Néhány napja írta meg lapunk, hogy a Tihany és Balatonfüred melletti Aszófő védett természeti övezeteibe ékelődik (de valójában éktelenkedik) egy ipari terület már működő betonüzemmel és sittlerakóval, valamint még csak épülő húsfeldolgozóval és mulcsozóval – mindez másfél kilométernyire a Balatontól. A kisközség lélekszáma az elmúlt néhány évben mintegy száz fővel nőtt a nyilvántartások szerint. Sokan választották csendje, jó levegője miatt. Ebbe rondított bele a balatoni kiemelt üdülőkörzetben aligha kívánatos ipar, az ez ellen tiltakozó helyi civilek elmondása szerint napi ötven-száz, negyven tonnás kamionnal. A civilek azt szeretnék elérni: a képviselő-testület módosítsa az építési szabályzatot, törölje a gazdasági övezet minősítést és vonja helyi védelem alá a területet.
A Narancs.hu többek között azt kérdezte Keller Vendel polgármestertől: véleménye szerint kívánatos-e a Balatontól másfél kilométerre betonüzem, húsfeldolgozó, sittlerakó. Támogatták-e, illetve próbálták-e megakadályozni ezen üzemek letelepedését?
Aszófő polgármestere cikkünk megjelenése után pár nappal válaszolt kérdéseinkre. „Az érintett terület a 2006. évi rendezési terv óta ipari besorolásban van” – írta Keller Vendel. – „Az ipari területeket használat céljából vásárolták meg évekkel ezelőtt a különböző vállalkozások. Az ipari tevékenységeket a jelenleg hatályos Helyi Építési Szabályzat nem tiltja ezeken a területeken. Az említett területen működő betonüzemben előre kevert beton gyártása történik. Ez az 57/2013-as kormányrendelet szerint bejelentésköteles tevékenység. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem engedélyt kell kérnie, hanem bejelentési kötelezettsége van »csupán« a hatóság felé, amely bejelentést kizárólag a Helyi Építési Szabályzathoz viszonyítottan vizsgálhat. A »betonüzem« gazdasági övezetben fekszik, amely kereskedelmi-szolgáltató területnek minősül, és amelyben a fent említett tevékenység folytatható. Ezért a hatóság (a jegyző) nem korlátozhatja és nem tilthatja meg ezen tevékenység végzését, a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi ennek tényét.”
Az ugyanabban az övezetben működő sittlerakóra a szakhatóságok adták ki az engedélyt, mégpedig Keller Vendel válasza szerint a katasztrófavédelem vízügyi szakhatósága, továbbá a kormányhivatal környezetvédelmi és természetvédelmi főosztálya, illetve népegészségügyi osztálya. Ezek után a helyi jegyzőnek ki kellett adni a szükséges hozzájárulást. „A fentebb leírtak miatt megakadályozni a letelepedést nem állt módunkban” – mutatott rá a polgármester, akinek a válasza folytatásából az is kiderül: ez nem is állt szándékában, sőt. Keller Vendel ugyanis azt írta:
„Sajnos Aszófőn nincs olyan idegenforgalmi élet, ami egy önműködő kasszaként öntené a településre a pénzt.
Aszófő idegenforgalmi életében megjelenő turista, aki eljön megnézni a település történelmi értékeit, nem generál sem közvetlenül, sem közvetett formában idegenforgalmi bevételt, ugyanis strandolási lehetőséget és egyéb fizetős szolgáltatást igénybe venni a településen nem tud. Képviselő-társaimmal azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a településnek a megfelelően működtethető tevékenységeket, amelyek figyelembe veszik a Balaton-parton megjelent, folyamatosan fejlődő igényeket, természetesen a környezetvédelem és Aszófő történelmi értékeinek megőrzése mellett. A vállalkozások által fizetendő iparűzési és egyéb adóbevétel kiesése a település anyagi helyzetét ellehetetlenítené.”
A polgármester végül arra a kérdésre, hogy „a tiltakozók kérését figyelembe veszi-e az önkormányzat, tervezi-e a helyi építési szabályzat olyan módosítását, mely nem teszi lehetővé ilyen ipari tevékenység folytatását?”, azt felelte: „A Helyi Építési Szabályzatot lehet módosítani, de egy jogszabálynak nincs, nem lehet visszamenőleges hatálya, a megszerzett jogosultságokat egy módosítás nem érintheti. De ez esetben a tulajdonos kártérítési igényével élhet, ezért a visszaminősítések jog által biztosított lehetőségeit mindenképpen meg kell vizsgálni. Hatósági eljárásokban a jogszabályok döntenek, nem pedig a falu közvéleménye és nem is az önkormányzat.”
A polgármester arra nem tért ki, hogy mivel az ominózus ipari vállalkozások csak egy-két éve működnek, korábban, ezek nélkül hogyan tudta magát fenntartani a falu...
(Címlapképünkön: a sittlerakó Aszófő szomszédságában. Fotó: a szerző felvétele)
Kedves Olvasónk!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
