Balatonaligán, Balatonföldváron és Siófok-Törekiben is. A civilek csapatai még „harcban állnak”, de már a kertek alatt az új törvény.
Ez így nem mehet tovább, nyilatkozta júliusban a Szabad Európának Lánszki Regő építésügyi államtitkár a Balaton partjának beépítésére utalva, és szigorú törvényi lépéseket ígért. Egyebek között arról beszélt, hogy „a Balaton-parton 2010 és 2021 között 11 300 lakás épült, 90 százaléka közvetlenül a vízpartra, aminek a nagy részét nem lakás célra használják, hanem apartmanként, kihasználva a kiskapukat”, továbbá hogy „a Balaton-felvidéken járva azt hihetné az ember, hogy a borászat fontos kelléke a medence és a szauna”.
Strand és kemping törölve
Még augusztusban fordult kérdéseivel a Narancs.hu az államtitkárhoz; egyebek között arra lettünk volna kíváncsiak, hogyan kívánja bezárni a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium az évtizedes, sőt, több évtizedes kiskapukat. Ígéretet ugyan kaptunk a válaszadásra, válaszokat azonban az eltelt közel két hónap alatt sem. Egyfajta válasznak persze felfogható az új építési törvény tervezete is, amiről elsőként a Népszava írt a napokban. Ez ugyanis külön foglalkozik a Balatonnal, s amellett, hogy egyelőre nehezen értelmezhető szándékból törli a strand és a kemping fogalmát, a kormány számára felhatalmazást ad arra, hogy rendeletben állapítsa meg a Balaton vízparti területeit és azok területfelhasználását rögzítő vízparti tervet, a vízparton alkalmazandó építési követelményeket, a kikötők létesítési feltételeit, sőt a kormány szabhatja meg a csónakkikötőt érintő természetvédelmi hozzájárulás követelményeit is.
Szakemberek, többek között a Magyar Építész Kamara máris aggodalmát fejezte ki a készülő törvény Balatont érintő fejezete miatt. Az például – vélik a Balatonért aggódók –, hogy a kormány kap felhatalmazást a vízparti építési követelmények meghatározására, tovább „egyszerűsítheti” az engedélyezési eljárásokat. Az önálló környezetvédelmi tárca, majd az államtitkárság megszüntetése, ezt követően a zöldhatóság „beszántása”, az engedélyező hatóságok kormányhivatalokba olvasztása, az önkormányzatok döntési, véleményezési jogának minimalizálása – ezek a lépések előzték meg azt, hogy – amennyiben a törvénytervezetből jogszabály lesz – immár
a kormány maga dönthesse el, ki hová és mit építhet a Balaton partján és senkinek, se környezetvédő civileknek, se önkormányzatoknak ne legyen ebbe beleszólása.
Se jogszerűség, se tisztesség
Törvény ide vagy oda, a kormányhivatalok eddig se nagyon tettek keresztbe a nagy NER-nyomulásnak, ezt az elmúlt időszakban született bírósági ítéletek sora is igazolja. A Club Aligát illetően Balázs Attila NER-közeli ingatlanfejlesztő két tervezett beruházására kiadott építési engedélyt is megsemmisített a bíróság, azzal az indoklással: a Somogy Vármegyei Kormányhivatal tévesen hivatkozott mind a társasházak, mind a kikötőépület engedélyezése során arra, hogy a tervbe vett építkezések a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások köré sorolandók. Mi több, a somogyi kormányhivatalt a bíróság több eljárásjogi jogszabálysértés miatt is megrótta, például mert hiányosan hozta nyilvánosságra a társasházak tervdokumentációját, amit úgy függesztett ki, hogy a kifüggesztés teljes, december 22-e és 28-a közötti ideje igazgatási szünetre esett.
Kétszer semmisítette meg a bíróság a balatonföldvári Nyugati strandon épülő vitorláskikötő építéséhez adott engedélyt is, amit a Club Aligához hasonlóan ott is a helyi civilek vittek perre, s miután a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal két alkalommal sem látta akadályát a kikötőépítésnek, majd a Pécsi Törvényszék mindkét döntést annullálta, a kormányhivatal a közelmúltban harmadízben is zöld utat adott a közben félig már el is készült kikötőnek. A kormányzati szerv ez esetben is kapott „különbírálatot” is a bíróságtól: a második engedélyezési eljárás során „a jogszerűség, illetve a tisztességes eljárás elvébe ütköző módon járt el, amikor alig két napon belül lezárta a törvényszék által előírt új eljárást és új határozatot hozott, s ilyen módon az érintettek sem tudtak érdemben reagálni és a lehetséges további ügyfelek tájékoztatása is elmaradt”.
