"Mintha egy döglött disznó feküdne a küszöbödön" - mi okozott bűzt Kisteleken?

Szörnyű bűzt áraszt Kistelek új ipari szennyvíztelepe. A biológiai tisztítást végző ökoszisztémával történt valami. A megyei napilap június közepén azt írta, megszűnt a kellemetlen szag. Azt, hogy mi az igazság, mindenki érzi.

„Napok óta olvasom folyamatosan, hogy ki mivel nincs megelégedve. Viszont sosem olvasom, hogy milyen szép a kis parkunk, szép az idő, itt a szünidő, tele a város fiatalokkal, hétvégente bográcsozás illata száll, amerre járunk. Próbáljunk már egy kicsit visszatekinteni a mi fiatalságunkra, próbáljunk boldogok lenni, együtt lenni kicsit, legyinteni a »problémákra«. Aki a kórházi ágyon fújja a gépet, bármikor szagolná a bűzt, hallgatná a motorosokat, bármit megtenne, hogy újra a rendes életben lehessen. Ölelés mindenkinek!” – írta vasárnap a mintegy 8 ezres taglétszámú Kistelek és környéki infócsoportba Andrea.

Több mint négyszázan értettek egyet vele. Akadt viszont, aki elmagyarázta: lehet egyszerre örülni annak, amink van, észrevenni a jót és a szépet, ugyanakkor szólni a problémákról is, például a rettenetes bűzről, ez nem károgás.

A Facebook-csoportban az utóbbi két hónapban tényleg sokan panaszkodtak az orrfacsaró szagra. Eleinte gyanakodtak egy városszéli nádasrészre, hátha ott rothad valami. Aztán a kollektív bölcsesség kiderítette, hogy az új ipari szennyvíztisztítótól ered a változó töménységben áramló bűz.

Aki eltekert arra a szagnyomon, ott majdnem lefordult a bicikliről.

A vélemények megoszlottak, hogy amit éreznek, miféle szag, de elviselhetetlennek tartják. „Megpusztulok” – írta Ricsi. Estétől hajnalig sokan emiatt nem nyitnak ablakot. Van, aki úgy érzi, „nem lehet vacsorázni, mert kifordul az ember gyomra”, arról pedig le kellett szokni, hogy az udvaron szárítsák a mosott ruhát, mert reggelre beleivódik a szövetbe az a szag. A legintenzívebben a Petőfi, a Jókai, a Csillag utcák és a Kenderföld sor által behatárolt területen lehet érezni, de olykor a város túloldalán lévő utcákban lakók írtak róla, tehát odáig is eljutott. Sőt némely tanyákig is: „a vasútátjáró után, a Harmath Sanyi bácsiék mellett” is érezte egy csoporttag.

Az emberek vérmérsékletüknek megfelelően bosszankodtak, dühöngtek, szidták a felelőst, ígértek neki egy kocsi trágyát leborítva a háza elé, feltételezve, hogy vagy nem érzi, vagy érzi, de direkt nem tesz a megoldás érdekében semmit, és azt várja el, hogy az emberek „kussoljanak és tűrjenek”.

Ammóniát adtak hozzá

A feltételezések egyike sem áll meg teljesen. Az önkormányzatnál is tisztában voltak a problémával a kezdetektől. Június 9-én Kistelek hivatalos honlapján megjelent egy közlemény, Megszűnik a kellemetlen szaghatás Kisteleken címmel. Eszerint az önkormányzat azonnal szólt az ipari szennyvíztelep üzemeltetőjének, hogy baj van. A szolgáltató jelezte, tud róla. Elkezdte a felülvizsgálatot, születtek komplex kezelési alternatívák, tesztelés is zajlott, és „egyértelművé vált, hogy a szennyvízbebocsátási tényezők nem egyenletes volta miatt szükségessé vált az a fajta technológiai finomhangolás, mely[nek] alkalmazásával elérték azt, hogy mostanra az erőteljes szaghatás fokozatosan csökken”. A szolgáltató ammóniát adagolt, és átalakítja „az ökoszisztémát”, amely rövid-középtávon kizárja, hogy a szag eljusson a városba.

Június 14-én a Délmagyarország című Csongrád-Csanád megyei napilap már arról számolt be, meg nem nevezett illetékesre hivatkozva, Megszűnt a kellemetlen szag Kisteleken címmel, hogy bár valóban büdös volt, „a rövid időt igénylő technológiai átállással, a rendszer megfelelő szintű beállását követően megnyugtató módon rendeződik, sőt már rendeződött is a lakosságot is érintő probléma”.

