"Kötelezem T. lakost, hogy a szomszédja, B. épületénél közvetlenül elhelyezett vasat, hulladékokat távolítsa el. Határidő három nap. A raklapon tárolt terméskövek elszállításának határideje 2010. május 30." E határozatot 2009. október 20-án hozta Sülysáp jegyzője, helybenhagyva a fővárosban munkajogászként dolgozó B. birtokvédelmi keresetét. A nő a családjával egy évvel korábban költözött Sülysápra. Családi házat vásároltak, de az ingatlanértékesítő nem közölte velük - elmondása szerint nem volt róla tudomása -, hogy mi vár rájuk. Nem sokkal a vásárlást követően szembesültek azzal, hogy szomszédjuk portáján nagy zajjal járó autószerelés folyik: teherautókat, autókat túráztatnak, a kipufogó füstje beborítja a ház környékét, a munka késő estig tart, gyakran hétvégén is - miközben tábla nem jelzi az ingatlanon, hogy ott autószerelő iparos dolgozna. B. bejelentést tett az önkormányzatnál, megemlítve, hogy véleménye szerint kontárkodásról (engedély nélküli kisipari munkáról) van szó, valamint a sorozatos csendháborítást is említette. Ezzel vette kezdetét a máig tartó, újabb és újabb följelentéseket eredményező szomszédháború.
Ment vagy javít?
A sülysápi jegyző említett határozatában a kontárkodásra nem talált bizonyítékot. "2009. október 10-én hatóságom helyszíni szemlét tartott az ingatlanon. A szemlén látható volt, hogy vas- és egyéb hulladékok a szomszédos épület falának kerültek elhelyezésre. A raklapon tárolt építőkövek a ház oldalfalát közvetlenül nem veszélyeztetik, mivel a levegőzést a ház falánál biztosítja, így annak határidejét jövő év tavaszáig határoztam meg. A zajhatásróI rendőrségi jegyzőkönyv nem készült, és a helyszíni szemle alkalmával sem volt tapasztalható (...) A kontárkodás és csendháborítás helyszíni szemle időpontjában nem történt, valamint ennek ügyében hatóságom hatáskör hiánya miatt nem rendelkezik" - utasította el a panasz eme elemét a jegyző. A B. által illegálisnak tartott autószerelésről készített fényképfelvételek 2009. szeptember 18-án érkeztek be az önkormányzathoz; aznap éjjel valaki gumikalapáccsal megrongálta az autójukat. Az esetet B. és édesanyja is látta; a rongálás miatt büntetőbírósági eljárás van folyamatban.
Ez tényleg észbontó!
Fotó: A szerző felvétele
B. nem nyugodott bele az elutasításba, és vélelmezve az önkormányzat elfogultságát - mivel T. házánál az önkormányzat egyik traktorát több alkalommal is lefényképezte -, a kormányhivatal segítségét kérte, hogy az önkormányzatot zárják ki az eljárásból. Ezután a tápiószecsői polgármesteri hivatalnál folytatódott az ügy. Az eljárás során a nagykátai önkormányzattól megtudták, hogy 2009. október 12-én a T. érdekeltségében lévő, sülysápi lakhelyére bejegyzett, főtevékenységként autóalkatrész-kiskereskedelemmel foglalkozó társaság számára a gépjárműjavítási tevékenységet megtiltották, csak az autómentést engedélyezték. T. a tápiószecsői hatóság kérdésére közölte: autómentést engedéllyel 2004 óta végez - az általa becsatolt dokumentum szerint azonban a nagykátai önkormányzat 2009. október 3-án vette nyilvántartásba T. cégének autómentési tevékenységét. A 2010. májusi 4-i hatósági helyszíni szemlén T.-ék házánál hét darab autót találtak, továbbá bontásból származó alkatrészeket, amelyekről fényképeket készítettek. "T. arra a kérdésre, hogy gépjármű-karbantartást, gépjárműjavítást végez-e, azt mondta, hogy kizárólag az általa használt gépjárműveit javítja. Az autómentői tevékenységével kapcsolatban ismertette, hogy a felesége által használt Nissan Cherry személygépkocsival (...) kötéllel húzza haza az üzemképtelen autókat (...) és esetenként a saját udvarán engedi parkolni a gépjárműveket, amíg az ügyfél kérésére azokat a kívánt helyszínre szállítják. Ha hétvégére esik a mentés, akkor általában két-három napot is ott áll egy-egy mentett autó. Az alkatrészekre vonatkozóan T. ismertette, hogy azok saját gépjárművéből valók, és haszonvasként fogja leadni úgy, hogy a színesfémet különválogatja" - olvasható a tápiószecsői hatóság összefoglalójában. T. az udvarán álló három autó - köztük az autómentésre szolgáló Nissan - forgalmi engedélyének másolatán kívül a szabálysértési előadónak átadott egy, a helyszíni szemle után két nappal keletkezett, 25 kilogramm vegyes acélhulladék leadásáról szóló vételi jegyet.
