Pedig nem lenne szabad eltűnnie, hiszen közútként van bejegyezve, a siófoki önkormányzat tulajdona, elidegeníthetetlen törzsvagyona. Sajnos azonban rosszkor volt rossz helyen. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor Linczényi Aladin, a 4iG Nyrt. elnökhelyettese, a szomszédos telkek tulajdonosa építkezésbe kezdett. Korábbi cikkünkben írtunk a cselesen, két telken egymás elhelyezett, de összefüggő épület létesítésének visszásságairól. A telek melletti utat akkor járták masszív teherautók. Az idő tájt jelent meg az akkoriban még létezett út mellett a telekhatáron egy hatalmas földkupac, a kiásott alapból kitermelt föld és akkor kezdett feltűnni a kiemelt talajvédelmi területen húzódó úton az építési törmelék.
Azért fogalmazunk ilyen óvatosan, mert – mivel ez külterület és elég gyéren lakott környék – senki sem érte az építkezésen dolgozó nehézgépeket azon, hogy ők terítették volna el a sittet az úton.
Pedig a tettest akár tetten is lehetett volna érni, ha szemfülesebb az önkormányzat, mert
helyi civilek már 2023. februárban jelentették az esetet Siófok közterület-felügyeletének, fotókat is mellékelve.
Az önkormányzat azonban lepasszolta a problémát. Február 16-án azt írták, hogy „a Siófoki Közös Önkormányzati Hivatal Városfejlesztési és Üzemeltetési Osztálya a Töreki városrészben Siófok Város Önkormányzatának tulajdonában álló közút feltöltésével kapcsolatban megkereste a Somogy Vármegyei Kormányhivatal Közlekedési, Műszaki Engedélyezési, Mérésügyi és Fogyasztóvédelmi Főosztály Útügyi és Mérésügyi Osztályát a közigazgatási hatósági eljárás megindítása iránt” és a tájékoztatás szíves tudomásul vételét kérték. Azt, hogy a Somogy Vármegyei Kormányhivatal Közlekedési, Műszaki Engedélyezési, Mérésügyi és Fogyasztóvédelmi Főosztály Útügyi és Mérésügyi Osztálya indított-e hatósági eljárást az ügyben, nem tudjuk, mert kérdésünkre nem válaszoltak.
Az ügyet elindító – nevük mellőzését kérő – helyi civilek már akkor szkeptikusak voltak a somogyi kormányhivatal intézkedésével kapcsolatban, amikor a kérdés „lekerült” Kaposvárra. Az idő előrehaladtával balsejtelmük beigazolódott. Tavaly tovább szaporodtak a kormányhivatalt vezető Neszményi Zsolt „főispán” hivatalának furcsa ügyei. Ők voltak azok, akik perbeli ellenfelükkel, a Siófok-Törekiben állatmenhelyet üzemeltető Dharma Alapítvánnyal szemben intézkedtek; akik nem vették észre, hogy NER-érdekeltségű földvásárló szerződésileg üresnek írt telkén nem fészer, hanem luxusvilla van, illetve a földvásárlások, azokkal kapcsolatos földhivatali eljárásaik számos ügyletében jelentkezik némi anomália. Jelen esetben tény, hogy intézkedésnek nyoma sincsen, az út sittel feltöltése azonban befejeződött, mára már teljesen járhatatlan.
A helyreállítás több tíz-, ha nem százmilliós tétel, ezzel az ismeretlen tettesek Siófok adófizető polgárait kínálták meg.
A Cui prodest? (Kinek az érdeke?) elv alapján megpróbáltunk szó szerint utánajárni, kinek jó az, ha ez az út járhatatlan. Egyrészt annak, aki megszabadult a több száz tonna építési hulladéktól, amelynek lerakásáért keményen kellett volna pengetnie, plusz a fuvarköltség. Másrészt a telkek tulajdonosának, Linczényi Aladinnak, mert így, ha ezen az útszakaszon nem lehet végigmenni, senki nem láthat be az épülő ház teraszára.
Tavaly február óta a földkupac eltűnt, Linczényi telke már körbekerítve, de az egykor volt utat benőtte a gaz, elvesztette közút jellegét. Testi épségünk védelmében, a bokaficamtól és gerinctöréstől tartva nyolc-tíz lépés után lemondtunk az előrehaladásról, és civil kísérőnkkel együtt megállapítottuk, hogy a régi vicc kissé átalakult: a helyiek előtt ilyen esetben két út áll, az egyik a hivatalos, ami járhatatlan, de a másik is az.
