A Fidesz-adminisztráció nem először próbál a zsebszerződések ellen tenni (lásd: Birtokirtók, Magyar Narancs, 2001. július 26.), ám ahogyan korábban, úgy most sem kecsegtet sikerrel e föllépés. A zsebszerződés léte ugyanis nehezen bizonyítható, mivel ez egy kölcsönös előnyökön és a hallgatáson alapuló üzlet. Nem tegnap kezdődött, és holnap sem ér véget. Lapunknak helybeli forrás segítségével sikerült szóra bírni néhány érintettet.
K. F., az egykori Agroker dunántúli területi egységének volt a munkatársa, ma földtulajdonos nyugdíjas. "Nálunk a sógorokkal való üzletelés a nyolcvanas évek második felében kezdődött. Földről akkor még szó sem esett, viszont nagyon érdekelte őket minden gazdálkodáshoz szükséges eszköz, anyag, alkatrész - készpénzért, és ha kellett, schillingben -, amit az ő áraikhoz képest lényegesen olcsóbban lehetett nálunk megszerezni. Mivel ezeken akkoriban nálunk kisebb-nagyobb dotáció volt, elvileg tilos lett volna kivinni, traktoros vagy teherautós szállításról tehát szó sem lehetett. Vettek hát ménkű nagy autókat, ügyesen átalakították, és apránként hordták át a cuccot a határon. Saját szememmel láttam olyan négyliteres Rovert, amelynek csomagtartó-padozata alá nyolc zsák Pioneer kukorica-vetőmag fért el. Innen jöttek a trükkök: rokonoknál voltunk, hoztunk finom magyar húslevest meg egy kis disznótoros kóstolót, kaptuk ezt a tortát, megkóstolja, határőr úr? Nem tudok arról, hogy bárki is lebukott volna. Akkor tűnt fel igazából a dolog, amikor egyre több partnerünk rendelt rá a korábbi szállítási megállapodásunkra. Nekünk meg jól jött. Szépen lassan kialakult egyfajta folyamatos együttműködés az osztrákokkal személyes kapcsolatok, kölcsönös előnyök alapján. Aztán jött a kárpótlás és a szövetkezeti vagyonnevesítés, ami földügyekben is megnyitotta kapukat. A zsebszerződés kifejezést magam 1995-96 környékén hallottam először."
Így alakult
Az 1991-ben elfogadott I-es és II-es kárpótlási törvény, illetve a 1992-es szövetkezeti vagyonnevesítési jogszabályok révén 2,1 millió tulajdonos birtokába került a hazai 5,7 millió hektáros szántóterület csaknem négyötöde. Az új tulajdonosok bő fele gyorsan bérbe adta frissen kapott területét, mások megkezdték saját gazdaságuk felépítését. Sokan azonban csalódtak: 1993 és 1996 között állandósult az agrárválság Magyarországon, és aki hitelt is vett fel, az egyre súlyosabb nehézségekkel küszködött. Akkoriban az átlagos éven belüli hitelkamat meghaladhatta a 35-40 százalékot is, az pedig a mesterségesen alacsonyan tartott élelmiszerárak miatt kigazdálkodhatatlan volt. A földbirtokok ára nemhogy emelkedett, de helyenként csökkent is. Ekkor jelent meg e területen a földfelvásárlásokra az úgynevezett beruházói tőke; volt ebben külföldi és magyar pénz is. Ebben az időszakban indult meg az a folyamat, amely napjainkra belföldön óriásbirtokokat eredményezett, és amely a nyugati országkaréjban zsebszerződések ezreit generálta. A koncentrációt elvileg a belföldi társas vállalkozásokra, illetve a külföldi beruházókra egyaránt érvényes általános birtokszerzési tilalom korlátozta és korlátozza ma is. Előbbiek hosszú távra szóló bérleti szerződésekkel igyekeztek biztosítani működésüket, a külföldiek pedig részben a számukra sem tiltott állami gazdasági privatizációban való részvétellel, illetve a hazai gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal kötött illegális szerződésekkel igyekeztek területeket szerezni Magyarországon.
Disznótor, halotti tor, traktor
Fotó: Bojtár Márton
Gábor az osztrák határtól mintegy tíz kilométerre fekvő 14 hektáros terület tulajdonosa. "A kárpótlás után mi is belekezdtünk, gazdálkodtunk, tartottunk állatot. 1993-ban indultunk, akkor meg beütött a nagy sertésválság, annyit sem kaptunk a disznóért, amit megevett. A kint dolgozó sógorom mondta, hogy a gazdája venne itt földet, beszéljünk vele, előre fizet, aztán ha majd lehet, átírja a nevére. Kimentünk Felsőpulyára (Oberpullendorf - T. G.). Ez az osztrák gazda egyébként úgy beszél magyarul, mint maga vagy én. Fél év múlva megegyeztünk, írtunk egy papírt, pecsételt az ügyvéd, Helmuth fizetett, a felét beraktam a bankba, másikból meg felújítottam a házat. Megérte, újra megcsinálnám."
