Törvényszerű volt, hogy valahol kiboruljon a bili a kiéheztetett magyar felsőoktatásban: a hallgatói és költségvetési támogatásuk jelentős részét az elmúlt három év során elvesztő intézményeknek sok esetben már az alapvető költségek fedezésére sem futja. A már-már rutinszerű létszámleépítés botránnyá fajulásához furcsa személyi döntések és a terület átpolitizáltsága vezetett, hiszen az első körben kirúgandók között olyan szaktekintélyek szerepeltek, mint az alkotmányjogászok fiatal nemzedékének legkiválóbbjai között számon tartott Chronowski Nóra, vagy az egyik legismertebb és -elismertebb magyar médiajogász, Polyák Gábor - a saját területükön mindketten a kormányzati politika markáns kritikusai.
Beteg egyetem beteg kara
Az egymásnak több esetben gyökeresen ellentmondó, a megvalósításig soha el nem jutó szerkezeti átalakításokat követni is képtelen egyetemek és főiskolák számára csupán a költségvetési mozgásterük szűkülése a biztos: egymást követik a költségvetési zárolások, forráskivonások, zuhan a hallgatói létszám. A nagy intézmények közül a legnagyobb veszteségeket a Pécsi Tudományegyetem (PTE) szenvedte el.
A PTE 2010 óta folyamatosan veszíti el hallgatóit. Ebben nem üt el ugyan versenytársaitól, ám miközben a többi nagy tudományegyetem - az ELTE, a szegedi (SZTE) és a decreceni (DE) - a keretszámok tavaly év végi eltörlésével valamelyest mérsékelni tudta e csökkenést, a PTE továbbra is szabadesésben van: a 2010-es 8666 fő után idén 5371-en választották csupán. A bukta 39 százalékos, míg például az ELTE 17 százalékos csökkenéssel vészelte át ezt az időszakot, és az év elején kifizetetlen közüzemi számláival hírekbe került SZTE-nél is "csak" 29 százalék a visszaesés mértéke.
A PTE lecsúszása több okra vezethető vissza, az egyik kétségkívül a dél-dunántúli régió helyzete. Értékelhető ipar hiányában több kar végzettjei nem tudnak elhelyezkedni a térségben, ami csökkenti a pécsi képzések vonzerejét. Mindez a jogászokra is igaz: az általunk megkérdezett pécsi ügyvédek praxisukat szüneteltető kollégákról, vegetáló ügyvédi irodákról számoltak be, hiszen ahol befagyott az ingatlanpiac, fogynak a cégek, ott az ügyvédek számára sem terem babér. Az egyetemen belül pedig az egyik legnagyobb vesztes kétségkívül az állam- és jogtudományi kar (ÁJK), hiszen az Orbán-kormány felsőoktatási gányolásának fontos része volt az államilag finanszírozott jogász- és közgazdászképzés drasztikus szűkítése. Míg a pécsi közgáz az önköltséges hallgatók révén többé-kevésbé képes volt ellensúlyozni a kiesést, a jog óriásit hasalt: a 2011-es 806 főről idénre 328-ra, alig 40 százalékra csökkent a felvettek száma, ami a kar elnéptelenedését vetíti előre.
Több egyetemi forrásunk ezzel együtt arra hívja fel a figyelmet, hogy félrevezető csak a hallgatói létszámok változásából kiindulni; a hektikus felsőoktatási finanszírozás egyik, a kormányzat által kevésbé reklámozott változása idén ugyanis a tudományos normatíva megszüntetése volt - ez a minősített (azaz tudományos fokozatokkal rendelkező) oktatók után járt. A szavakban a minőségi felsőoktatás iránt elkötelezett kormányzat húzása leginkább a magasan kvalifikált oktatói gárdával rendelkező karoknak tett be - például a hallgatói létszám csökkenése miatt amúgy is szívóágra került jognak.
