„Szégyellem magam. Nem az ellenem felhozott magánvádló által vélelmezett rágalmazás és becsületsértés vádja miatt, ugyanis ezeket a bűncselekményeket nem követtem el, és nem is volt szándékomban. Hanem azért, mert akaratomon kívül ez az ügy idáig jutott, hogy most vádlottként a bíróság előtt állok, s az vádol, akihez korábban évtizedes barátság kötött” – kezdte vallomását a Gyulai Járásbíráságon a január végén megtartott büntetőperben Albel Andor. A nyolcvan éves, korához képest jó szellemi és fizikai állapotban lévő, máig is rendszeresen teniszező férfi a rendszerváltás előtt a békési fürdőváros utolsó MSZMP-s titkára, majd ezt követően négy évig Gyula egyik alpolgármestere volt szocialista színekben. Utóbb turisztikai szakemberré képezte magát, aki hosszabb ideje egyetemeken oktat, könyveket ír és tagja több idegenforgalmi szervezetnek, fürdőegyesületnek.
„Szomorú és tragikus, hogy életem első feljelentését 67 évesen kellett megtennem. 1973-ban a békéscsabai KISZ-táborban ismertem meg őt, és 1990-től voltunk munkakapcsolatban egymással. Szerettem volna, ha ezt az ügyet a bíróságon kívül intézzük el, ez rajtam kívül álló okok miatt nem sikerült, sajnálom. (…) Másrészt tiszta a lelkiismeretem, hogy ezt megelőzően névvel és címmel gondnokság alá helyezési eljárást kezdeményeztem Albel ellen” – ezt pedig magánvádlóként Tokaji Ferenc, a gyulai Hőforrás Hotel és Üdülőszövetkezet elnöke, volt MSZP-s parlamenti képviselő mondta a bírósági vallomásában.
A két idős ember napokban lezajlott büntetőperét sajátosan színezte, hogy hallókészülékeik többször „összegerjedtek” a tárgyalóteremben, így egy időre meg kellett szakítani a büntetőpert. Végül a bíró, Darók Katalin javaslatára úgy folytatták a pert, hogy az aprócska műszereket kikapcsolták, közelebb húzódtak egymáshoz és hangosabban beszéltek. Ám ettől egyetértés a legkevésbé sem alakult ki közöttük.
Gondnokság alá helyezés?
Albel Andor ellen jó egy évvel ezelőtt kezdeményezett gondnokság alá helyezési eljárást egy akkor még ismeretlen személy, ismeretlen okokból, holott ennek vélelmezett indokai a család, a barátok és a rokonok szerint nem álltak fenn. Ennek ellenére az eljárásban partner volt a Békés Vármegyei Kormányhivatal Gyulai Járási Hivatala, amely egy közigazgatási végzés formájában hivatalos értesítést küldött a nyugdíjas férfinak, hogy az ügyében megkezdett eljárásban jelenjen meg a hivatalban.
Néhány nappal később Albelt arra próbálták kötelezni, hogy rövid határidővel keresse fel a járási hivatal által megkeresett, a helyi kórházban praktizáló pszichiátert, hogy mentális állapotáról orvosi szakvéleményt adjon. A miheztartás végett még figyelmeztették is az ügyfelet, hogy „a végzés ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye”, anélkül, hogy valós fizikai és szellemi állapotáról bárki bármilyen tudomással rendelkezett volna. Csupán egy, nem feltétlen jóindulatú bejelentés hatására indult be a közigazgatási úthenger.
Végül Albel a kijelölt orvoshoz nem, de a járási hivatalba elment, ahol nemcsak az derült ki, hogy régi ismerőse, Tokaji Ferenc kezdeményezte vele szemben a gondnokság alá helyezési eljárást, hanem nem sokkal később az is, hogy ennek nem volt semmi alapja. (Lásd erről bővebbem a Nagyon erős jogkorlátozás című keretes írásunkat.)
Nagyon erős jogkorlátozás
„Egészségi állapota fizikailag is, mentálisan is rohamosan romlik, kiszámíthatatlan reakciói rá és környezetére is kihatnak” – írta a gondnokság alá helyezést kezdeményező levelében a Gyulai Járási Hivatalnak még tavaly év elején Albel Andorról Tokaji Ferenc. Bár mindebből az érintett közvetlen családja, barátai és ismerősei semmit sem észleltek, és az sem derült ki, hogy ezeket a súlyos, orvosi érvnek ható következtetéseket a jogász végzettségű szövetkezeti elnök miből vonta le, erre hivatkozva kérte Tokaji a gyámhivatalt, hogy vizsgálja meg: szükséges-e Albel gondnokság alá helyezése?
