Egy elfeledett somogyi kastély és egykor híres könyvtára

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 12.

Kis-Magyarország

Gyugy kis somogyi falu Balatonboglártól nem messze délre. Jelenleg is eladó kastélyát az új tulajdonos két évtized alatt sem tudta felújítani, de a pusztulástól a tetőfelújítással megmentette. Az egykori kúria falai között élt dr. Kacskovics Kálmán ügyvéd, földbirtokos. Itt fordította ógörögből többek között Plutarkhosz Párhuzamos életrajzait. A hétezer kötetes könyvtár ablaka a közeli Nikla felé nézett, ahol Berzsenyi dolgozott. Az államosítás egyik napról a másikra történt. A téesz már kifosztva vette át a helyiségeket. A könyvtár könyveit állítólag a helyi lakosság 1949-50 telén köszönettel eltüzelte.

Kíváncsiak lettünk, hova lett nyomtalanul. Hétezer kötetnek, ha egy könyvet 5 centi vastagnak veszünk, kell legalább 350 folyóméternyi polc. Ha egy terem 10 méter hosszú, akkor 35 polc végig. Ha egy terem 5 méter magas, és 40 centis a polcköz, akkor 12 polc jön ki egy falon, vagyis három fal lenne elég. Legalább 30 köbméter „papírbrikett”. 

A kastély jelenlegi tulajdonosa, Weisswange Zoltán élettörténetét sokaknak elmesélte, minket is szívesen fogadott pedig teljesen váratlanul toppantunk be. Németországból települt haza feleségével, családi segítséggel vették meg a rendszerváltás után nem sokkal a privatizáció utáni vagyonszerzéstől becsődölt tulajdonos hitelező bankjától. Az azóta elhunyt asszony szeretett bele az épületbe. Nekiláttak a felújításnak, de hatósági ellenszélben akkor is nehéz lett volna a gyugyi kastély régi fényét visszaadni, ha minden anyagi forrásnak bővében vannak. A kastély régóta eladó, érdeklődők gyakran járnak erre. Vevő még nem akadt. Pedig Weisswange Zoltán észszerű határok között, tisztességes ajánlatként csak annyit kér, hogy elmehessen máshová és a megélhetése biztosított legyen. 

 
Weisswange Zoltán
Fotó: Narancs.hu

A kastély egykori tudós ura, Kacskovics Kálmán Gyugyon született 1852 szentestéjén. „Gimnáziumi tanulmányait Pesten és Szombathelyen végezte, a jogot Grazban, Münchenben hallgatta. 1879-ben átvette atyja birtokait, de a gazdálkodás mellett az irodalom és a tudomány mívelésével is foglalkozik. Lefordította Plutarchos párhuzamos életrajzait, görögből. A Philologiai társaság választmányi tagjának választotta. 5000 kötetből álló könyvtárában különösen a XVI. és XVII. századbeli németalföldi és nagyszombati nyomtatványok vannak nagy számban képviselve.” Ezt írja róla a híres Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozat 1891-ben. Közel hatvan év alatt került be újabb 2000 kötet. És dokumentum van arról is, hogy itt volt Pázmány Péter „Kalauza” 1746-ból (Isteni igazságra vezérlő kalaúz), az 1569-ből való Sebastian Münster-féle Cosmographia, Cornelius Tollius Itinerariuma, Mazarin Le testamentje 1663-ból, Plutarkhosz régi kiadásai, Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan levelei és versei, Hess András az első magyar nyomdász több kiadványa is. A málló mennyezeti stukatúr alatt polcoknak híre-hamva, az évtizedekkel ezelőtt a kor divatja szerint hengerelt festéssel díszített, málló falakon nyomuk sem látszik.

