Iskolai botrány foglalkoztatja a bonyhádiakat, a fideszes polgármester hozzátartozója az érintett

Kis-Magyarország

A Bonyhádi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola érettségiző diákjainak a napokban bejelentették, hogy F. tanár úr a szóbeli vizsgákon már nem vesz részt. Maga F. tanár úr is közölte az osztályával, hogy a következő tanévben már nem fogja tanítani őket, de részletekbe nem bocsátkozott. A kisvárosban az a szóbeszéd járja, hogy F. tanár úr egy 13 éves növendék esetében lépte át a tanári szerephatárt. A helyiek szerint azért nem lett ebből eddig országos botrány, mert F. tanár úr a fideszes polgármester közeli hozzátartozója, az iskola igazgatója pedig a Fidesz önkormányzati képviselőjelöltje.

„Nézze, én közelebbről ismerem az ügyet, de nem akarok beszélni róla. Csak annyit mondanék, hogy amit F. tanár úr tett, azért más tanárt azonnal hivatalból feljelentettek és kirúgtak volna, a gyerekekkel foglalkozástól eltiltással. Itt pedig mindenkinek csak az a fontos, hogy jaj, a választás előtt ki ne derüljön. Ennyit a gyermekek védelméről” – mondja egy bonyhádi lakos, aki személyesen ismeri a feleket. Szerinte az ügy néhány hete erősen benne van a helyi közbeszédben.

Arról, ami a bonyhádiakat foglalkotatja, annyit lehet tudni, hogy F., a Bonyhádi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanára egy 13 éves diákjával nem a megengedett módon viselkedett. Az iskola tanulóival is sikerült beszélnünk, többen megerősítették F. tanár úr távozását. Megkerestük az érintetteket, és arra jutottunk, hogy az illetékesek hárítása és titkolózása most talán érdekesebb, mint maga a delictum.

Először a polgármestert kerestük telefonon múlt szerdán. A fideszes Filóné Ferencz Ibolya nem cáfolta, hogy közeli hozzátartozójának „iskolai ügye” van, de azt mondta, a rokonát nem bocsátották el. Arra a kérdésre, hogy esetleg „közös megegyezéssel” bocsátották el F. tanár urat, azt mondta, hogy ő nem jogász, de szerinte közös megegyezéssel nem lehet elbocsátani senkit, majd közölte, hogy testületi ülésre kell sietnie és tegyük fel a kérdéseinket írásban, majd hirtelen bontotta a hívást.

Ezután az iskola igazgatóját, Steiner Krisztiánt kérdeztük, aki határozottan cáfolta a tanári elbocsátást, egyébként pedig az üggyel kapcsolatban nem szeretett volna nyilatkozni. Arra a kérdésre, hogy F. tanár úr még mindig az intézményben tanít-e, hosszas szünet után megismételte, hogy nem történt elbocsátás. Majd ő is ránk csapta a telefont. Steiner Bonyhádon a város 2. számú egyéni választókerületében a Fidesz jelöltjeként indul az önkormányzati válsztáson.

Az illetékes tankerület vezetőjét, Csike Tamást, illetve F. tanár urat is kerestük, de telefonon nem értük el őket. Ezért következett az írásbeli kör. Filóné Ferencz Ibolyától a következőt kérdeztük: „Tudomása van-e arról, hogy az Ön csapatában, a Fidesz színeiben képviselő-jelöltként induló Steiner Krisztián József, a Bonyhádi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola főigazgatója tudomással bírt arról, hogy az iskola egyik tanára a pedagógus etikai kódexet sértő kapcsolatot alakított ki egy tanítványával, majd miután egy tantestületi értekezleten tárgyalták az ügyet, Steiner Krisztián ahelyett, hogy a szabályokat követve fegyelmi eljárást indított volna, beleegyezett abba, hogy az illető tanár munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntessék meg? Egyetért-e Steiner Krisztián József ezen eljárásával? Igaz-e, hogy az érintett tanár az ön [közeli hozzátartozója]? Amennyiben igen, ezt összeegyeztethetőnek tartja-e a Fidesz gyermekvédelmi politikájával? Egyetért-e azzal, hogy aki gyermekek ellen vétett, azt véglegesen tiltsák el a gyermekekkel való foglalkozástól?”

