Aláírást gyűjtenek Csongrád megyében a csanádpalotai hívek a plébános és a kántor leváltásáért – közölte még tavaly november 22-én a Makói Csípős című hírportál. Az írás szerzője nem említ nevet, csak azt: hívek állítják, „a plébános a választásokkor is politizált, nyíltan kiállt a fideszes polgármesterjelölt, Nyergesné Kovács Erzsébet mellett”, viszont „a térségi országgyűlési képviselőt kevély, gazdag emberként“ mutatja be, és ellene prédikál.
Elmondták, hogy szétrombolja a hitéletet a településen, bezárkózott a hivatalába és számítástechnikai eszközök javítását végzi. A hívek úgy tapasztalták, hogy eltűntek az előző plébános által megvásárolt kegytárgyak, étkészletek is. Az iskolai hittanoktatást egy tanítónő végzi, a kántorasszony nem foglalkozik vele.
| ||
Az egyházmegye gondolkodik
A Narancs.hu újságírója szeretett volna személyesen találkozni a 2800 lelkes Csongrád megyei város plébánosával, Szabó Zoltán Jenővel, de ő azt írta, nem akarja szítani a tüzet a riporttal a jelenlegi helyzetben, így most ezzel a lehetőséggel nem élne. De köszönte, hogy az újságíró gondolt rá. Horváth Csabáné kántort telefonon sikerült elérni. Azt mondta, nincs mondanivalója az esetről, jobb a békesség.
A Szeged-Csanádi Egyházmegyétől azt kérdezte a Narancs.hu, eljutott-e oda bármilyen információ az ügyről, van-e kialakult álláspont erről, és általánosságban figyelembe veszi-e a megyés püspök a dispozíció – a papok áthelyezése – idején a hívek kérését, kit vezényeljen el, és kit ne.
Korábban több esetben kiderült, a katolikus egyházban erről nem a hívek kérése alapján döntenek, és főleg nem szokás ilyen kezdeményezésre elvezényelni bárkit soron kívül. Az egyházmegye megköszönte az érdeklődést, és azt ígérte, hamarosan válaszol. Ez az üzenet még 2019. december 4-én érkezett.
Azóta nem kért senki helyesbítést a portáltól az írással kapcsolatban. Pedig súlyos állítás egy papról azt mondani, hogy szétrombolja a hitéletet, és hogy eltűntek a kegytárgyak.
| ||
Egy cigi a templom mellett
Az általános iskolások reggeli dohányzóhelye Csanádpalotán a katolikus templomnak a Kálmány Lajos utca felőli oldala. Nyilván csak azért, mert itt van akkora hely, padokkal, az iskola közelében, ahol össze lehet gyűlni. Ezt a helyzetet, kényszerűségből, így fogadják el az arra járó felnőttek, az iskolába tartó két pedagógus is, akik egy buszon érkeztek kedden az újságíróval. A templom bejárata körül több kerékpár is állt.
„Öten szoktunk lenni ilyenkor, és szombaton is, vasárnap pedig olykor harmincan“ – mondta egy asszony, aki a misére érkezett. Ő nem látta az aláírásgyűjtő ívet, és azt mondja, ezzel nem foglalkozik. Ő csak imádkozni jár a templomba. Tud arról, hogy vannak, akik nem elégedettek a plébánossal.
A másik három asszony nagyjából ugyanezt mondja – az ötödik már a szertartás kezdete után érkezik meg. Addigra a nyugdíjas Gajda Lajos atya, aki a keddi és a szombati misét végzi, már azt is elmondja, hogy ezt a szertartást a gyermekekért ajánlják fel. Nyolc óra öt perckor együtt az öt asszony, nyolc óra 30 perckor pedig vége a misének, miután mind az öten megáldoztak.
„Tessék elmenni szavazni!“
Az egyik asszony, már ismét odakinn, azt mondta, ő nem emlékszik arra, hogy Szabó Zoltán Jenő atya politizált volna bármikor a templomban. Annyit tényleg mondott, hogy tessék elmenni szavazni. Megállapítjuk együtt: az sem lett volna megmagyarázhatatlan mirákulum, ha kiállt volna valamelyik jelölt mellett, hiszen ugyanezt hódmezővásárhelyi paptársa megtette, még az időközi választáson.
„Ilyesmi azért máshol is előfordul, mondhatni, menetrendszerűen“ – feleli szelíden Lajos atya a kérdésre, mit gondol az aláírásgyűjtésről. Elnézést kér, de nem szeretne erről beszélni. Hamarosan indul a busza Makó felé, addig még megiszik egy gyors kávét a megálló melletti boltban.
| ||
Körmenetre nincs remény
A plébánia kapuja zárva volt.
Nem nehéz eljutni olyan katolikusokhoz, akik – bár a nevüket szintén nem vállalják a nyilatkozatuk mellé – elsorolják, mi a gondjuk az 1978-as születésű lelkipásztor munkájával.
Egy asszony azt mondja, az atya rövidebbre fogja a szertartásokat, mint ahogyan azt régen megszokták, körmenetben már nem is reménykednek, bár Balázsolás volt. Kevesen járnak hét közben templomba, igaz: azért a huszonöt percért tényleg nem jönnek el, akiknek nehezére esik a járás, és esetleg a település szélén laknak. Inkább meghallgatják a misét a rádióban.