„Megszűnt a kellemetlen szag! Ez vicces!! Most is be kellett csukni az ablakokat” – reagált az újságcikkre néhány nap múlva az említett Facebook-csoportban egy asszony. „Múlt héten három napon keresztül a rendelőintézetnél, a központban, a boltokban is megértették, mi a problémánk. Akkor épp odáig csaptak a szagok” – írta egy másik kisteleki nő. A Kistelek és környéki infócsoport tagjai, amellett, hogy az önkormányzatnak szóltak, megkeresték a telep üzemeltetőjét. Megtudhatták tőle: a szakemberek dolgoznak a megoldáson.

Azért a problémáról szóló eszmecsere közepette elhangzik olyan vélemény is, hogy tudomásul kéne venni, ott nem parfümöt gyártanak, és hogy a kisteleki embereknek a vadászkutyánál is kifinomultabb lehet a szaglásuk, mert olyankor is panaszkodnak, amikor a telepről nem a város felé fúj a szél, hanem fordítva.

Mészáros Gábor önkormányzati képviselő a múlt szerdai testületi ülésen megkérdezte, mikor szüntetik meg a szennyvíztelep felől érkező bűzt. Nagy Sándor polgármester azt ígérte, néhány napon belül megoldódik a probléma, mert a szagot kibocsátó szennyvíz­iszapot elvitetik. „Azt mondta, most már neki is elege van, intézkedik, felszámolják a bűzt. Arról, hogy hogyan, őt kellene nyilatkoztatni” – mondta a Magyar Narancsnak Mészáros Gábor. Az ellenzéki képviselő – aki korábban akkugyárügyben vitázott a polgármesterrel (lásd: Mégsem jött, Magyar Narancs, 2023. március 9.) – hallott olyan verziót, hogy a szennyvíziszap elszállíttatása sem jelent végleges megoldást. Nagy Sándor polgármesternek a múlt héten e-mailt írtunk, hívtuk telefonon, küldtünk neki SMS-t, de lapzártáig nem sikerült vele beszélni.

Mészáros Gábor pedagógus. Nagy Sándor polgármester építészmérnök. Az ipari tisztítóműben mechanikai, vegyi és biológiai fázisokon megy keresztül a szennyvíz. A laikus azt szűrhette le az eddigi tájékoztatásokból, hogy nem egyenletesen ömlik be a tisztítandó trutyi a telepre. A szennyezést lebontó élő mikroorganizmusoknak egyszer kevés a munkájuk, máskor meg olyan sok, hogy majd belefulladnak. Eddig bírták, most mintha sztrájkba lépett volna az ökoszisztéma. Az, hogy nem sikerült megszüntetni a gondot, pedig ígérték, arra enged következtetni, hogy még keresik a megoldást. Ezt a helyzetet egy mikrobiológus biztosan jobban el tudná magyarázni, talán azt is, mennyi időbe telik megoldani a problémát, csak nem biztos, hogy attól megnyugodnának az emberek.

 

Nem parfümöt gyártanak

Fotó: Kuklis István

Robotdisznók

Aki türelmesen végignézte a kisteleki városi televízió 11 perces tudósítását a telep 2022. január 21-i ünnepélyes átadásáról, és károgós fajta, gondolhatott rá, hogy baj lesz. Pedig akkor még nem volt büdös.

Elhangzott, hogy Kistelek önkormányzata a településfejlesztési operatív program keretében 517 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert az ipari park szennyvízkezelő és -tisztító rendszerének megépítésére, mely létesítmény – mint Bozsányi Ilona projektmenedzser ismertette – teljesen új biotechnológiát alkalmaz. Nagy Sándor polgármester elmagyarázta, azért szükséges az ipari tisztító, mert a lakosságot kiszolgáló kommunális telepre legföljebb 5 százalékban lehet ipari szennyvizet vezetni. Kistelek üzemei együtt több szennyvizet bocsátanak ki ennél, a sajtgyár tartálykocsikkal naponta 60–70 köbmétert szállított el. Tehát van tejipari, és még jó néhány, másmilyen szennyvíz. A cél az volt, hogy mindezt helyben tisztítsák meg. A város környékén három, egyenként is több mint tízmilliárdos beruházás indul, ezek új üzemek, lesz szennyvizük, amit szintén ide vezetnek be. „Igenis vannak olyan jellegű gondjaink-bajaink, amiket még finomítani kell” – mondta a polgármester az átadáson, utalva a hat hónapos próbaüzem alatti tapasztalatokra. Csicsey Attila, a szennyvíz-technológiák fejlesztésével, kutatásával és kivitelezésével foglalkozó UTB Zrt. projektigazgatója azt mondta, a próbaüzem alatt laborvizsgálatokkal „bizonylatolták”, hogy a telep alkalmas arra, amire tervezték és építették. „Van valóban egy olyan probléma, hogy a sajtgyárnál a szennyvízkibocsátás lökésszerű”, ez pedig „a biológia szempontjából nem egy ideális állapot”. Emiatt még szükség lesz finomításra, de ez minden biológiai rendszerrel előfordul – mondta Csicsey Attila.