Az eljáró hatóságot nem győzték meg e bizonyítékok, és 2010. júniusi határozatában az addig lefolytatott eljárások, a tanúvallomások, a becsatolt fényképfelvételek alapján megalapozottnak látta, hogy T. kontárkodott, miközben sem a telephelye működtetéséhez, sem az ipar végzéséhez nem rendelkezett engedéllyel. T.-t ezért 10 ezer forint pénzbírsággal sújtotta.
Relatíve nagy
Érdekességként említjük, hogy a monori rendőrök 2010. májusi helyszíni szemléjükön T.-nél nem tapasztaltak autószerelésre utaló nyomokat, sem a udvaron, sem a garázsban nem találtak szerelésre ott hagyott járműveket, szerszámokat. T. átadott egy nyilatkozatot nekik, amelyben a szomszédok arról nyilatkoznak, hogy a Roncs-Volt Bt. telephelyén működő autómentő telep a nyugalmukat nem zavarja. Mindkét szomszéd egybehangzóan állította: nem T.-vel, hanem B.-vel vannak vitáik. B. és családja ugyanakkor a tápiószecsői határozat után sem tapasztalta, hogy az autószereléssel felhagyott volna szomszédja. A munkálatokról számos további fényképet és videofelvételt készített.
A hatóság ez esetben sem találta bizonyítottnak, hogy T. csendháborítással zavarja szomszédja nyugalmát, és ezt a környékbeli tanúk sem igazolták. B. ugyanakkor több hangfelvételt is készített: az egyiken a háza falához állított traktor motorját hallani, egy másikon gyerekek kiabálnak át, a harmadikon a szomszédból szóló dübörgő zenét rögzítette. B. barátai egy délutáni sülysápi vendégség során elszörnyedve tapasztalták, hogy B.-éknek mit kell átélni. A B. szerint több hónapon át tartó zaklatás miatt a monori rendőrségen feljelentést tett, amelyhez két magánszakértői véleményt készíttetett, de a kirendelt szakértő nem tudott állást foglalni egy egész nap hangeseményeit rögzítő felvételről. Az igazságügyi médiatechnikai szakértő a hatóságoktól várta a felkérést a részletes vizsgálatokhoz, a hangmintákon hallható szereplők azonosításához, a gyenge minőségű felvétel digitális rekonstrukciójához, hogy pontos képet kapjon a történtekről.
A második szakértői vélemény több hangfájlról is megállapította, hogy azokon "a helyiség közvetlen belső zajain kívül folyamatosan hallható egy külső hangforrás által nagy teIjesítménnyel kisugárzott, vélhetően rádióadás hangja". Összefoglalásképpen azonban hozzáteszi, a külső hangforrás zajszintjének megállapításához külön helyszíni mérésre van szükség. (B. 4 darab CD-t adott át, amelyből szerinte az egyik az eljárás folyamán eltűnt a nyomozó hatóságnál. Emiatt a nyomozóügyészségnél tett panaszt, amit elutasítottak, míg T. szintén csendháborítás miatt egy darab, hangfelvételeket tartalmazó CD-t mellékelt.) Hasonlóképpen nem tudta értékelni szakértő a szomszédból áthallatszó trágár kifejezéseket tartalmazó, gyerekek szájából származó mondattöredékeket. Mindezek alapján előbb a monori rendőrkapitányság, majd B. panasza után a Budakörnyéki Ügyészség sem látta bizonyítottnak a dübörgő hangszórókkal és átkiabálással elkövetett zaklatást. Az ügyészség 2012. augusztus 21-i indoklásában hivatkozik arra, hogy "a fiatalkorú gyanúsított és a kiabálásban részt vevő további személyek tagadták, hogy a sértettnek énekeltek, kiabáltak volna. Állításuk szerint egymás között beszéltek, játszottak, énekeltek és kiabáltak, s az ezen tagadással szemben a becsatolt anyagok a célzatos, szándékos háborgató magatartást a vádemeléshez szükséges bizonyossággal továbbra sem támasztották alá." B. ezt követően pótmagánvádat terjesztett elő, amit a Monori Városi Bíróság elutasított, mivel fiatalkorúak ellen ezzel nem lehet élni. A büntetőeljárási törvény szerint a nyomozási bíró a nyomozás lezárása és a pótmagánvád elutasítása után is elrendelheti a nyomozás folytatását, ám a Pest Megyei Főügyészség B. e kérelmének sem adott helyt. Miután ebben az ügyben valamennyi lehetséges jogorvoslati eszközt kimerített a magyar jogban, B. a zaklatás ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