„Személyes benyomásaim és legjobb meggyőződésem szerint sem lehet semmilyen törvényes alapja ügyfelem gondokság alá helyezésének! A vázolt okok miatt a törvényesség védelme és a további súlyos jogsértések megelőzése érdekében kérem hivatalvezető urat, hogy megbízóm elmeorvosi vizsgálatának végrehajtása érdekében megtett, idő előtti, szükségtelen és aránytalan intézkedését saját hatáskörben vonja vissza!” – nyomatékosította a megindított hivatali eljárásra válaszul az érintett jogi képviselője. Igaz, Gulyás Imre járási hivatalvezető nem vonta vissza az intézkedést, de végül nem is szankcionálta, hogy Albel nem jelent meg a pszichiátriai vizsgálaton. Sőt, a járási hivatali eljárásban olyan aggálytalanul jól szerepelt, hogy azt a gondokság alá helyezési eljárást, amit el sem kellett volna kezdeni, megszüntették.
„Akit gondnokság alá helyeznek, akár teljesen, akár csak részben, az nem dönthet a saját életéről. Ez egy nagyon erős jogkorlátozás. Ráadásul a kutatások szerint akit így korlátoznak a jogaiban, annak romlik a mentális teljesítménye” – áll a TASZ a Kisokos a gondnokságról szóló útmutatásban. Ugyanezt mondja ki a Fogyatékossággal élők jogairól szóló nemzetközi egyezmény is.
„Elsinkófált” fürdőkút
Tokaji Ferenc a több mint 2100 fős önkéntes tagsággal rendelkező gazdasági társaság, a gyulai Hőforrás Hotel és Üdülőszövetkezet elnöke. A szövetkezetben Albel sokáig az igazgatóságban is szerepet vállalt, és ő képviselte a vezetéssel szemben állókat: szerintük az elmúlt években a gazdasági társaságon belül nem sikerült a belső demokrácia feltételeit érvényesíteni, vezetőség tagjai jogtalanul szereztek meg bizonyos vagyonelemeket, így az üdülőszövetkezethez tartozó fürdő kútját. A Tokaji Ferenc által Albel ellen indított rágalmazási és becsületsértési per tárgya így az volt, hogy Albel véleménynyilvánítása a büntethető vagy nem büntetendő kategóriába tartozik-e?
A magánvádló Tokaji és jogi képviselője vádismertetésében azt próbálta alátámasztani, hogy megítélésük szerint több esetben folytatólagosan is megvalósult rágalmazás és becsületsértés, mert Albel a Facebook-posztjaiban többször úgy írt az üdülőszövetkezet fürdőjének kútjáról, hogy azt Tokaji „elsinkófálta”, az ugyanis mára az ő tulajdonában van. Emellett hangot adott annak véleményének is, hogy Tokaji és szűkkörű irányítócsapata „autokrata vezetést” valósít meg a szövetkezet élén, ahol „nincs belső demokrácia”, nincsenek visszacsatolások.
Albel szerint a részközgyűlések előtt megdolgozzák és szó szerint megetetik a tagságot, amely aztán mindent egyhangúan elfogad. Egy fotó is a vádpontok között szerepelt, ezen az üdülőszövetkezet főbejáratának recepciója mellett található játékszoba feletti kiírás szerepel, miszerint: „Bűnbarlang, ki itt belépsz, hagyj fel minden unalommal.” (Sic!) Végül azt sérelmezte a magánvádló, hogy a 2023 áprilisi közgyűlésről szólva azt írta Albel Andor, hogy „itt aljas kirohanást intézett ellenem Tokaji”, majd nem sokkal később „főkolomposnak” is nevezte őt. A végső vádpontok közül utóbb kimaradt az a passzus, miszerint a gazdasági társaság működéséről és irányításáról kritikát és bírálatot megfogalmazó tagok ellen Tokaji is kikelt, keresetlen szavakat használva, fenyegető módon jogi eljárások sorának megindítását helyezte kilátásba ellenük.
A szövetkezetről és a belső fórumok működéséről tudni kell, hogy a legfelső döntéshozói fórum, a közgyűlés 35 év után eddig egyszer, tavaly tavasszal ült össze – éppen az üdülőszövetekezeten belüli „ellenzék” kezdeményezésére. A gyulai művelődési ház nagytermében tartott fórumot a megjelentek egy nem kis részének megrökönyödésére, egyben az idős és békés tagság ellenére egy marcona emberekből álló őrző-védő cég biztosította, és végül még a rendőrséget is ki kellett hívni, mert több szövetkezeti tagot nem engedtek be a szervezők nevében eljáró őrző-védők.