Azt, hogy jogszerűen járt-e el a Somogy Vármegyei Kormányhivatal a siófok-töreki Dharma alapítvány ügyében, amikor földhivatali szerve a mentett állatok kertje által használt földterületet a siófoki Plázs szórakoztatóközpont egyik vezetőjének ítélte, még nem lehet tudni. Ám miközben per folyik a két fél között (a dharmások indították a kormányhivatal ellen, október 25-én várható ítélet), a hivatal egyebek között a lómenhely mobil gerendaházát és gyerektábori jurtáit, sátrait találta jogszabályba ütközőnek, emiatt elbontandónak. Ezzel szemben néhány száz méterrel arrébb nem vette észre, hogy Jászai Gellért NER-közeli 4iG-vezér úgy vett „szántót és gyümölcsöst” a Dharma földjeit is megszerezni óhajtó vállalkozótól, hogy – amint azt a Narancs.hu megírta – a szerződésben nem tüntették fel a telken álló „gazdasági épületet”, amely tulajdonképpen medencés luxusvilla. A fél hektáros telek ára 240 millió forint volt, mégsem tűnt fel a kirívó értékaránytalanság a kormányhivatali szakembereknek.
Tiszta haszon tehát a NER-közelieknek a Fidesz „nagy találmánya”, az, hogy mára gyakorlatilag az egyetlen hatóság a kormányhivatal maradt. Illés Zoltán, az „utolsó” környezetvédelmi államtitkár mondta tavaly nyáron a hvg.hu-nak: „Jelen pillanatban azért nincs környezetvédelem, még ha nevében itt-ott jelen is van, mert szakmai értelemben szabad rablás folyik. Amikor tűzoltóparancsnokok irányítanak, vagy polgárőr képviseli a vízügyet helyettes államtitkárként, az szabad rablás.”
„Beszántott” zöldhatóság
Megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot, később felszámolták a környezetvédelmi államtitkárságot is, a környezetvédelmi hatóságok jogköreit pedig a kormányhivatalokhoz delegálták – rohamtempóban építette le a Fidesz-kormány a természetvédelmet. A rendszerváltástól 2010-ig önálló tárcát a mezőgazdaságért felelős minisztériumba olvasztották, előbb a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségek kerültek át az agrártárcától a kormányhivatalokhoz, majd egy 2015 februári törvénymódosítással megfosztották a zöldhatóságokat a korábbi önálló döntéshozói szerepüktől, 2017-től pedig megszüntették az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséget (OKTF). Jogutódja a Pest Megyei Kormányhivatal lett (addig éppen az OKTF-nek kellett felülbírálnia a kormányhivatal által első fokon hozott környezet- és természetvédelmi döntéseket). Az alapvető jogok biztosa hivatalának évtizeddel ezelőtti vizsgálata megállapította: mivel a 2012-es költségvetési törvény értelmében a környezetvédelmi bírságolásokból származó bevételek már nem a felügyelőségek költségvetését gyarapították, hanem a központi költségvetést, a környezetvédelmi felügyelőségek költségvetésében ez közel 1,5 milliárd forintos bevételkiesést okozott. Ez később a zöldhatóság „beszántására” is érv lehetett.
Formálissá vált a környezeti engedély
Hogyan zajlik ma az engedélyezés-ellenőrzés, miközben a kormányzati szereplők szerint Európa egyik legszigorúbb környezetvédelmi törvénye a magyar? Így látja ezt egy névtelenséget kérő civil környezetvédő, aki a szántódi Balaland és a balatonföldvári „strandkikötő” ügyében is hallatta a hangját: „A három szereplő – a beruházó, a dokumentumgyártó cég és a hatóság – közpénzekből dolgozik, vonatkoznak ugyan rájuk is a törvények is, de mintha mégsem vonatkoznának. A beruházó kis hazánkban kevés kivétellel nem gazdag tőkés, hanem közpénzre ácsingózó vállalkozó.
Nálam a dokumentumgyártó kft. a legnagyobb bűnös, mert a terepi valóságtól gyakorta teljesen függetlenül gyártja a szakmai célanyagokat (sokszor copy-paste módszerrel), amit a beruházó fizet, jelentősen túlárazva.
