"Elloptak" egy utat Siófokon

Kis-Magyarország

A töreki tájvédelmi körzetben található földúttal kapcsolatban civilek már tavaly februárban felhívták az önkormányzat figyelmét arra, hogy ismeretlen tettesek „lopják”. Egyik hatóság a másikra mutogatott, az út pedig azóta eltűnt.

Pedig nem lenne szabad eltűnnie, hiszen közútként van bejegyezve, a siófoki önkormányzat tulajdona, elidegeníthetetlen törzsvagyona. Sajnos azonban rosszkor volt rossz helyen. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor Linczényi Aladin, a 4iG Nyrt. elnökhelyettese, a szomszédos telkek tulajdonosa építkezésbe kezdett. Korábbi cikkünkben írtunk a cselesen, két telken egymás elhelyezett, de összefüggő épület létesítésének visszásságairól. A telek melletti utat akkor járták masszív teherautók. Az idő tájt jelent meg az akkoriban még létezett út mellett a telekhatáron egy hatalmas földkupac, a kiásott alapból kitermelt föld és akkor kezdett feltűnni a kiemelt talajvédelmi területen húzódó úton az építési törmelék.

Azért fogalmazunk ilyen óvatosan, mert – mivel ez külterület és elég gyéren lakott környék – senki sem érte az építkezésen dolgozó nehézgépeket azon, hogy ők terítették volna el a sittet az úton.

 
Út, földkupac, telekhatár - 2023. február
Fotó: A szerző felvétele

Pedig a tettest akár tetten is lehetett volna érni, ha szemfülesebb az önkormányzat, mert

helyi civilek már 2023. februárban jelentették az esetet Siófok közterület-felügyeletének, fotókat is mellékelve.

Az önkormányzat azonban lepasszolta a problémát. Február 16-án azt írták, hogy „a Siófoki Közös Önkormányzati Hivatal Városfejlesztési és Üzemeltetési Osztálya a Töreki városrészben Siófok Város Önkormányzatának tulajdonában álló közút feltöltésével kapcsolatban megkereste a Somogy Vármegyei Kormányhivatal Közlekedési, Műszaki Engedélyezési, Mérésügyi és Fogyasztóvédelmi Főosztály Útügyi és Mérésügyi Osztályát a közigazgatási hatósági eljárás megindítása iránt” és a tájékoztatás szíves tudomásul vételét kérték. Azt, hogy a Somogy Vármegyei Kormányhivatal Közlekedési, Műszaki Engedélyezési, Mérésügyi és Fogyasztóvédelmi Főosztály Útügyi és Mérésügyi Osztálya indított-e hatósági eljárást az ügyben, nem tudjuk, mert kérdésünkre nem válaszoltak.

Az ügyet elindító – nevük mellőzését kérő – helyi civilek már akkor szkeptikusak voltak a somogyi kormányhivatal intézkedésével kapcsolatban, amikor a kérdés „lekerült” Kaposvárra. Az idő előrehaladtával balsejtelmük beigazolódott. Tavaly tovább szaporodtak a kormányhivatalt vezető Neszményi Zsolt „főispán” hivatalának furcsa ügyei. Ők voltak azok, akik perbeli ellenfelükkel, a Siófok-Törekiben állatmenhelyet üzemeltető Dharma Alapítvánnyal szemben intézkedtek; akik nem vették észre, hogy NER-érdekeltségű földvásárló szerződésileg üresnek írt telkén nem fészer, hanem luxusvilla van, illetve a földvásárlások, azokkal kapcsolatos földhivatali eljárásaik számos ügyletében jelentkezik némi anomália. Jelen esetben tény, hogy intézkedésnek nyoma sincsen, az út sittel feltöltése azonban befejeződött, mára már teljesen járhatatlan.

A helyreállítás több tíz-, ha nem százmilliós tétel, ezzel az ismeretlen tettesek Siófok adófizető polgárait kínálták meg.

A Cui prodest? (Kinek az érdeke?) elv alapján megpróbáltunk szó szerint utánajárni, kinek jó az, ha ez az út járhatatlan. Egyrészt annak, aki megszabadult a több száz tonna építési hulladéktól, amelynek lerakásáért keményen kellett volna pengetnie, plusz a fuvarköltség. Másrészt a telkek tulajdonosának, Linczényi Aladinnak, mert így, ha ezen az útszakaszon nem lehet végigmenni, senki nem láthat be az épülő ház teraszára.

 
Az út helye 2024 januárjában
Fotó: A szerző felvétele

Tavaly február óta a földkupac eltűnt, Linczényi telke már körbekerítve, de az egykor volt utat benőtte a gaz, elvesztette közút jellegét. Testi épségünk védelmében, a bokaficamtól és gerinctöréstől tartva nyolc-tíz lépés után lemondtunk az előrehaladásról, és civil kísérőnkkel együtt megállapítottuk, hogy a régi vicc kissé átalakult: a helyiek előtt ilyen esetben két út áll, az egyik a hivatalos, ami járhatatlan, de a másik is az.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.