A teljes képhez tartozik, hogy egy ilyen nagyszámú, az ország több száz településen élő és meglehetősen idős szövetkezeti tagságot embert próbáló feladat úgy egybehívni, hogy a közgyűlés határozatképes legyen. A 2100 tag 70 százaléka 65 év feletti, de nem ritka a 80 vagy 85 éves tag sem, ők kevésbé mobilisak. A legtöbb esetben egy-egy részközgyűlést az üdülőszövetkezeti tagságot garantáló egy- vagy kéthetes gyulai turnus alatt tartottak meg – a bírálatot megfogalmazók szerint az elfogulatlanság garanciáit nemegyszer figyelmen kívül hagyva.
Mi számít nagy nyilvánosságnak?
Albel Andor korábban jó munkakapcsolata és régi személyes ismeretsége révén Tokajitól kapott felkérést az igazgatósági tagságra, amelynek a legfelső vezetés szerint ma már nem tagja. Igazgatósági ülésen és másutt is többször keveredett vitába a szövetkezet elnökével, de megbízatása állítólagos megszűnése után is hallatta a hangját, méghozzá a Facebookon a tagság által létrehozott és többé-kevésbé használt zárt csoportokban, melyeknek 1300 és 400 tagja van. Arról eltért a két fél véleménye, hogy ez mennyire számít „nagy nyilvánosságnak”.
A bejegyzéseket Tokaji dehonesztálónak, rágalmazónak és becsületsértőnek nevezte, hozzátéve, hogy a szóba hozott ügyekben a hatóságok, így a rendőrség, ügyészség és adóhivatal is eljárt és vizsgálódott, de nem látta szükségét eljárás vagy nyomozás megindításának. Albelék szerint ezek a vizsgálatok nem mindig a kritika tárgyává tett ügyeket próbálták tisztázni, a kifogásolt szövegek pedig nem voltak sértőek, így a szabad véleménynyilvánítás határain belül maradtak. Ezt azzal is alátámasztották, hogy a kifogásolt posztokat utóbb Albel törölte, bizonyítva, hogy nem volt szándéka bűncselekmény elkövetése.
Tokaji jogi képviselője viszont azzal érvelt, hogy Albel Andor „igazgatósági tagsága után, már külső személyként is próbált <segítséget> nyújtani a vezetéssel szembe fordulóknak, és így valósította meg a rágalmazás és a becsületsértés büntetőjogi tényállását”. Megítélése szerint nem kérdés, hogy ebből fakadóan a jelentős érdeksérelem megvalósult, ugyanis mindez a tagság körében komoly visszhangot váltott ki, és az így kialakult problémát a vezetésnek kellett kezelnie. Albel ügyvédje szerint viszont védence büntetőjogi felelőssége nem állhat fent, az utolsó szó jogán pedig Albel arra hívta fel a bíróság figyelmét, hogy aki az elmúlt időszakban szót emelt az üdülőszövetkezet irányítói ellen, mára már nincs pozícióban.
Az ítélet hoz nem megnyugvást
„A Gyulai Járásbíróság nagyon sajnálja, hogy két ilyen tiszteletre méltó ember viszonya odáig jutott, hogy bíróság elé kellett állniuk. Megnyugvást nem a bíróság ítélet fog hozni” – fűzte az ítélethez Darók Katalin bíró, aki felmentette a rágalmazás és a becsületsértés vádja alól Albel Andort. Vélekedése szerint joghatályos volt a magánindítvány, de nem valósított meg bűncselekményt. Meglátása szerint rossz ajtón kopogtatott a magánvádló és jogi képviselője, ugyanis ez az ügy nem büntetőbíróságra tartozik, sokkal inkább polgári peres eljárásban ítélhető meg. (A joghatályos perkezdeményezés megállapítása arra vonatkozott, amit a védelem végig szóvá tett. Részükről nem volt egyértelmű, hogy Tokaji magánemberként vagy szövetkezeti elnökként kezdeményezett eljárást, s utóbbi esetben megvolt-e erre a testületi felhatalmazása.)
A bíróság azt is kimondta, hogy ugyan Tokaji Ferenc ténylegesen nem közszereplő, de egy többezres szövetkezet elnökeként fokozottabban kell tűrnie a kritikát, és bár a gyalázkodást nem, ez utóbbiról itt nem volt szó. Az ügyben azt kellett eldönteni, hogy lehetőség volt-e a szabad véleménynyilvánításra, s hogy az ebben megfogalmazott állítások és vélemények büntetőjogilag üldözendők-e? Ez utóbbira egyértelmű nemmel válaszolt a Gyulai Járásbíróság, ezért bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottat, ami egyszersmind azt jelenti, hogy Tokaji mindkét kezdeményezése, a gondnokság alá helyezés és a rágalmazási pere is elbukott. A magánvádló a fellebbezésre vagy az ítélet elfogadására gondolkodási időt kért.