Tűvel töltött kolbász
A feljelentésekből T. sem maradt ki: 2010-től számos eljárást kezdeményezett B. és annak családtagjai ellen, amiket a hatóságok hosszabb-rövidebb idő után megszüntettek. Volt köztük birtokvédelmi kérelem a B. által a házra felszerelt kamerák okán, tett feljelentést zaklatás miatt arra hivatkozva, hogy B. 65 éves édesanyja többször el akarta ütni őt és a gyermekeit, rájuk uszította a kutyát, valamint rágalmazás és köztisztasági szabálysértés gyanújával is. Utóbbira az adott alapot, amikor B. édesanyja hamut szórt a házuk előtt az útra. Történt feljelentés csendháborítás miatt is, amikor T. azt sérelmezte, hogy B. férje a hét végén fát fűrészelt. Fűrészeléssel elkövetett csendháborítás miatt B. is bejelentést tett T.-vel szemben. T. indított állatvédelmi és állat-egészségügyi hatósági eljárást is 2012 decemberében azt állítva, hogy B. a kutyáját nem megfelelően tartja és kínozza, veszélyezteti vele az egészségüket. Sor került önkormányzati birtokvédelmi eljárásra is B. kutyájának ugatása és veszélyeztető magatartása miatt.
Ezeket ugyanúgy megszüntették, mint azt a B. által kezdeményezett eljárást, amelyben a nő azt panaszolta be, hogy T. hat birkát telepített a portájára, amelyek odaürítenek az ő háza falához, és kora reggeltől bégetnek, amivel zavarják a nyugalmat. Az eljárás végül nem vezetett eredményre, a birkákat pedig T. sorban levágta.
2009 októberében B. udvarán olyan kolbász landolt, amiben 26 darab 1,5-2 centiméter hosszú tűt helyeztek el. A monori rendőrkapitányság a gerinces állat bántalmazásával elkövetett állatkínzás vétségének megalapozott gyanúja miatt folytatott nyomozást, de az elkövető kilétének megállapíthatatlansága miatt az eljárást felfüggesztette.
Egy évvel ezelőtt Farkas László igazságügyi grafológus B.-n hazugságvizsgálatot végzett. A feladattal maga B. bízta meg egy 2011. májusi esemény miatt, amikor a mosdója ablakán át egy kéz benyúlt, a fejét ütlegelte, majd kicsavarta kezéből a mobiltelefont, amivel éppen hangfelvételt készített a T. portáján hallható zajokról. A húsz kérdésből álló vizsgálat szerint a 18. kérdésre, amely arra vonatkozott, hogy T.-t látta-e feltűnni az ablakban, három esetben "minden kétséget kizáróan igazat", egy esetben "valószínűleg igazat válaszolt" minősítést jelzett a műszer. A grafometriai értékelés szerint a vizsgálat folyamán B. minden kétséget kizáróan a valóságnak megfelelően válaszolt. Hasonló eredményre jutott poligráfos vizsgálatán Pál Enikő igazságügyi pszichológus szakértő 2011 szeptemberében. 't B. azt követően kérte fel, hogy a rendőrség nem találta bizonyítottnak az általa rablásnak tartott eseményről szóló vallomását. A helyszínelés során a rendőrség nem látta szükségét, hogy ujjnyomatot vegyen, bár egy olajos ujj és kéz nyomata máig a fürdő ablakán látható. Az elrabolt telefonkészüléken a mobilszolgáltató tájékoztatása szerint adatforgalom zajlott az esetet követően, de a rendőrség nem tartotta szükségesnek a telefontársasággal azonosíttatni, hogy ez miképpen keletkezett. A történtek miatt senkit sem gyanúsítottak meg, a nyomozást az illetékes rendőrkapitányság lezárta.
