Ki jön a házamba? - Mónosbél és gyermekotthona

  • Kovács Péter
  • 2013.12.19 14:40

Kis-Magyarország

A közelmúltban Szilvásvárad falugyűlése elutasította a bélapátfalvai szociális otthonból családi házas környezetbe kiköltöztetni szándékozott szociális gondozottak fogadását. Bélapátfalva másik szomszédja, Mónosbél viszont kitörési lehetőséget lát az ilyen szociális programokban. Ez nem független az évtizedek óta ott működő gyermekotthontól.

"Nálunk ez a természetes, a kapu mindig nyitva áll a látogatók előtt, és a gyerekek sem érzik magukat bezárva" - mondja Istványiné Perge Gabriella igazgató, miután bevalljuk, hogy nem ilyen látványra számítottunk egy állami gyermekotthonban. Zárt, vaskapus udvarra, vasrácsos ablakokra készültünk a Heves megyei Mónosbélre indulva - ehhez képest sarkig nyitott kapun jutottunk be a frissen felújított egykori kúriaépület melletti parkolóhoz. Börtönhangulatnak nyoma sincs. A lakóépületek és a központi irodaként funkcionáló műemlék kúria között hegyi patakkal, fahidakkal, játszótérrel tarkított meseszerű parkot találunk, amelynek végén százéves óriási fenyők alatti padok teszik teljessé az idillt. A Bükki Nemzeti Park széléig húzódó hektárnyi terület csendjét csak a szabadsága alatt is beugró egyik nevelő töri meg, aki legújabb horgászkalandjait meséli. "Zsolt horgászszenvedélyét is beépítettük a terápiánkba - meséli az igazgatónő. - Vasárnaponként is beugrik, és elvisz magával pecázni pár gyereket, szívesen teszi ezt a szabadidejében is, mintha az apjuk lenne."

Kívül

Kívül

Fotó: A szerző fevételei

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves Megyei Kirendeltsége által üzemeltetett Mónosbéli Gyermekotthonba rendkívül súlyos élethelyzetekből kerülnek a kivétel nélkül fővárosi gyerekek, akiket a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat javaslatára emelnek ki a családi, baráti környezetükből. Vidéki elhelyezésüket egyrészt éppen a rájuk addig rossz hatást gyakoroló közösségtől való távolságtartás, másrészt a fővárositól gyökeresen eltérő, természetközeli környezet indokolja. Gyakori, hogy a gyermekek szülei éppen börtönbüntetésüket töltik, vagy olyan körülmények között élnek, ami alapvetően veszélyezteti a gyerekek fejlődését.

Az otthon

Az igazgatónő elmondása szerint a bekerülő gyermekekre általában jellemző, hogy mély lelki sérüléseik vannak. Nem egyszerűen nem kapták meg a fejlődésükhöz szükséges szeretetet, figyelmet, gondoskodást, de sokszor fizikai és lelki bántalmazást is elszenvedtek. "Többségük biztonságérzete alapjaiban sérült, magatartásuk alulkontrollált, magatartásukban sodorhatók, különösen fogékonyak az antiszociális, sőt a kriminális megnyilvánulásokra" - sorolja Perge Gabriella. Tipikus például annak a kisfiúnak a története, aki már csecsemőkorában otthonba került, mert alkoholista édesanyja képtelen volt az ellátására, az apa személye pedig ismeretlen volt. Miután a gyermeket az anyja egyáltalán nem látogatta, pár éves korában Mónosbélre került, és ott élt nagykorúságáig. Szakmát tanult, és a környéken maradt házasságkötése után.

Mónosbél nem egyszerűen menedéket nyújt a fővárosi gyerekeknek, hanem terápiás foglalkozásaik révén igyekszik korrigálni, helyrehozni szociális fejlődésüket, felkészíteni őket az önálló életvitelre. Az 58 férőhelyes intézményben jelenleg 51-en élnek, ebből 23-an átmeneti neveltek, vagyis az elsődleges cél az, hogy az otthoni körülményeik rendeződése esetén visszatérhessenek szüleikhez, még ha a tapasztalatok szerint ez sokuknál nem is lesz lehetséges.