A telepet üzemeltető Daviép Kft. ügyvezetője, Bokor Tamás a Magyar Narancsnak június utolsó napján azt mondta, csak a tulajdonos önkormányzat képviselőjének jelenlétében nyilatkozik, de erről a témáról nem is kell cikket írni. Vasárnap SMS-ben emlékeztette az újság­írót arra, mit mondott: „Tisztelt András! Hivatkozva telefonon történő megbeszélésre, írásbeli hozzájárulásom nélkül nem közölhet cikket. Köszönöm szépen a megértést!”

Kistelek tényleg szép, a megye fejlettebb települései közé tartozik hosszú ideje. A buszállomáson a Pusztaszer felől érkező buszról pénteken este hétkor távol-keleti fiatal férfiak szálltak le, meglehet, a kábelgyár vendégmunkásai. Egy csapatban vonultak, mintha otthon lennének egy zsúfolt nagyvárosban. A rendőrség előtt utcai kút, alatta lábosban a felfogott fölösleges víz, ihat belőle a madár. A központban nem lehetett érezni a szagot, ám a Jókai utcába befordulva két lépés után mellbe vágott. Változó töménységben lehetett érezni a város széle felé gyalogolva. A Vágóhíd és a Jókai utcák kereszteződésénél intenzív volt.

Tizenöt embert szólítottunk meg, házakba csöngettünk be. Akadt, aki félmeztelenül nyitott ajtót, elnézést kért, visszament a lakásba felöltözni. Elmagyarázta, hogy benn nincs légkondi, de nem nyitnak ablakot, mert akkor telemegy a lakás a szaggal. Inkább a meleg, mint a büdös. Valahogy így is beférkőzik, de nem olyan töményen. A Vágóhíd utca egyik felén nem lehetett érezni. „Ez csak most van így – magyarázta egy asszony –, máskor elég erős itt is, már nem ülünk ki az udvarra. Nemcsak este vagy reggel, nap közben is érződhet, most is, fél négy felé, ahogy hazaértem. Nem lehet felkészülni rá. Tavaly még nem éreztük, idén nagyjából két hónapja.”

„Jössz haza a munkából, kinyitod a kocsi ajtaját, és mintha egy döglött disznó feküdne a küszöbödön”

– magyarázta egy fiatal férfi az élményt. Más azt mondta, a város túlsó felén felújítanak egy házat, oda fognak költözni – nem a szag miatt, régebben döntötték el –, és eddig örültek, hogy ott majd nem fogják érezni. Aztán a minap ott, a vakolat leverése közben is megcsapta az orrukat.

Jószágot itt-ott tartanak. A fecskeházak mögött lovat futtatott futószáron egy férfi. A beszélgetésekből az derült ki, sokan könnyebben elviselnék, ha trágyaszag terjedne, ami az állattartással jár együtt, mert az ismerős emlék, és lehet tudni, mitől van. Ez, amit most éreznek, csak néha emlékeztet trágyára, és akkor is csak eleinte. Ahogy töményebben jön, már más, olyan, „mintha robotdisznók alól került volna ki”. Akkor is zavaró, ha enyhén érződik. És lehet, ebben közrejátszik a pszichés hatás, de ahogy beszélgetünk róla, mintha a szemet is csípné.

„Van egy négyéves és egy egyéves unokám, fáj a torkuk. Az orvos azt mondta, bármilyen bacilus okozhatja, de mi már arra gondoltunk, ettől a szagtól is lehet. Végső soron ez valami gáz, nem?” – lamentált egy asszony.

A füzettel járkáló ember láttán egy ház előtt összegyűltek páran. Szóba került: a szag nyilván tényleg nem szűnik meg attól, hogy az újság ír róla. Egy férfi szerint az elég, ha világos lesz, hogy akik érzik és panaszkodnak rá, sokadszor is, nem azért csinálják, „mert ez a heppjük”. „Olvastam, hogy az ember érzékszervei közül az orr fárad el a leghamarabb” – magyarázta mosolyogva egy magas, szelíd, oldaltáskás, biciklis fiatalember –, ez jó, gondoltam, majd hozzászokunk a szaghoz. Nem lehet. Azt hinné az ember, hogy hozzászokott, de aztán megint megcsapja. Ilyenkor nem lehet eldönteni, hogy most épp erősebben jön, vagy az előbb eltűnt egy kis időre.”