Mi történik ma hazánkban, ha egy mozgáskorlátozott megpróbál segíteni önmagán?

Kis-Magyarország

Ádám folyamatosan akadályokba ütközött, amikor jogosítványt próbált szerezni.

Nekem éppen elegendőek azok az akadályok, amelyeket nap mint nap le kell győznöm. Súlyosan mozgáskorlátozott vagyok. Szeretnék teljes életet élni. Ezért felháborító, hogy városomtól, Gyulától 120 kilométerre, Szegeden van a legközelebbi lehetőség, hogy autóvezetést tanuljak – meséli Schönléber Ádám, milyen nehézségekkel került szembe, amikor úgy döntött, megszerzi a jogosítványt.

Schönléber Ádám

Schönléber Ádám

Fotó: Bod Tamás

 

A most 35 éves gyulai férfi öröklött paralízissel született. Ez egy gerincvelőből kiinduló idegrendszeri betegség, ami súlyos mozgáskoordinációs nehézségeket okoz. Ha 3 éves korában koordinációs műtétet végeztek volna rajta, akkor ma sokkal jobb állapotban lenne, de anyja ezt elmulasztotta, így ma Ádám, a minden érintettnél elvégzett átsorolás után 64 százalékos rokkantnak számít.

19 éves korában saját elhatározásból kés alá feküdt, de ennek a beavatkozásnak az eredménye messze elmaradt attól, amit egy jóval korábbi műtéttel elérhettek volna. Achilles-inai letapadtak, lábfeje deformálódott, térdei befelé fordultak, így a járás nehezére esik, biceg. Ezért sem végezhet fizikai munkát, de nem igazán ajánlott az ülő, irodai munka sem, mert a gerincvelőből kiinduló betegsége miatt a hátát kímélni kell. Ebből következően a hosszabb állás nem megy neki.

Autó nélkül nagyon nehéz

A kicsit korábban megszerzett jogosítványát a műtét után bevonták, így az azóta eltelt több mint másfél évtizedben nem vezethetett autót, ami a mindennapokban is súlyosan korlátozza. Kis polimobilja nem alkalmas nagyobb bevásárlásra, például nem tud átmenni Gyuláról a közeli megyeszékhelyre, Békéscsabára, és bármilyen, lakhelyén kívüli kulturális esemény vagy kirándulás elérhetetlen számára.

Ezért úgy döntött, hogy újra megszerzi az autóvezetői jogosítványt, de nem is gondolta, hogy ez milyen nehézségekbe ütközik.

„Gyulai és békéscsabai autósiskolák sokaságát hívtam fel, és mindenhonnan az a válasz érkezett, hogy mozgáskorlátozottaknak nem tudnak autót biztosítani, mert Békés megyében jelenleg nincs olyan oktatóautó, amelyen kézi gázfék lenne. Megértem én ezt, hiszen vállalkozásokról és egyéni vállalkozókról van szó, akiknek mindez nem éri meg. De nehezen fogom fel, hogy míg a politika állandóan a mozgáskorlátozottak segítéséről beszél, addig képtelenek minden megyeszékhelyen ilyen autókat biztosítani” – mondta a Narancsnak Ádám.

Csalódnia kellett a mozgáskorlátozottak helyi szervezeteiben is. Amikor ugyanis megkereste őket, nem tudták megmondani, hol tanulhatnak autóvezetést a rászorulók. Visszahívást ígértek, de máig is hiába vár erre a gyulai fiatalember.

Egyetlen halvány reménysugár az volt számára, hogy az egyik békéscsabai autósiskola vezetője azt mondta, tudomása szerint Szegeden van olyan autó, amely felkészíti a mozgáskorlátozottakat a vizsgára. További nyomozással kiderítette, hogy Győrben és Budapesten is van ilyen oktatás.

Vonaton oda-vissza négy átszállás

Szeged közel 120 kilométerre van Schönléber lakhelyétől, Gyulától. A legegyszerűbb talán vonaton eljutni a Tisza-parti városba, de így is két helyen kell átszállni. Békéscsabán és egy vasúti építkezés miatt Hódmezővásárhelyen. Ez az öröklött paralízises betegséggel küzdő férfinak embert próbáló feladat.

Az oktatótól, az időrendtől, a beosztástól függ, hogy a minimum 30 órás vezetést – ami a biztonság kedvéért jobb, ha 40 óra – hány alkalommal tudja teljesíteni Ádám. Arról nem beszélve, hogy a hosszú út után, fáradtan kell majd beülni az autóba, hogy újra vezetni tanuljon. Egy jó hír a sok rossz között, hogy az autós oktató minden alkalommal ki tudna jönni elé a szegedi pályaudvarra.

Schönléber Ádám a KRESZ-t már tanulja, amelyből néhány hét múlva vizsgát tesz.

Elhibázott támogatás az autóvásárláshoz

A gyulai fiatalember – a fentieken túl – elhibázottnak tartja azt a támogatási rendszert, amely a mozgáskorlátozottaknak jár, ha speciálisan átalakított új vagy használt autót akarnak venni.

Új autó esetében egymillió, míg használt esetében 600 ezer forint a támogatás maximális összege, azzal korlátozva, hogy a használt kocsi nem lehet ötévesnél idősebb. Ádám szerint ez, figyelembe véve a mozgáskorlátozottak elhelyezkedési esélyeit és jövedelmét, valamint az autók árait, elégtelen. Tapasztalatai alapján sorstársainak döntő többsége ritkán keres 60-70 ezer forintnál többet. Ebből nagyon szerényen tudnak megélni, félretenni belőle nem lehet.

false

 

Egy új autó ára pedig alsó hangon 3-4 millió forint, így az 1 millió támogatás nem elég. Ugyanez a helyzet az ötévesnél fiatalabb autók esetében, ahol az árak legtöbbször 2-3 millió forintnál kezdődnek. Ádám szerencsésnek mondja magát, mert talált egy nagyon jó állapotban lévő japán gyártású, de 20 éves autót, amit félmillió forintért talán meg tud venni.

(A fotók a szerző felvételei.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.