Öt külön bejáratú "házra" oszlik a felújítás óta kevéssé szocreál hangulatú, sorházszerű lakóépület, és igyekeztek úgy kialakítani a 10-12 fős lakócsoportokat, hogy a hasonló korúak, gondozási igényűek és a testvérek is együtt maradhassanak. A lakócsoportok földszinti részén nappalit és konyhát, az emeleti részeken pedig egy-, két- és háromágyas szobákat és nevelői helyiséget találunk, a családi házakra jellemző elrendezéssel. A személyes életterüket a nagyobb gyerekek maguk alakítják, sőt dekorálják is. A kis közösségek megtanulnak főzni, mosni, sőt a pénzüket beosztani is.

Belül

Belül

 

Miközben Istványiné lelkesen körbevezet a Fővárosi Önkormányzat és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság projektjének keretében mintegy 200 millió forintból megújult épületeken, a képzőművész és kézműves szakkör alagsorban berendezett helyiségeiben azt tapasztaljuk, hogy majd' mindegyik alkotás a szeretet témakörét járja körül. Az igazgatónő szerint a műhelymunkának komoly pszichoterápiás hatása van, hiszen a tehetséggondozáson kívül segíti a személyiségfejlődést, és nem utolsósorban a gyermekek belső világának megismeréséhez is elengedhetetlenek a közös alkotás közbeni beszélgetések. Hasonló a funkciója a sportprogramoknak is, amelyek közül meglepetésünkre az egyik legnépszerűbb a pétanque. Az alsó tagozatosok egyébként a szomszédos Mikófalván, a felsősök a közeli kisváros, Bélapátfalva iskolájában, a speciális igényűek és a középiskolások pedig Egerben tanulnak.

Kölcsönös előnyök

A Narancs információi szerint egyébként - már csak a fejkvóta-rendszer miatt is - a folyamatos elvándorlással és elöregedéssel sújtott vidék iskolái szívesen fogadják a gyermekotthon lakóit. Bár egyes pedagógus forrásaink szerint akadnak néha "különös" szokásaik ezeknek a gyerekeknek, alapvetően nem problémásabbak, mint a sokszor mélyszegénységből érkező helyi gyerekek. Több helyi futballklub is a megcsappant utánpótlás feltöltésére "használja" a sportolni vágyó otthonosokat; ahogyan a Narancsnak nyilatkozó Kovács Tibor mikófalvai sportvezető megjegyezte, Mikófalva megyei II. osztályú tagságának idején az otthonbéli gyerekek nélkül képtelenek lettek volna a falusi gyerekekből kiállítani a kötelező ifjúsági csapatot. Neki például kifejezetten kedvező tapasztalatai voltak a mónosbéliekkel: lelkesebbek, megbízhatóbbak voltak, mint a helyiek, de, mint fogalmazott, "látszott rajtuk az, hogy sajnos szülő nélkül nevelkednek".

"Csupán apróbb gyerekcsínyek voltak az otthonbéli és a falusi gyerekek között az elmúlt években" - mondja Varga Sándorné, Mónosbél polgármestere, aki kiemeli: olyannyira nem problémásak a gyermekotthon lakói, hogy a felnőtt korúak némelyike tagja a helyi polgárőrségnek is. Varga Sándorné nem is szeret különbséget tenni a két gyerekcsoport között. Véleményét a más mónosbéli lakosoktól származó információink is alátámasztják: általános magatartás a faluban, hogy a sajnálatos sorsú gyerekeket éppúgy mónosbélieknek, "a mi" gyerekeinknek tekintik az itteniek, mint a helyi gyerekeket. Minden ünnep közös, az idősek napjára kézműves ajándékkal és műsorral készülnek közösen a gyerekek, közös a Mikulás-nap, a karácsony és a többi falusi és nemzeti ünnep.

Varga Sándorné és az alig 400 fős település lakossága gazdasági értelemben is kitörési pontot lát a községben működő gyermekotthonban. A falut 23 éve vezető polgármester asszony arról tájékoztatott, hogy az otthon az évi alig 30 millió forintból gazdálkodó kisközség legnagyobb munkaadója: jelenleg 55 főt, többségében környékbelit foglalkoztat. Mónosbélben jóformán nincs is olyan család, amely valamiként ne kötődne az otthonhoz. Az otthon emeli Mónosbél szociális ellátását is, hiszen a konyháján főznek a helybéli időseknek is, ráadásul rendszeres orvosi, pszichológiai és egyéb ellátásait a falu is tudja hasznosítani. Gondozása végén pedig sok fiatal végleg letelepszik a befogadó közösségben, ami javítja az amúgy jelentősen elöregedő falu túlélési esélyeit.

