közéleti Egyesület sorozatába illeszkedett: korábban Török Gábor, Mráz Ágoston Sámuel voltak itt vendégek. A helyszínen egyébként úgy tapasztaltuk, hogy a szegedi jobboldal feltámasztásán dolgozó konzervatív társaság (a városi Fidesz lejtmenetéről alábbi cikkünkben olvashat bővebben) támogatást szeretett volna kapni abban a kérdésben, hogyan lehet egy olyan „speciális” városban, mint Szeged, újra rendezni soraikat. G. Fodor mindvégig óvatosan fogalmazott, de mindenekelőtt hosszan magyarázta a Magyar Narancsban megjelent „polgári Magyarország mint politikai termék” elképzelést és annak következményeit.
Nem értette, megértette
A beszélgetést moderáló Bartha László az est elején GFG-nek szegezte a kérdést, hogy szerinte mit jelent a polgári Magyarország. Az elemző visszakérdezett, így elsőként Barthának kellett ecsetelnie, hogy számára a békés család, a jól végzett munka és az ezért járó elismerés jelenti a polgári értékeket. Ezzel G. Fodor lelkesen egyetértett, majd kifejtette, hogy számára mennyire váratlan volt az indulat, ami az ominózus „narancsos” interjú megjelenése után felé áradt a jobboldali szellemi elit irányából. „Nem értettem, aztán megpróbáltam megértő pozícióba helyezkedni, nyilván van itt valami probléma. Valami megváltozott abban, ahogy a kormányzati eseményeket szemlélik.” G. Fodor szerint tehát nem az a kérdés, hogy ő mit mondott egy interjúban feltett kérdésre, hanem az, hogy miért váltott ki ilyen indulatokat. „Az teljesen irreleváns, hogy én mit gondolok a polgári Magyarországról. Egyébként pedig nem szakadt szét a Fidesz, nem következett be, amit a liberális sajtó vizionált.”
G. Fodor elmondása szerint korábban úgy gondolta, hogy a konzervatív szellemi elit pragmatikusan gondolkodik, nem ideologikusan, mint a baloldaliak. „Egyébként két évvel ezelőtt leírtam hasonló gondolatokat, ezzel indítottam a blogomat, akkor nem érdekelt senkit. A Narancsnak adott interjú éppen arról szólt alapvetően, hogy jól működik a kormány, mégis indulatokat váltott ki az a fél mondat. Katalizátora volt egy csalódottságnak.” G. Fodor úgy látja, hogy egy elemzői nyelvhasználat következménye lett a szerinte álvita, tanulságképpen pedig azt vonta le magának, hogy „nem szabad beszélni nagy nyilvánosság előtt a virslicsinálásról”.
Csak a környezet változott
Ezt követően Bartha László tovább firtatta, hogy a politológus szerint az 1998 és 2002 közötti időszakban mást jelentett-e a polgári Magyarország, mint napjainkban, nem üresedtek-e ki egykori polgári értékek.
G. Fodor ragaszkodott ahhoz, hogy az alapvető értékek megmaradtak a kormányzásban, továbbra is kiemelt fontosságú a családok támogatása, Trianon, a bankok megadóztatása. Szerinte a helyzet változott meg, hiszen 2002-ben visszajött a baloldal. „Újra be kellett rendezni a házat, de ez nem olyan, mint a szobafestés, hanem folyamatos küzdelem. Így mondta Orbán Viktor is.” Itt már kifogyhatatlanul áradt G. Fodorból a kormányzati munka dicsérete: „Soha nem voltak ilyen jó makrogazdasági mutatók, a GDP is szárnyal, a közmunka sikere vitathatatlan.”
Ezt már nem bírta cérnával egy idősebb férfi, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szapult néhány, szerinte érdemtelenül magas posztokra került kormánytagot, valamint azok gyarapodását. Köztük elsősorban Lázár Jánost illette kemény szavakkal. „Tehát a kormány személyzeti politikájával van gond?” – terelte kulturáltabb mederbe a beszélgetést a meghívott. A Századvég stratégiai igazgatója nagy vehemenciával vette védelmébe az említetteket azzal, hogy ők gyakran napi 16–20 órát dolgoznak, s érthető módon zúzza szét a politikusokat a túlterheltség. A közönség kevésbé mutatkozott megértőnek, amire már hosszasabb fejtegetésbe fogott az elemző. Szerinte még mindig túl kevés vagyon halmozódott fel a hazai tőkések kezén, „több kellene”, egyébként pedig úgy véli, hogy ezeknél a részleteknél fontosabb, hogy az ország szekere a megfelelő irányba haladjon. Ő maga elnéző, előtérbe tudja helyezni a megfelelő irány megbecsülését, nem tartja magát irigy embernek. „Beletettek ebbe tíz-tizenöt évet, nem léphetne helyükbe másik tíz, mert nincsenek, akik a helyükbe léphetnének. Kritizálni pedig mindenkit lehet.”