Kinézünk nyugat felé az üvegtelen ablakokon. A tisztás szélén, az erdősáv fái között dúsan termő öreg almafát látunk. Pirosas apró gyömölcs, régi fajtának tűnik. Mint később kiderül, Weisswange Zoltán néhai feleségének kedvence. És még később, amikor a nemességét Mátyás királytól kapott, de nemesi levelét elvesztett és később pótoló család történetének utánanéztünk az is kiderült, az 1896-ban megjelent, híres Borovszky Samu-féle Magyarország vármegyéi sorozatból, hogy Kacskovics Kálmán birtoka a Kaposvártól nyugatra fekvő Kutas és Nagybajom határaira is kiterjedt. „A 2000 m. hold összterületből az úgyszólván botanikuskert jellegű park 14, szántóföld 1000, kaszáló 100, szőlő 10 hold, a többi terület legelő és erdőség. Gazdasági és üzemrendszere 4-es, 6-os vetőforgó. Lóherét 40-60, répát 4-5 holdon termel kereskedelmi magként. Lóállománya: igás 10 vegyes, urasági és tiszti kocsiló 4 vegyes. Marhaállománya: jármos ökör 40 magyar, tehén 20 magyar és tarka, továbbá ugyanilyen fajú 40 tinó és üsző és még két szimmentháli tenyészbika. Juhállománya 2000 merino, 60 tenyészkossal. Erdészete 400 m. hold akáczos, 10 éves fordában szőlőkaró-üzemre hasznosítják. Borászatában a rizling és bakator a fő borszőlőfajok, csemegeszőlője a chasselas. Kertészetében 6-féle fajú 1200 almafa most fejlődött termővé. Két 8 HP gőzcséplőkészlettel gazdálkodik. A munkaerőt helyből szerzi be. Részesekkel dolgoztat. A szántóföldeket részben az angol farmrendszer szerint adta ki, mindkét részre igen jó gazdasági eredménynyel.”

 
Fotó: Narancs.hu

Kacskovics Kálmánnak a klasszikusok fordításán kívül fontos lehetett a föld is. A Pesti Napló 1902. november 4-i száma írta meg, hogy két hónappal korábban Somogy vármegye közgyűléséhez írt előterjesztésében felvetette, a magyar föld igen idegen kézbe adását úgy lehetne megakadályozni, ha a Szent Koronának minden értékesítésre meghirdetett földterületre elővásárlási joga volna. A javaslat széles jogelméleti vitát gerjesztett, esetleges megvalósulásába a történelem szólt bele. Ha ez történetesen nem így történik, Weisswange Zoltán és felesége sem vehette volna meg a Kacskovics-kastélyt.

Gyugy alvó falu, a kocsmát sem találjuk nyitva, egyes házak előtt német vagy holland autók állnak. Talán nem hallottak a Szent Korona ingatlanvásárlási előjogáról ők sem. Alig háromszáz fős a község, gazdasági erőnek nem nagyon látszik a nyoma. Bár a középkori templomot felújították és gyógyító csodavonalak találkozását is bejelölték, turisták tolongásának nyomát nem találtuk.

A kastély története után kutakodva találtunk adatot arra, hogy a fordító Kacskovics Kálmán apja, Kacskovics Ignácz mit csinált 1865. deczember 16. napján délután 5 órakor. Udvari ebéden vett részt „diszruhában, kardosan” Budán. Tavasszal hazament Gyugyra, az abban az évben megépült kastélyába. Somogyban volt tiszteletbeli aljegyző, alszolgabíró, táblabíró, főjegyző, 1875–1878 között a Lengyeltóti kerületből országgyűlési képviselő, a Deák-párt híve. Felesége, Nettich Josefa volt, akitől négy gyermeke született. Kiváló szőlészként és borászként ismerték. „1879. január 15-én 66 évesen hunyt el Budapesten, s január 17- én Gyugyon helyzeték örök nyugalomra.”

A „Ki lakott itt?” kérdésre Weisswange Zoltán is sorolja nekünk a Kacskovics családfát az egykori istállóból kialakított lakásában, saját készítésű míves bútorai között. Lányok, vejek, apósok, anyósok neveit, beceneveit, foglalkozását. És hogy

1949-ben egy-egy kis bőrönddel kellett elmenniük.

Néha német szót kever magyarral és meséli, hogy mi minden történt itt a végtelen somogyi kék ég alatt. Kicsik az ablakok, lovaknak készültek, a falak nedvesednek, sok szőnyeg kell a padlóra a hideg ellen. Régi fagyoskodások emléke hűsöl odabent. Mondjuk, hogy utánaolvasunk, megyünk levéltárba, és ha találunk valamit, akkor szólunk feltétlenül.

Levéltárba sajnos felesleges mennünk ez ügyben. Felhívjuk a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárát és az igazgatóhelyettest, hogy találtunk valamit a fondjegyzékben, az-e, aminek látszik. Nem. Kiss Norbert Péter készségesen felvilágosít, hogy nincs anyaguk a gyugyi kastélyról, a családnak erről az ágáról szinte semmi. Arról, hogy a könyvtárral mi lett, dokumentum nem maradt. Próbálkozunk, hogy tulajdoni lapon esetleg utalás határozatra, amivel 1949-ben kilakoltatták a családot. Nem, jellemzően csak a kormányrendeletre hivatkoznak, külön határozatokat nem írtak. Esetleg tanácsi iratokban? Nem, akkor már nem volt ott semmi. Kisajátítási jegyzőkönyv? Olyannal nem bíbelődtek. Pedig a levéltár munkatársai anno mindent megtettek, hogy megőrzendő iratok bekerüljenek a gyűjteménybe. Az ötvenes évek elején rendszeresen átnézték a MÉH-telep papírgyűjtőjét, nem vittek-e be selejtezésből vagy kilakoltatásból fontos iratokat. Néha találtak ilyent, a gyűjteménygyarapítási jegyzékben több utalás is szerepel ilyen szerzésre.