Másik Magyarország

Ezek után aligha meglepő, ha Mónosbélen másként fogadták a bélapátfalvai szociális gondozottak családi házas elhelyezésének tervét, mint az idegenforgalmát féltő és a házvásárlásokat a falugyűlésen elvető Szilvásvárad. Mónosbél egyenesen jelentkezett a lehetőségre. A képviselő-testület támogatta, hogy a kiköltözéshez a faluban ingatlant vehessenek (ami egyébként jótékonyan hatott az üres ingatlanok piaci árára is), de egy képviselői indítványra mégis megkérdezték a helyi lakosságot - amely elsöprő többséggel támogatta az ötletet.

Vargáné szerint a bélapátfalviak ide költözéséből egy sor járulékos hasznuk származik. Azon túl, hogy az otthonnal és a szociális projekttel megerősödve nagyobb eséllyel pályázhatnak a közüzemi és az útfelújításokra, a kiépülő mini lakóotthonokhoz országos szinten is ritkának számító szociális védőháló és fizikai jelzőrendszer kapcsolódik majd, amit az idős helyi lakók is igénybe vehetnek - ezzel pedig Mónosbél lakhatósága, közbiztonsága és vélhetően ingatlanjainak értéke is javul.

Távoztunkkor lassan hazaérkeznek az otthonba az iskolákból a gyerekek. Miközben Istványiné Perge Gabriella a tárt kapuig kísér minket, elmeséli, hogy elenyésző az engedély nélkül eltávozók, vagyis a szököttek aránya. Inkább csak az fordul elő, hogy az engedélyezett kimenőt túllépve érkeznek haza a fiataljaik a korosztályuknak megfelelő környékbeli rendezvényekről, például a diszkókból. Sokkal gyakoribb, hogy az egykori neveltek felnőttként visszalátogatnak, sokszor a saját gyerekeikkel. Az igazgató fontosnak tartja, hogy az otthon lakói sok mindent közösen élnek át a település lakóival.

Fél évszázad gyermekvédelem

A Szabó Antal egykori erdőmérnök kúriájában és az azt körülvevő tekintélyes méretű területen kialakított épületegyüttes, a faluban csak "felső kastélyként" emlegetett birtok az 1952-es államosításkor került a magyar állam tulajdonába, majd 1953-tól a Fővárosi Tanács kezelésébe. 1956-tól az első vidéki óvodásotthonként lett befogadója 44 kisgyereknek, akiket meglehetősen szerény körülmények között próbáltak nevelni a főleg helyi alkalmazottak. 1967-ben aztán határozat született a bővítésre és a korszerűsítésre, mivel az otthon a klímájának és hegyvidéki fekvésének köszönhetően alkalmasnak tűnt a 3-6 éves gyerekek terápiás kezelésére is.

A szocreál stílusú, öt pavilonból álló lakóépületek 1973-as átadásával párhuzamosan "praktikusan" átépítették a régi kúriát is, amely ezzel teljesen tájidegenné vált ugyan, ám tökéletesen megfelelt a családi kapcsolatok nélküli fővárosi gyermekek elhelyezésére. Ráadásul a főváros gyermek- és ifjúságvédelmi programjához igazodva 1981-től Mónosbél fokozatosan vált széles korhatárú intézménnyé, amivel így el lehetett kerülni a kicsiknek traumát okozó, indokolatlan intézményváltást is a beiskolázáskor: ekkortól kerültek a szomszédos kisközség, Mikófalva alsó tagozatába az otthon gyerekei.

A sokáig hagyományos módon működő intézményben 1993-tól egyre családiasabb csoportokat alakítottak ki, ahol már az önálló életvitel és gazdálkodás elsajátítására helyezték a hangsúlyt, párhuzamosan a befogadottak életkorának felnőttkorra történő kitolásával, miközben a korábban az óvodáskorúakra koncentráló programok jelentősége csökkent. Az első szakmunkástanulók 2000-ben végeztek Mónosbélben, azóta többen érettségiztek, sőt volt már főiskolai hallgató is az ellátottak között.

E változással párhuzamosan fokozatosan átalakult a szocreál épületegyüttes is: előbb az öt lakóépület vesztette el a bükki tájban furcsán ható "üvegpalota" homlokzatát, majd a kúria fokozatos "kibontására" került sor, hogy végül a 2013-as felújítások után újra eredeti állapotában fogadhassa a lakókat.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.