Mentorprogram Bagon

Eldobják a tűt

  • Orosz Andrea
  • 2012. május 22.

Kis-Magyarország

Kor- és sorstárs mentorok segítik Bagon, az ország egyik legnagyobb cigánytelepén a fiatalokat. A telepen a szegénység, az iskolázatlanság, a munkanélküliség mellett a drogok terjedése is keseríti az életet.

A Budapesttől alig félórányi autóútra fekvő Bag ötszáz fős cigánytelepéhez közeledve panaszkodó helyiekbe futunk. Tavaly 212 alkalommal vonult ki a faluba a rendőrség készenléti egysége, a közterületeket 11 kamerával figyelik. Egy neve elhallgatását kérő hatvanas férfi azt mondja, hosszú évekig külföldön élt, és amikor hazajött, nem ismert a falujára. Ő ma már csak kutyákkal, erős kerítéssel és engedéllyel tartott fegyverrel érzi magát biztonságban. Pedig – meséli – fiatalkorából nem emlékszik konfliktusra a nem romák és a romák között, és sorolja, maga is hány romával barátkozott. Hogy mi történt azóta, mitől változott ilyen tragikusan a helyzet, arra nem tud egyértelmű választ adni.

 

Minimális perspektíva


Minimális perspektíva

Fotó: Hangyál Attila

A közbiztonság valóban az utóbbi évtizedben romlott ilyen drasztikusan – ezt megerősíti Mondok Ervin falugondnok is. Az ő feladata egyebek mellett a közmunka szervezése is. E ponton kapcsolódik a beszélgetésbe Farkas Imre, a telepi közmunkások egyike. A 26 éves, esti gimnáziumban tanuló fiatalember erőfeszítéseit, tenni akarását mindenki elismeri a faluban, nem véletlenül lett csoportvezető sorstársmentor. Imre néhány éve még munkanélküli volt, és a kábítószerekbe is jócskán belekóstolt. A kilábalásban neki is a mentorprogram segített, és most már maga is segít sorstársainak.

A drog a lopás oka
A mentorprogram kétéves múltra tekint vissza Bagon. Both Emőke, a kezdeményezés motorja először felügyelőként járt a telepen, és az ott tapasztaltak hatására szervezett 2010-ben nyári foglalkoztatótábort a helyi gyermekjóléti szolgálattal együtt a roma gyerekeknek, főleg egyetemista és főiskolás önkéntesek segítségével. A gyerekek lelkesedése és az ott élők fásultsága hamar meggyőzte a résztvevőket arról, hogy itt nem elég évente egyszer egy hétig foglalkozni a gyerekekkel, hanem állandó segítségre van szükség.

Ezt követően alakították a BAGázs Közhasznú Egyesületet, amelynek legfontosabb tevékenysége a telepi fiatalok folyamatos mentorálása. Mentor és mentorált legalább hetente egyszer találkozik, és megbeszélik a hét eseményeit. Tanulnak, játszanak együtt, kivel-kivel életkora és igényei szerint. A legkisebbeknél előfordul, hogy a gyerek csak a mentoráláskor találkozik könyvvel, ceruzával, társasjátékkal. A segítők úgy fogalmaznak: céljuk a nem formális oktatás, hanem annak elősegítése, hogy a fiatalok célokat fogalmazzanak meg, és lépni tudjanak azok érdekében.

Telepi ház


Telepi ház

Fotó: Hangyál Attila

A telepi lét meghatározó jellemzője a motiválatlanság. Az itt élő ötszáz – mások szerint nyolcszáz – ember közül, úgy tudjuk, egynek van állandó munkája, a többiek segélyből, illetve időnként a közmunkából származó bevételből élnek. A helyi gyermekjóléti szolgálat munkatársa szerint a bagi roma gyerekek ma már elvégzik az általános iskolát, és be is iratkoznak középfokú intézményekbe, de ezeket gyakran abbahagyják. Sokszor a család támogatása hiányzik, gyötrőek az anyagi nehézségek, de még nagyobb probléma, hogy a legtöbb telepi gyerek találkozik a drogokkal is. Both Emőke szerint a faluban elkövetett lopások, betörések hátterében szinte mindig a kábítószer áll. A BAGázs vezetője úgy véli, az omladozó házakból kibontott ablakok, leszedett cserepek, fémanyagok előbb-utóbb mind könnyű- vagy intravénás nehézdroggá alakulnak.

Megnő az önbecsülésük
A jó tündértől csak egyet kérne Kanalas Roland is: tűnjenek el a szerek a telepről. A húszéves fiatalember nagy utat járt be az elmúlt években. Mint mondja, újjászületett, amikor megszabadult az anyagtól. A továbblépésben nem csak a mentorprogram segített: pár hónapja egy vallási közösség tagja lett, és hitéből nyert erőt a leszokáshoz. Aztán részt vett a BAGázs mentorképzésén, ahol telepi és külsős fiatalok együtt oldották meg a csapatépítő feladatokat, s együtt játszották a szerep- és bizalomfejlesztő játékokat. Roland azt meséli, sok mindent megtanult magáról a kurzuson, egyebek mellett itt jött rá, hogy az emberek figyelnek arra, amit mond.

Roland, vagy ahogy a többiek hívják:Patrisz


Roland, vagy ahogy a többiek hívják: Patrisz

Fotó: Hangyál Attila

A kurzuson egyfajta tolmács szerepet kellett betöltenie a főként egyetemista önkéntes és a telepi sorstársmentorok között, hiszen a két csoport kezdetben nehezen értette meg egymást. A közös munka azonban megerősítette a telepi fiatalok önbizalmát, és rájöttek arra, hogy sok mindenben erősek, és magabiztosságukkal másoknak is utat tudnak mutatni. Rolandnak most két mentoráltja van, mindketten idősebbek nála, de hallgatnak rá. A fiú úgy véli, azért meggyőzőbb, mint a kívülről érkező mentorok, mert róla mindenki tudja a környezetében, honnan indult. Megélte ugyanazokat a helyzeteket, mint a telepiek többsége, így könnyebben találja a hangot mentoráltjaival, és saját példájával bizonyíthatja: van lehetőség a kitörésre.

A program állandó tennivalóval látja el a benne résztvevőket. Kéthetente összeülnek úgynevezett esetmegbeszélő foglalkozásokra, amelyek keretében elmesélik egymásnak pártfogoltjaik gondjait, együtt keresik a megoldási lehetőségeket. A munka folyamatosan építi a telepi léttel magyarázható csekély önbizalmukat is, és nem hagyja, hogy letérjenek a maguk számára kijelölt útról.

Közösségi házat építenének
A BAGázsnak ma 27 tagja van, közülük hárman telepi romák, rajtuk kívül tíz további helyi önkéntes próbál a maga és társai sorsán segíteni. Az egyesület célja egy közösségi ház létrehozása, ahol állandó foglalkozásokkal várhatnák a roma gyerekeket. Jelenleg olyan alkalmas és megfizethető telket keresnek a faluban, amelyen a telepi fiatalokkal együtt építhetnék fel e házat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.