Állunk az akantuszleveles oszlopok alatt, fejünk felett törött deszkák és nádszövet, a deszka alatt darázsfészek. Nyugatra nézünk, a völgybe és a völgyön túlra. Van kastély a közelben Lengyeltótiban, Szőlősgyörökön, hasonló állapotban. A nagy kastélyprogramok errefelé valahogy mindig csak a tervezés és a sajtóbeli lelkendezés szintjéig jutottak. Az enyészet köszöni, jól van.

 
Fotó: Narancs.hu

A Somogyi Néplap 1985. október 26-i számában nyilatkozott az egykori cseléd Salamon Kálmán, aki még ismerte Kacskovics Kálmánt. „Én még gyerek voltam, ő pedig már nagyon öreg. Mindig a parikban sétálgatott, olvasgatott. Egyszer rajta is kapott, amint néhány legénykével együtt a lányok után leskelődtünk. De csak ránkmordul: iszkiri a parkból, korai még a fehér nép nézegetése. Én különben nagy becsiben voltam tartva, mert a faluban hárman voltunk Kálmánok. Az öreg Kacskovics volt az első, a veje, aki akkor már a birtokot vezette a második. Nádasi Kálmán, a vő sem véletlenül került a családba… Amikor idenősült, nem volt gazdag ember. Mégis hozzáadták a lányt, nem máshoz. Miért igen jól képzett, nyugodt, erőskezű mezőgazda volt. Virágzott is a birtok a keze alatt. Nádasi Kálmán belenézett a cselédek fazekába Ha úgy látta, hogy nem esznek eleget, akkor küldetett nekik. Nem mondom, hogy dúskáltunk a földi javakban, de mindig került az asztalra tisztességes étel, s ez akkoriban nagyon sokat jelentett. Egyszer, aratásikor kijött a Móric — Kálmán volt, nem tudom már, hogy miért neveztük Móricnak —, és meglátta, hogy az embereknek elég gyönge ebédet vittek ki az asszonyok meg a gyéretek. Átszalajtott a szomszédos Niczky birtokra, mert az volt közelebb. Átadtam ott az üzenetet és egy kolbásszal, kenyérrel megrakott kosárral tértem vissza.” 

A gyugyi kastély akkoriban a szőlősgyöröki téesz irodája és munkásszállása volt. Komáromi Ferenc téeszelnök 1985-ben azt nyilatkozta: „Korábban úgy gondoltuk, hogy eladjuk az egészet. Nekünk csak nyűg volt. De most bekerült az országos pályázatba Gyugy, és vállalkozóként mi is részt vennénk a hasznosításban. Meglehet: virágzó idegenforgalmi helyet tudunk csinálni ott. Az is meglehet, hogy a veszélyeztetett építményeket — akárhogy is vette át a szövetkezet — gondozni kellett volna eddig is, hiszen a használónak, tulajdonosnak törvény által előírt kötelessége a nemzeti vagyon még ily kicsiny (részének a megóvása is ... De a mulasztások helyett most már érdemesebb a lehetőségétet emlegetnünk.” A cikk írója pedig hozzáteszi: „Valóban: a megyei tanács által kiírt pályázat egyik legfontosabb része a gyugyi épületek rendbetétele. Remélhetőleg néhány év múlva újra régi szépségében láthatjuk.” 

 

 
Fotó: Narancs.hu

Hát nem így lett. A gyugyi kastély eladó. Bárkinek, aki megveszi. Műemlék. Nagy telekkel. Bio környezetben. Az új tulajban talán lesz annyi jó ízlés, hogy könyveket is tart, esetleg a hely szelleme iránti tiszteletből valamelyik antikváriumban beszerez egy Kacskovics-féle Párhuzamos életrajzok Plutarkhosz-kötetet, amit a fordító ehelyt munkálkodva „Kossuth Lajosnak, a nemzet Prometheusának” ajánlott „hazafias odaadással”. 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk