Nagyot bukott a kaposvári színészképzés is, jelentkezőinek közel felét elvesztette

  • Huszka Imre
  • 2021. március 28.

Kis-Magyarország

Fennállása óta nem jelentkeztek ilyen kevesen a kaposvári színészképzésre. 

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) lassan egy éve zajló háborúskodás, főleg a nyomában támadt bizonytalanság miatt a színművészi pályára készülők nagyobb része dönthetett volna a kaposvári képzés mellett, ám a számok azt mutatják, hogy az egyetlen vidéki egyetemi színészszak ugyanúgy negatív rekordot állított be, ahogy a budapesti „nagytestvér”.

Fennállása óta ugyanis még nem jelentkeztek ilyen kevesen a somogyi megyeszékhelyen működő színművész szakra:

a 2019-es 419-cel és a tavalyi 440-nel szemben az idén már csak 261-en jelentkeztek a képzésre, amely 40 százalékos (!) mínuszt jelent.

Az ok vélhetően többrétű, s Vidnyánszky Attiláék erőszakos térfoglalása csupán egy a sok közül. Mint az ugyanis közismert, a kaposvári színészképzést az Orbán-féle kultúrpolitika ügyeletes színházi erős embere már jóval korábban, 2012-13 környékén magáévá tette. Bár a módszerek ott sem voltak kíméletesebbek, annak idején ez kisebb nyilvánosságot kapott, az SZFE-n az elmúlt hónapokban történtek miatt viszont már más megvilágításban láttatják Kaposvárt is. 

Az előbbitől nem függetlenül valószínűleg hatottak a közvéleményre azok a médiatartalmak is, amelyek a SZFE gleichschaltolása kapcsán jelentek meg a kaposvári esetről akár a Magyar Narancsban, akár a Narancs-cikk információit felhasználó – amúgy kiváló – Partizán-videóban. Ezzel nyilván szélesebb körhöz jutott el az a tény, hogy a vidéki színészképzés „fellegvárában” – ahogy helyi politikusok szeretik emlegetni – ugyanaz vár a leendő hallgatókra, mint Budapesten.

Felehetően az integráció sem tett jót a kaposvári színészképzés renoméjának: tavaly nyáron a Kaposvári Egyetemet ugyanis beolvasztották az akkor még Szent István Egyetem néven működő intézménybe, amelyet mintegy fél évvel később át is neveztek Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek (MATE). Míg azonban a volt Kaposvári Egyetem négy, viszonylag egyenrangú karral működött – benne művészeti, pedagógus- és gazdasági képzéssel az agrárszakok mellett –, az újdonsült felsőoktatási monstrum már elsődlegesen agrárprofilú intézmény, amelyben talán hosszabb távon mégsem fordítódik kellő figyelem a színművész-képzésre, sőt, talán a megmaradása sem garantált

Valószínűleg a fentiekhez hasonlóan taszító volt a kaposvári Rippl-Rónai József Művészeti Karon a színészképzésben alkalmazott oktatási rendszer is, amelyet „duális képzésnek” kiáltott ki személyesen Vidnyánszky Attila. Lényege, hogy

nem csak az utolsó, ötödik évben teljesítenek a hallgatók színházi gyakorlatot, hanem már az első perctől egy-egy – főleg Vidnyánszky-támogató – színházhoz vannak „kicsapva”.

Tegyük hozzá: míg Vidnyánszky Attila és az intézetvezető Kéri Kitty is számtalan alkalommal, évek óta nyilatkozott a kaposvári színészképzés „duális voltáról”, a MATE egyetemi hivatalos honlapján a színművész szak a mai napig nem szerepel a duális képzések között.

 

A diákok kiszervezése emellett finoman szólva is kaotikusra sikeredett: sem a hallgatók elhelyezésével, sem az elméleti órák megtartásával nem törődött érdemben senki, a diákokat a színházak eleinte főleg ingyen statisztaként foglalkoztatták. A „duális képzés” jelszava így csupán arra volt jó, hogy Vidnyánszky Attila, aki teljes körű reformot ígért Kaposváron mondván, nem kell két egyforma színészegyetem az országban, legalább egy ígéretét betartsa a sok közül.

Több érintett szerint összességében viszont a képzés színvonala leginkább a régi, a színházak mellett működő stúdiókéra emlékeztet, ahol azokat a fiatalokat foglalkoztatták és oktatták, akik nem kerültek be a színművészetire.

Az említett okok mellett ugyanakkor közrejátszhatott a jelentkezők számának csökkenésében a több színházi szakember által megjósolt színésztúltermelés, és a piac erre adott válasza is, erre utal a hvg.hu-nak a színészképzésre jelentkezők számával foglalkozó cikke is.

Nem zárható ki, hogy a jelentkezők számának csökkenése csupán átmeneti jelenség. A kaposvári színészképzés jövőjét tekintve ugyanakkor a Vidnyánszky-féle egész pályás letámadás logikáját és rapid módszereit látva, valamint azt számba véve, hogy gyakorlatilag már mindkét színészképzést maga Vidnyánszky irányítja, az is elképzelhető, hogy előbb-utóbb összevonják a két, magyarországi színészképző intézményt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.