Molnár Piroska: visszavonulok, de nem hagyom cserben a kollégáimat és a közönséget

  • Huszka Imre
  • 2020. március 7.

Kis-Magyarország

Molnár Piroskát, miután idén ősszel betölti a hetvenötöt, valóban foglalkoztatja a visszavonulás gondolata, de a határvonal várhatóan korántsem lesz olyan éles, mint azt a Magyar Hang legújabb számában megjelent interjúból, s az ennek nyomán az online médián végigfutott hírből kitetszik.

Szerdán Kaposváron, a Takáts Gyula Könyvtárban találkozott közönségével Molnár Piroska, ahol beszélgetőpartnere, Varga István újságíró erről is kérdezte.

Nem tudjuk, hogy a Magyar Hang interjúját, mely azzal a kijelentéssel zárul, „…ezt az évadot még végigcsinálom, azután abbahagyom” mikor vették fel, de a művész Kaposváron úgy fogalmazott, hogy nem kívánja cserbenhagyni sem a kollégáit, sem a rajongóit, ami a régóta futó darabokat illeti.

A Bors néni több mint huszonöt éve megy a Kolibri Színházban, de Molnár Piroska kilenc további darabban is játszik, amelyek közül várhatóan jó néhány még évekig – telt házakkal – repertoáron lesz. Ráadásul a Gyilkosság az Orient expresszen című darab próbái nemrég kezdődtek a Tháliában.

Molnár Piroska: Most kezdődtek egy új darab próbái

Molnár Piroska: Most kezdődtek egy új darab próbái

Fotó: wikipedia.org

„Tolószékben bármit eljátszom”

„Amíg az eszem a régi, tolószékben bármit eljátszom” - fogalmazott a művész szerda este a somogyi megyeszékhelyen, ezzel némileg cáfolva, de legalábbis árnyalva a média által felkapott, a visszavonulásáról szóló kijelentést.

A beszélgetés apropója az volt, hogy Molnár Piroska nemrég, januárban lett Kaposvár díszpolgára, ám a jeles napon, január 23-án a fellépése miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Szita Károly polgármester a Thália Színházban, előadás előtt adta át a művésznőnek az aranyozott láncot. (Szita a beszélgetés előtt abszolvált köszöntőjében következetesen „Tállai Színházat” mondott Thália helyett.)

Szita adta át az aranyozott láncot

Szita adta át az aranyozott láncot

Fotó: thalia.hu

Kaposváron persze, tekintettel a fideszes polgármester némileg nyomasztó jelenlétére, nem kerültek szóba közéleti témák, csupán annyi hangzott el, hogy „a színésznek távol kell maradnia a napi politikától”. A Magyar Hangnak adott interjúban azonban szerencsére más a hangvétel: Molnár Piroska határozottan kiáll a független színházak, valamint a Máté Gábor és a Katona mellett, amelyet a kormánypárti sajtó rendszeresen „zaklatószínház” jelzővel illet.

Kemény kiállás a homofóbia ellen

Azt sem bánta meg egy pillanatra sem, hogy elvállalta a néhai Hollósy Frigyessel Lily Allen Fuck you című számának videós „magyarosítását, amely a egyik legkeményebb kiállás volt a homofóbia ellen.

Kaposváron ilyenekről nem lehet nyilvánosan beszélni, különösen a városi fenntartásban működő Takáts Gyula Könyvtárban nem. Csupán a Brunhilde Pomselről, Goebbels titkárnőjéről szóló új monodrámájával kapcsolatban fogalmazott a művésznő kissé áthallásosan, amikor azt mondta, hogy az ember tesz olyat fiatalkorában, amire később nem büszke, s ezzel kénytelen együtt élni.

Talán három-négy vájt fülű lehetett a teremben, akinek eszébe jutott a kijelentést összefüggésbe hozni a kaposvári polgármester közismert ügynökmúltjával.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.