Bartha szerint persze volnának tehetséges, jól terhelhető politikusok, akik be tudnának lépni, ráadásul az egykori polgármester szerint más európai országokban nem szokás, hogy az ifjabb generáció beelőzi a veteránokat. G. Fodor szerint fontos, hogy megjelenjen a fiatalabb generáció is, hiszen a polgári Magyarországot a jövő nemzedékei számára is kell építeni. Az elemző szerint ki kell pipálni a veteránok elvégezte munkát, ami a rendszerváltás, a pártépítés, a baloldaliak legyőzése volt. Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a huszonévesek is polgárok. „Ki a polgár? Bencsik, Bayer megírják a generációs élményeiket, és bár a fiatalok nem nevezik magukat polgárnak, mégis azok. A Fidesz jolly jokere az egy a tábor, egy a zászló, gondolkodhatunk különféleképpen, de egy csapatban kell tartani a közösségeket. Ha egy kis résen betüremkedik a kétely, akkor szétesik az egész.”
Eljutottunk Al Bundyig
Egy résztvevő arról beszélt, hogy számára a polgári élet egyik feltétele az, hogy a fizetéséből meg tudjon élni, ám a minimálbérekből nem lehet.
G. Fodor szerint a posztkommunista államok szabadságot ugyan kaptak, de jólétet nem, a 40 évig fennálló struktúrákat le kell bontani, s újakat építeni. Szerinte – új fordulat – nem is kellene címkéket keresni, mint például a polgári, hiszen a villamoson sem a politikáról beszélnek az emberek, hanem a sárga csekkekről. Ezzel szemben a közönségből egy hölgy úgy tapasztalta, igenis érdekli az embereket a politika, és veszélyesnek tartja, hogy a diktatórikushoz közelítő kormányzati eszközök miatt nem tudják elmondani szabadon a véleményüket. G. Fodor szerint a tavalyi választási évben háromszor is véleményt nyilvánítottak, de kutyasétáltatás közben, a Facebookon, a mostanihoz hasonló rendezvényeken erre szintén van erre lehetőség. Egy férfi szerint aggályos, hogy egyre kevesebben mennek el szavazni, mire a politikai elemző az Egy rém rendes család sorozat egyik epizódját hozta példának, amikor a kormány a sör árának felemelését helyezte kilátásba, mire Al Bundy mindenkit mozgósított, ám alulmaradva soha többet nem ment el voksolni. „Nem akarunk népnevelő akciókat kezdeni, hogy mindenki menjen el szavazni.”
Simicska és az ellenzék
A polgár fogalmának feszegetésére végül G. Fodor elmondta, hogy ő maga a bronz gyertyatartót birtokló polgárt nem tudja értelmezni, így ő maga nem tudja megmondani, hogy ki a polgár és ki nem az. „Most egy közösségen belül folyik erről egy vita, de én kívül vagyok ezen. Számomra ez irreleváns” – így G. Fodor végül arra sem tudott választ adni, hogy szerinte Mészáros Lőrinc polgár-e. „Aki politikával foglalkozik, az felvesz egy szemüveget”, a politika szemüvegén keresztül számára egy nemzeti közösséget, egységet jelent a polgár fogalma, emellett értékrendet is takar: önbecsülés, magabírás, bajtársiasság. Ez utóbbira példát is hozott: ha a politikai közösségen rés támad, akkor összezárnak, ha valaki vét, összezárnak. „Simicska Lajos is így gondolja?” – vetette közbe Bartha. „Hiszen ő bajtársiasan támogatta a politikai közösséget, mégis kivetették maguk közül.”
Az expolgármester azt az álláspontját fejtette ki, hogy a bizonytalan szavazók közül, tapasztalata szerint, többen választanának egy középjobboldali pártot, amely – Bartha szerint – szerveződhetne Simicska köré is. Ez G. Fodor szerint lehetetlen, mivel a Fidesz egy faltól falig párt, a jobboldalon már nincs hely, olyanok lennének, mint a pirézek.