Filóné válaszában arról írt, hogy „az ön által feltett kérdéskörben az iskola felettes szerve kompetens válaszokat adni. A [közeli hozzátartozóm] nagykorú, felnőtt ember. A magánéletével kapcsolatban nem tudok és nem is kívánok nyilatkozni. A FIDESZ gyermekvédelmi politikájával egyetértek.

Érdekes módon néhány perccel később megkaptuk a tankerület válaszát is. A kérdés az volt Csike Tamáshoz, a Tamási Tankerületi Központ igazgatójához, volt-e tudomása arról, hogy az iskola főigazgatója arról értesült: az intézmény egyik tanára a pedagógus etikai kódexet sértő kapcsolatot alakított ki egy tanítványával, majd miután egy tantestületi értekezleten tárgyalták az ügyet, Steiner Krisztián ahelyett, hogy a szabályokat követve fegyelmi eljárást indított volna, beleegyezett abba, hogy az illető tanár munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntessék meg. Azt is megkérdeztük a tankerületi vezetőtől, egyetért-e a főigazgató eljárásával. A választ a tankerület igazgatójának munkatársa, Kökönyei Hedvig szakmai vezető írta. E szerint: „Az intézmény főigazgatója, miután a tudomására jutott az ügy, azonnal megkezdte a vizsgálatot.” Arra azonban ismételt kérdésünkre sem jött válasz, hogy Csike Tamás egyetértett-e Steiner eljárásával.

A főigazgatót úgyszintén kerestük írásban, arról érdeklődve, milyen eredménnyel végződött a vizsgálat, illetve nem érezte-e úgy, hogy rendőrségi feljelentést kellene tennie. Külön kitértünk arra, döntésében befolyásolta-e, hogy F. tanár úr a polgármester közeli hozzátartozója, Steiner pedig a Fidesz jelöltjeként indul az önkormányzati választáson. Kisvártatva megkaptuk a választ: „Az üggyel kapcsolatban elrendelt vizsgálat folyamatban van, a vizsgálat kimenetelét kizárólag a tények befolyásolják.”

Ehhez képest az érettségizőknek is bejelentették már F. tanár úr távozását. Természetesen őt is kerestük írásban, de nem válaszolt.

Az ügy egyébként belső, iskolai jelzésre robbant ki, és tantestületi értekezleten is szóba került. Az alaposabb eltussolás valószínűleg azért nem volt lehetséges, mert már sokan tudtak róla.

Egy lapunk által megkérdezett jogász az alapján, amit a történtekről tudni lehet, úgy foglalát állást, hogy az iskolavezetésnek és a tankerületnek ilyen esetben nincs mérlegelési lehetősége, nem játszhat amatőr Scherlock Holmesot, nem nyomozhat, vizsgálódhat olyan ügyben, amely esetleg bűncselekmény. Erre a nyomozóhatóságnak van hatásköre és illetékessége. Majd ők eldöntik, hogy mi a tényállás. Odáig azonban nem jutott el az eset, mert az iskola és a tankerület a fentiek alapján a csendes eltussolás mellett döntött, azt a látszatot keltve, hogy az ügy még folyamatban van náluk, nincs itt semmi látnivaló.

A helyi fideszesek most azzal a kármentő ötlettel álltak elő – és terjesztik pletykaszinten – hogy a Szegedi Tudományegyetemen és az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán végzett 29 éves, az iskolában osztályfőnökként és munkaközösség-vezetőként is dolgozó F. tanár úr az áldozat valójában, mert a 13 éves tanuló kezdeményezett. Ilyenkor azonban a pedagógus etikai kódex 36. pontja szerint kellene eljárni, azaz: „A pedagógus növendékeivel, tanítványaival való kapcsolatait a mindenkori szerephatárokon belül alakítsa.”

Kíváncsiak voltunk arra, mi a véleménye a történtekről a Filóné mellett kampányoló Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárnak, a Fidesz bonyhádi káderének, de nem válaszolt írásbeli kérdésünkre. Bonyhád polgármestere egyébként a pedagógusnapon közösségi oldalán – ahol minden hivatalos működésének minden mozzanatát követik – éppen Steiner Krisztián fideszes reklámfilmjét tette közzé, de nem köszöntötte a pedagógusokat.

(Címlapképünkön a bonyhádi városháza. Forrás: Wikipédia)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.