Mehet a PiCsa a város felől – Egy koncert lemondásának utóélete

  • Kohout Zoltán
  • 2013. augusztus 12.

Kis-Magyarország

Nem tiltott le koncertet a kiskunhalasi városvezetés, a hír a városháza szerint kacsa. A punkegyüttes koncertfelelőse jót mulat az egészen.

A HétköznaPI CSAlódások szeptember közepén lépett volna (?) fel a Nánai Csaba üzemeltette Freedom Music Club nevű belvárosi szórakozóhelyen. A rendezvényt nem is hirdették még, de az egyik közösségi portálon pénteken megjelent írás szerint egy „hivatali” (állítólagos városházi) illetőre hivatkozva eltanácsolták a klubot a koncerttől. „»Csaba, ha komolyan gondoltad ezt az Orbán-ellenes koncertet, akkor jól meg kell kapaszkodnod, mert egyesek ki fognak csinálni!« Akkor még nem értettem, miről beszélnek, mert nem tudtam, hogy a PiCsa-turné szlogenje: KapdbeViktour! Engem a politika már rég nem érdekel, de ez tényleg durva! A legsürgősebben vissza kell mondani ezt a bandát!” Erre a homályos bejegyzésre hivatkozva Nánaiék azonnal lemondták a szeptemberi koncertet.

false

„A »jóindulatú eltanácsolás« vélhetően egy magánembertől származik, elképzelhetetlen, hogy egy városházi alkalmazott hivatalos minőségben ilyen ostoba tanácsot adjon, de az is meglehetősen abszurd, hogy ezt valaki megfogadja. Az együttesnek ettől talán lesz néhány tucattal több látogatója a koncertjein, de Kiskunhalasnak súlyos morális kárt okozott ez az alaptalan médiabalhé” – mondta Gyovai István kiskunhalasi független polgármester.

Megkerestük a Freedom Music Clubot üzemeltető Nánai Csabát is, aki a PiCsa-koncert lemondását így kommentálta a magyarnarancs.hu-nak: „A koncert lemondásának hátterében semmilyen hivatali vagy politikai nyomás nem állt. Ilyet tőlem senki sem kért, és egyébként is abszurdumnak tartanám. A döntés kizárólag az én elhatározásom volt: politikamentes klubot csinálunk, de amikor megláttam a zenekar turnéjának elnevezését (KapdbeViktour!), akkor, bár egyáltalán nem politizálok, nem akartam terepet adni egy ilyen programnak.” A klubtulajdonos cáfolta, hogy városházi „illetékestől” kapta volna a „jó tanácsot”. „A döntésem előtt beszélgettem az egyik hivatalban – de nem a polgármesteri hivatalban – dolgozó barátommal, és ő is azon az állásponton volt, hogy felesleges konfliktust vállalnék ezzel a koncerttel. Hihetetlen, hogy aztán a sajtóban mennyi képtelenséget kreáltak az eset kapcsán, habár meglehetősen tudatosnak tűnik a hírkeltés építése és színezése. Mindegyik újságcikk úgy végződik, hogy »szerettük volna megkérdezni a klubvezetőt«, miközben engem mindeddig senki sem keresett meg” – mondta Nánai Csaba.

A város fideszes alpolgármestere is hajmeresztőnek tartja a történteket. „Ha rajtam múlna, mindenképpen lenne koncert, mert a városvezetésnek sem nem dolga, sem nem kompetenciája egy rendezvény dolgába beleszólni, ha azt a jogszabályi előírásoknak megfelelően szervezik meg. Lehetetlen, hogy Halason politikai okokból bármilyen rendezvényt a városháza vagy bármelyik politikai erő megpróbáljon letiltatni” – hangsúlyozza Fülöp Róbert, aki maga sem érti, ki és milyen okból döntött végül úgy, hogy lemondja a punkzenekar koncertjét. – „Mint városházi vezető és mint a városi képviselő-testület fideszes tagja is kiállok azért, hogy az önkormányzat részéről ilyesféle sugalmazás, tiltás vagy más hasonló nyomás nem érkezhet egyetlen rendezvényszervező felé sem. Úgy vélem, vizsgálat fogja követni azt, hogy milyen körülmények között alakult ki ez a rendkívül káros és szerencsétlen helyzet, ami sokat ártott a város hírnevének” – tette hozzá a fideszes alpolgármester.

A HétköznaPI CSAlódások koncertszervezője sem vette komolyan az esetet. „Sokszor próbáltak már perelni vagy letiltani minket, így nem lepett meg, hogy jött egy újabb ilyen hír” – mondta lapunknak Horváth László, de maga is elismerte: úgy tették közzé a „letiltás” hírét, hogy nem győződtek meg annak valóságtartalmáról. „Jellemzőnek gondoltuk, hogy manapság ilyesmi megtörténhet, és úgy éreztük, ha a halasi klubvezető komolyan gondolja, hogy emiatt lemondja, akkor tudomásul kell vennünk, még ha nem is tűnt komolynak az egész. Más kérdés, hogy aztán jót nevettünk azon, hogy a Facebookról az uborkaszezonban hogy felkapta a sajtó az egészet.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.