A papírhegyet benyújtják a hatóságnak, de ma már nincs környezetvédelmi intézményrendszer (a szakemberek szétszéledtek), a környezeti engedély kiadása teljesen formálissá vált, leggyakrabban a humántőke-hiányos hatóság azt állapítja meg: minden oké, jelentős környezeti hatás nem várható, legyen szó alföldi akkumulátorgyárról, vagy balatoni megakikötőről.”
Borászok harca
„Ki lehet okoskodni az engedélyt, elég végigmenni a Balaton északi partján: a borturizmus címszóval épített házak java részének nincs köze se a borhoz, se a turizmushoz” – mondta ugyanezt lapunknak korábban más szemszögből Jásdi István csopaki borász, hozzátéve: a több mint 20 éves Balaton-törvény értelmében szőlőterületen csak akkor lehet építeni, ha a birtok nyolcvan százalékán szőlő van, építési engedély pedig csak a szőlőműveléssel vagy borturizmussal összefüggő építményre adható. „ Egyre nagyobb harcot vívunk az ingatlanspekulációval – teszi hozzá a borász. – Csopakon 120-140 millió forintért is kelnek el ma már szőlőterületek, de beszélnek 400 milliós telekárról is Füreden. Ezt szőlőből nem lehet kitermelni, és aki abból akar megélni, nem is tudja megfizetni. Nőnek ki sorra a földből a papíron gazdasági épületek, valójában nyaralók, papíron újabban már nem tűzivíztározóval, hanem gyümölcsmosóval, valójában úszómedencével. Persze vannak jogszabályok is, ellenőrző hatóságok is, de alig van látszata. Nemzeti kincs a Balaton, s az egyik értékét éppen az adja, hogy például Csopak és Füred között még szőlőterületek vannak. Még vannak...”
„Mint malac a jégen”
Lehetősége és bátorsága leginkább ma már csak egy-egy település civiljeinek van az ellenállásra, a szembeszegülésre (ahogyan az egyik balatonvilágosi képviselő mondta, egy önkormányzat ma nem szállhat szembe a kormányhivatallal), mint például az Aligai Fürdőegyesület (AFE), vagy a Mosolygó Balatonföldvárért nevű civil szervezet. Kérdés persze, hogy fellépésük többre is jó-e, mint időnyerésre (erre mondta Herényi Károly, a balatonföldvári civilek elnöke: „Küzdünk, mint malac a jégen”), hiszen látjuk: Balatonföldváron közben „fű alatt” elkészül a kikötő a strandon, a Club Aliga ügyében pedig, mint azt legutóbb megírtuk, a kormány úgy módosította a fejlesztést három éve kiemelt beruházássá nyilvánító rendeletét – legalábbis az AFE értelmezése szerint, amit azóta sem igyekszik cáfolni senki –, hogy mind kevesebb lehetőséget adjon az „akadékoskodásra”. Vagyis hogy elhárítsa a még meglévő akadályokat a NER-nyomulás útjából, amit a kormányhivatalok, ahogy láttuk a példákból is, bőszen egyengetnek. S mivel nem kaptunk választ a kérdéseinkre, nem tudjuk, valójában így van-e, de az új építési törvénnyel egyes értelmezések szerint az is lehet a szándék, hogy „két legyet üssenek egy csapásra”: ha a kormány mondhatja meg, hová mi épülhet a Balaton partján, az a civileket és a bíróságokat is „kiiktathatja” a nyomulás útjából.
A NER balatoni nyomulásáról szóló cikksorozatunk korábbi részei ezek voltak:
A Narancs.hu azt is számba vette, milyen környezetromboló és hasonló beruházások valósultak meg vagy éppen folynak a tónál. A jobbára NER-es projekteket ebben a cikkünkben összegeztük:
Cikkünk a Transparency International Magyarország mentorprogramja keretében készült.
(Címlapképünkön: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter (k), Szepesi Richárd, a Dreamland Holding cégcsoport tulajdonosa (j4) és családtagjai, valamint Dieter Prachner szállodaigazgató (j2) és Rob Timmermann, az Accor alelnöke (j) az ötcsillagos Mövenpick BalaLand Resort és FamilyPark átadásán Szántódon 2023. március 31-én. A hotel a magyar Dreamland Holding turisztikai ingatlanfejlesztő csoport beruházásában épült fel, a több mint 20 milliárd forintos fejlesztést az állam 7 milliárd forinttal támogatta. Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