Vannak, akik nem csak misére járnak, hanem szeretnék, ha a véleményük számítana, befolyással lenne az egyházközség életére. Ezt olyan alapon gondolják, hogy őseik, nagyszüleik, szüleik rendszeresen támogatták a templom fönntartását, és kiálltak hitük mellett, olyan időkben is, amikor ezt nem nézte jó szemmel az akkori rendszer.
Nekik az egyháztanácsi választás lebonyolításával kapcsolatban volt kifogásuk: szűk körű volt a jelölés, és nem ellenőrizhette mindenki, hogyan dőlt el a végeredmény. Ez ügyben a püspökséghez fordultak. Azt a választ kapták, hogy ha ötven aláírással együtt kérik, vizsgálat indul az ügyben.
Lázár János és a koldus
Az aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője azt mondta, ha nem átlátható az egyházközség élete, az egyháztanácsi tagok választása, vagy a pénzügyi elszámolás, akkor nem kell csodálkozni, hogy olyan család, amelyik korábban minden vasárnap 5-10 ezer forintosokat tett a perselybe, elmaradozik a misékről. Ilyen körülmények között vitát szül az is, hogyan és ki takarítsa ki a templomot, mennyi gyertya égjen, és begyújtsanak-e mise közben.
Ami a politizálást illeti: az egyik hívő emlékszik arra, hogy a plébános úr egy vasárnap azt mondta, ha Lázár János érkezne a templomba, biztosan sokan állnának köré, és szeretnének a közelében ülni, míg ugyanilyen figyelmet és megbecsülést egy koldus nem kapna. Ezt olyan értelemben hozta szóba, hogy mindenkit az embersége alapján kell megítélni, nem a vagyonát, társadalmi állását kell nézni. Ez mégsem lehetett politikai töltetű értékítélet, mert a Narancs.hu-nak is megmutatták az előző polgármester, Nyergesné Kovács Erzsébet (Fidesz) tavaly őszi kampányújságját, amelyben Szabó Zoltán Jenő plébános azt javasolta a palotaiaknak, szavazzanak Erzsébetre.
Egy kívülálló nem érzi át, hogy egy-egy ilyen panasznak milyen a súlya abban a közösségben. Vajon nem lehet, hogy a plébános csak reformer, ugyanakkor következetes, mint egy rendszergazda, és él mindazokkal a jogokkal, amelyekkel a katolikus egyházi törvények felruházzák a lelkipásztorokat?
Zajlik a vizsgálat
Debreczeni István polgármester nem kívülálló.
| ||
„ Római katolikus hitben nevelkedtem, gyakorlom a vallásomat, amikor megtehetem, itthon megyek templomba, ha erre nincs lehetőség, máshol, az ottani közösség templomába“ – bocsátja előre a polgármester. „Többen is megkerestek ezzel a problémával, miután megválasztottak. Kaptam észrevételeket, följegyzéseket papíron, a liturgiától való eltérésről, a hitoktatás elhanyagolásáról, és másról is. Mindenkinek elmondtam, hogy olyat nem szabad állítani, ami nem bizonyítható, mert annak büntetőjogi következményei lehetnek. Kaptam azután fotókat is, amelyekkel az állításukat akarják alátámasztani a hívek“ – mondja a település első embere.
„Az észrevételeket olvasható, értelmezhető formában eljuttattam a püspökséghez. Úgy tudom, hogy zajlik a vizsgálat, az eredményéről értesíteni fognak. Szerintem nincs szükség arra, hogy a plébános urat elhelyezzék innen. Meg lehet ezt a helyzetet beszélni a püspök úr, vagy a helynök úr részvételével, úgy, hogy a végeredmény mindenki számára meggyőző és megnyugtató legyen. A kántornővel szemben látom a szimpátia hiányát a panaszkodó hívek részéről. Ezt is a jog és a méltányosság alapján lehet csak megoldani“ – fejti ki Debreczeni István.
A polgármester a Narancs.hu kérdésére azt mondta, az, hogy mennyien vannak a templomban, egyformán múlik a közösségen és a plébánoson. Nem szerencsés az összehasonlítás, de amikor Gyenes Csaba volt a helyi plébános, 40-60 fővel zajlottak a misék, ünnepek idején pedig megtelt a templom. A plébánia sem volt zárva: kakaókoncertek zajlottak, játszottak a gyerekek.
Egyház, történet
| ||
Csanádpalota egyháztörténete egyébként különleges módon kapcsolódik a magyar művelődéstörténethez. Kálmány Lajos (1852-1919) – akinek a nevét a templom melletti, főtérre vezető utca viseli – papi hivatása mellett néprajzkutató volt, a katonai énekek, betyárballadák, a hiedelemtörténet szakértője. Kelemen László (1762-1814) pedig színész, a magyar nemzeti színjátszás megteremtője, teátrumigazgató volt. Miután ráment a vagyona a színházra, Csanádpalotára vonult vissza kántornak, ott is hunyt el. Az emlékére létrehozott alapítvány rendbe tette a sírját, gyönyörű parkot hozott létre körülötte, ez a kisváros civil összefogásának látványos eredménye volt.
