Karanténhotel: balatoni panorámás apartmanba menekül a pesti "felsőközép"

Kis-Magyarország

Bár Orbán Viktor igen, a szálláskiadók még nem engedték el az idei szezont a Balatonnál. Helyszíni beszámoló.

Siófok sóstói üdülőterületén – ahol állandó lakos alig él – a múlt szombat semmivel sem tért el attól, amit a „normális” áprilisi hétvégéken megszoktunk. A legtöbben most először "ruccantak le" a fővárosból és az ország más tájairól, hogy hozzáfogjanak nyaralójuk rendbetételéhez. Mintha nem is lenne járványügyi veszélyhelyzet, vagy felszámolták volna a kijárási korlátozásokat.

Találkoztunk olyannal is, aki a veszélyhelyzet idejére költözött a Balaton mellé, de ő nem igazán akart nyilatkozni. Nem is meglepő, az elmúlt hetekben több olyan hír is megjelent az országos sajtóban, hogy a nagyvárosi emberek a tó partján bekkelik ki a járványt.

"Ide merészeltünk költözni"

„Kapunk elég bántást. Azért is, mert 65 éven felüliek vagyunk, és nem átallunk boltba menni, meg azért, hogy pestiként ide merészeltünk költözni ezekre a nehéz hetekre” – hadarta el egy szuszra György a panaszait. Ő Sóstó magasparti utcájában lakik most, ahonnan rálátni a Balatonra.

Ám mire megkérdezhettem volna, hogy miként rendezkedtek be, hogyan élik a mindennapjaikat az „önkéntes balatoni karanténban”, már el is tűnt a sokszobás nyaraló ajtaja mögött.

Sokan csak leruccantak rendet tenni

Sokan csak leruccantak rendet tenni

Fotó: A szerző felvétele

„Nem jellemző, hogy a nyaralóba költöztek volna, nem nagyon tudok ilyenről, a többség úgy van vele, mint mi, akik leugrottunk rendet tenni a hétvége két napjára” – hallottuk valamivel odébb Máriától, aki éppen füvet nyírt, férje pedig az ősszel lehullott faleveket gyűjtötte zsákba. „Hoztunk magunkkal mindent, amire szükségünk van, nem járkálunk el sehová. Vasárnap délután indulunk hazafelé Pestre és reméljük, hogy a következő hétvégéken is jöhetünk, nem lesz teljes kijárási tilalom, amit nagyon mondogatnak” – folytatta az asszony.

A balatoni polgármesterek közül elsőként, immár egy hónapja, a siófoki Lengyel Róbert fordult nyílt levélben a nyaralótulajdonosokhoz, kérve őket, hogy az általános intelmet, miszerint mindenki maradjon otthon, fogadják meg. Lengyel intézkedéseire akkor sokan felkapták a fejüket, mára azonban általános lett a tiltás, az elzárkózás az üdülő-településeken, a Balaton partján szinte egymásra licitálva hozzák a polgármesterek a tiltó rendelkezéseket.

Míg például Siófokon csak a hajóállomás környékét zárták le hétvégén a gyalogos- és az autósforgalom elől, a Siófoknál jóval kisebb Badacsonytomajon csak a helyi lakosok voltak „kívánatosak”. Közterületen csak állandó lakhellyel vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezők tartózkodhattak és csak az átmenő forgalmat tették lehetővé, minden más utat lezártak, azokra csak az ott élők mehettek be.

Új jelenség: albérlők egy-két hónapra

Siófokon azt tapasztalják a helyiek, hogy leginkább az elmúlt években épült vízközeli apartmanházakban jellemző, hogy az amúgy nyaralónak vásárolt ingatlanjukba költöztek a tulajdonosaik – vagy éppen az albérlők.

Vadiúj jelenség ugyanis, hogy az albérlőket kereső lakáskiadók immár nem feltétlenül akarnak hosszú távra szerződni, sok esetben beérik egy-két hónapos bérlővel is. Egyre több az ilyen hirdetés, az egyik erre szakosodott portálon egymást érik az ilyen ajánlatok: magyarán a növekvő keresletre igen gyorsan válaszolt a kínálat.

A veszélyhelyzet idejére az apartmalakások átalakultak tehát „karanténhotellé”. Találtunk olyan lakást, amit akár két hétre is ki lehet most - tehát a szezon előtt - bérelni: 35 négyzetméter 150 ezer forintért egy hónapra.

A siófoki Aranypart, a panoráma kifogástalan, kiadó lakás is akad bőven

A siófoki Aranypart, a panoráma kifogástalan, kiadó lakás is akad bőven

Fotó: A szerző felvétele

„Nálam is érdeklődtek, Pestről jöttek . Kell egy nagyobb hűtő, nagy tévé, mondták, de végül nem adtam ki nekik, én még nem is vagyok kész az apartmanjaimmal. Úgy, ahogy szoktam, júniustól várom majd a vendégeket, ha ugyan lesznek” – árulja el Károly, aki több évtizede nyaraltat. „Mi arra készülünk, hogy lesz vendég, mindenki elkezdte csinosítani a kiadó házakat” – teszi hozzá.

A siófoki Erkel utcában Oláh Lajostól azt hallottuk: ő abban bízik, hogy a járvány lecsengése után még a nyáron helyreáll a turizmus, de a legtöbben nem akarnak „tömegben”, szállodában nyaralni, eljön tehát a „Zimmer Ferik aranykora”. Azt mondta: a Balaton vize kristálytiszta és a levegő is rég volt ilyen jó, hiszen megjelent a fenyőfáin a zuzmó, ami a levegőtisztaság legbiztosabb jele. Vagyis már tényleg csak a járványnak kéne mielőbb lecsengenie...

Vesztes önkormányzatok

Károly és társai még reménykednek, bár Orbán Viktor szerint a turizmusnak idén "kampó". Amit már most lehet tudni: bárhogyan is alakul, az önkormányzatok bizonyosan vesztesei lesznek a „szezonnak”, hiszen nemcsak a gépjárműadó-bevételüket vonta el a kormány veszélyhelyzeti „hozzájárulásként”, hanem a balatoni településeken komoly bevételt jelentő idegenforgalmi adót is eltörölte erre az évre.

Így bármennyi turista is tölti az éjszakát az üdülő településeken, abból már egyetlen adóforintot sem látnak a helyhatóságok. A balatoni polgármesterek – pártállásra való tekintet nélkül – értetlenül állnak a döntés előtt. Lengyel Róberttől tudjuk, hogy Siófok például idénre 300 millió forintot tervezett idegenforgalmi adóból.

A sóstói magaspartról így fest a Balaton

A sóstói magaspartról így fest a Balaton

Fotó: A szerző felvétele

„A feladataink, kiadásaink adottak, a bevételeinket meg egyre-másra kihúzzák a pénzügyi kalapunkból” – így a siófoki polgármester. „Lassan feltehetjük a kérdést: kellenek ide még egyáltalán az önkormányzatok? Mert a fizetéseket adnunk kell, a szemetet el kell vitetni, az utakat kátyúzni kéne, mindeközben a járvány terjedésével kapcsolatos intézkedéseink egy része is pénzbe kerül, a helyben termelődő bevételeket meg közben elviszik” – sorolja Siófok polgármestere.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.