Fölhívtuk Helmuthot is: "Én semmit sem vettem Magyarországon. Nem kívánok többet mondani. Adja a Gábort!" Magyar partnere megnyugtatta: "Név nélkül megy. Nem lesz semmi baj, Heni bácsi."
Ecce zsebszerződés!
Amikor Orbán Viktor kormányfő 2001-ben harcot indított a zsebszerződések ellen (ahogyan fogalmazott, "véget vetünk ennek az osztrák vircsaftnak"), a vonatkozó kormány-előterjesztésben az "eltitkolt termőföld adásvételi szerződés" terminusa szerepelt. Az ügyek felderítéséhez jelentős eszközhátteret biztosított a kormány: vettek 200 darab Land Rovert, alkalmaztak 74 köztisztviselőt, igénybe vettek mintegy 350 millió forint értékben szakértői segítséget is. A "vircsaft" fölszámolására az Állami Számvevőszék jelentése szerint szűk egy év alatt összességében 2,1 milliárd forintot költött az Orbán-kabinet. Kevés sikerrel: több száz elindított ügyből mindössze egy (1) jutott el a Vas Megyei Bíróság pulpitusáig, ott azonban a bejelentő az első mondatával visszavonta az egészet.
Pedig az ötlet jónak tűnt: a rendelkezés ugyanis lehetővé tette, hogy aki önmagát (és persze üzleti partnerét) feljelenti azzal, hogy illegálisan adott el külföldinek földet, formálisan büntetlen marad, a szerződés viszont érvényét veszti. Mégsem volt foganatja - a helyzet ugyanis nem ilyen egyszerű. Hogy miért, arra íme, egy konkrét példa.
Előttünk egy szerződés, amely 2005-ben kelt K. városban. Címe szerint Megállapodás szívességi kölcsönről. A kontraktus 14 pontból áll, melynek a lényege a következő: "(...) osztrák állampolgár 5,35 millió forint értékben kamat- és egyéb követelésmentes kölcsönt nyújt (...) magyar állampolgárnak 3 éves időtartamra, későbbi közös, tervezett üzleti tevékenységük megalapozására, utólagos elszámolással. Amennyiben ezen közös üzlet nem jön létre, az Adós a nevezett összeget teljes egészében visszafizeti. A kölcsön fedezetére az Adós felajánlja Kölcsönadónak a K-i körzeti földhivatalban, (...) helyrajzi számokon nyilvántartott, összesen 154 AK (aranykorona - a szerk.) értékű, 8,2 hektáros teher- és egyéb kötelezettségvállalástól mentes földterületét, amelyet vissza nem fizetés esetén a jelen szerződést ellenjegyző (...) klagenfurti ügyvédi iroda jóváhagyásával, az érvényes jogszabályoknak megfelelően köteles értékesíteni. A vételárat annak kézhezvételétől számított 8, azaz nyolc banki napon belül átutalja a Kölcsönadónak. Adós kötelezettséget vállal arra, hogy a nevezett birtoktesteket semmilyen fedezeti vagy egyéb kötelezettségvállalási ügyben nem használja fel. A szerződés a Felek kölcsönös egyezsége alapján meghosszabbítható."
Akadnak durvább szerződések is. Ezeket Ausztriában kötik, és termőföld-adásvételről szóló előszerződések. A felek ezekben arról állapodnak meg, hogy a "magyarországi jogszabályi környezet" megfelelő változása után a magyar állampolgár csakis X. Y. osztrák állampolgárnak, illetve az X. Y. által kijelölt örökösnek, megbízottnak, meghatalmazottnak stb. adja el területét. Ezért az osztrák állampolgár "előleget" fizet, ami összegszerűen a teljes vételárnak felel meg. Mivel egy ilyen ilyen papírral természetesen később nem lehetne bemenni a magyar földhivatalba átíratni a birtokot, a megállapodás szerint majdan az új jogszabályok szerinti szabályos termőföld-adásvételi szerződés is készül. E megoldás manapság egy bírósági eljárásban azonnal érvényét veszítené, hiszen a jogszabályba ütköző - még ha a tartalmában meg is valósuló - megállapodás semmisnek tekintendő. A kifizetett pénzt viszont vissza kellene adni az osztrák vevőnek.
A magyar jogszabályok egyik kitétele miatt létezik egy harmadik változat is. Ha ugyanis egy külföldi állampolgár megfelelő szakmai végzettséggel rendelkezik, legalább három éve életvitelszerűen bejegyzett magyarországi lakcímén él, illetve a helyi hatóságok által is igazoltan folytat valamilyen gazdálkodói tevékenységet, akkor vásárolhat földet hazánkban. Helybéli forrásunk szerint ezért jelentősen megnőtt a "nagykertes", de igazából romos dunántúli ingatlanok ára. A már említett Heni bácsi például havonta beáll a traktorral, megmetszi a fákat, feltárcsázza a kertet, néhányszor hangos vendégséget rendez, aztán jöhet az ellenőrzés, ő itt lakik, gazdálkodik, és ha kell, elvégzi nálunk az aranykalászos gazda tanfolyamot is - legalábbis papíron.
Ami jár, az jár
A zsebszerződésekkel lekötött hazai birtokok nagyságáról erősen megoszlanak a szakértői vélemények. A leginkább érintett területeken (Győr-Moson-Sopron, Vas, Somogy és Zala megye, kisebb részben Veszprém és Fejér, illetve a legjobb minőségű földek Debrecen környékén és Békésben) összességében akár az egymillió hektárt is elérheti az illegális adásvételek mértéke. A nyugati karéjban élő falugazdászok, kamarai szakemberek 550-600 ezer hektárt említenek. Egy nemrégiben Magyarországon tartott osztrák-magyar egyeztetésen a szomszédos agrárkamara és parasztszövetség álláspontja viszont az volt, hogy a valóságos érték kevéssel haladhatja meg a százezer hektárt. Ráadásul ez nem csak a helybeli földtulajdonosok biznisze - a hazai földbirtokok bő kétharmada olyan tulajdonosok kezében van, akik maguk sohasem kívántak földet művelni. A zsebszerződések adta lehetőséggel bizony ők is élnek.
Dr. S. egy ingatlanügyletekben gyakran közreműködő dunántúli ügyvédi iroda tagja. "Nem vagyok rá büszke, de csak az elmúlt évben legalább tíz, fővárosban és más távoli helységben dolgozó kolléga számára kerestem olyan osztrák partnert, aki akár túlfizetéssel is szerezne Magyarországon területet. Ha ez kiderülne, azonnal felfüggesztenék a kamarai tagságomat. Együttműködünk az egyik legnagyobb hazai tulajdonügynökséggel, amely feketén-fehéren kiszámolta, hogy a reális földár ma nálunk miként is jön ki. Vesszük az elérhető földbérleti díjat, megszorozzuk tízzel, rátesszük az időszakra várható kincstári hozamot, és nagyjából képben is vagyunk. Nem akarok számokat mondani, de a jelenlegi osztrák ajánlatok ezen elméleti szám legalább két-, két és félszeresét teszik ki. Azonnali fizetéssel, tehát felhasználható tőkeként. Ez a már említett hozamokkal felszorozva a következő tíz évre a jelenleg elérhető belföldi forgalmi érték akár ötszörösét is kitermelheti. Ennek nehéz ellenállni, még ha börtön fenyegeti is azt, akiről bebizonyosodik, hogy zsebre szerződött. Főleg, hogy ezt bizonyítani csaknem lehetetlen."
A zsebszerződésbiznisz külön fejezete a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban bejelentett, formailag legálisan használt területek után járó európai uniós normatív támogatások ügye. A normatíva idén hektáronként nagyjából 60 ezer forint volt. A gyakorlat szerint a zsebszerződő hazai partner a megállapodás alapján ezt a pénzt megigényli, és a területet ténylegesen használó osztrák gazdának átadja. Ahogyan Kálmán földtulajdonos lapunknak elmondta: "Úgy szokott lenni, hogy amikor megjön a pénz, kiveszem a számláról, és odaadom a Frici bácsinak. Mindig visszaad valamennyit, mert hogy végül is intéztem az ügyet a városban, meg a számlaköltség, ilyesmik. Tavaly a földért 620 ezer járt, ebből visszakaptam hatvanat."
A kormányzat által most beígért tényleges szántóföldi helyszíni ellenőrzéstől sem várható sok eredmény - büntetőjogi kategória ide vagy oda. Ugyanis nemcsak a kölcsönzésben, hanem a földhasználatban is létezik a szívességi jog: megkérhetek bárkit, hogy akadályoztatásom esetén - például, mert beteg vagyok - gondozza a területemet. Mivel a schengeni rendszeren belül a gyakorlatban megszűntek a határok, a termény szállításával sincs gond. Csak a föld marad helyben. És változatlanok a kölcsönös előnyök mindkét fél - az osztrák és a magyar partnerek - számára.