A PTE szenátusa szeptember végén tárgyalta meg a forráskivonások és a csökkenő hallgatói létszám hatásait. Eddigre - minden megszorítás ellenére - a PTE adósságállománya az év eleji 2,6 milliárdról 6 milliárd forint közelébe emelkedett, ezen belül pedig a 60 napon túli tartozások összege 4 milliárdra hízott. A szenátus által elfogadott előterjesztés újabb "konszolidációs" intézkedéseket írt elő a legnagyobb gondban lévő karok, például a jog részére, az ÁJK új dékánja mindezt pedig felhívásként értékelte némi profiltisztításra, nevezetesen 16 munkatársa kirúgására és egy komplett tanszék megszüntetésére.
Nehéz ember nehéz feladatra
A válságos helyzetben lévő pécsi jogi kar élére 2013 tavaszán választottak új dékánt Kecskés László személyében. Bár a hatvanéves jogászprofesszornak nem volt ellenjelöltje, megválasztása nem volt zökkenőmentes: a véleményezési joggal rendelkező kari dolgozók nem támogatták a pályázatot, ami viszont könnyedén ment át a kari tanácson. Mindez abból a szempontból nem meglepő, hogy Kecskést megosztó személyiségként tartják számon, aki szép számban szerzett magának ellenségeket is. A helyi jogászéletben mozgó több forrásunk is óriási egójú nehéz emberként jellemezte, aki azonban az egójához mérhető befolyást is szerzett az évek során. A 36 éve oktató jogtudós nem csak a helyi jogászkörökben számít meghatározó figurának, hiszen 2007 óta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság elnöke.
| ||
A kamara melletti választott bíróság nagy horderejű ügyekben jogosult döntéseket hozni, a nemzetközi vihart kavart pécsi vízműháborúban is meghatározó szerepet játszott (erről bővebben lásd: Szabadságharc Fidesz-módra, Magyar Narancs, 2010. október 7.). Elnökként Kecskés jelölheti ki az egyes ügyek tárgyalóit, ami óriási kapcsolati tőkét biztosít a jogászszakmában. A jogászprofesszor ráadásul a politika világában is otthonosan mozog: az Antall-kormányban a jelenleg alkotmánybíróként ügyködő Balsai István igazságügyi miniszterhelyettes államtitkáraként szolgált, 2006-ban az MDF ORTT-delegáltjaként merült fel a neve, a kamara élén álló Parragh László pedig sosem rejtette és rejti véka alá politikai szimpátiáit. A pécsi jogon végzett, a magyar felsőoktatást előszeretettel ostorozó kamarai elnök kifejezetten jó viszonyt ápol egykori tanárával, aminek ékes bizonyítéka volt jelenléte a kar kilencvenedik születésnapi ünnepségén is.
Ezek után nem meglepő, hogy a csoportos létszámleépítés hallatán sokan azonnal politikai motivációt emlegettek. Erre utaltak a napvilágra került nevek is, hiszen a leépítés az alkotmányjogi, valamint az informatikai és kommunikációs jogi tanszéket érintette volna a legkeményebben - utóbbi teljes egészében megszűnt volna. Az ország egyik legjobbjaként számon tartott pécsi alkotmányjogi tanszéken olyanok oktatnak, mint a kar korábbi dékánja, Petrétei József, aki az első Gyurcsány-kormány igazságügyi miniszteri székére cserélte egyetemi posztját, a leépítendők között nevesített Chronowski Nórát pedig nem csupán a legtehetségesebb fiatal alkotmányjogászok között tartják számon, hanem az Orbán-kormány jogalkotásának kritikusaként is (Chronowski fél éve a megdermedt jogállamról értekezett a Méltányosság blogon).
Mindez hatványozottan igaz az informatikai és kommunikációs jogi tanszéken oktató Polyák Gáborra, aki az Orbán-kormány médiapolitikájának markáns bírálatával szerzett magának nevet az elmúlt évek során. A fiatal médiajogász 2009 végén az ORTT elnöki posztjára is esélyes volt a két nagy országos kereskedelmi rádiófrekvencia lenyúlása elleni tiltakozásul lemondott Majtényi László után, ám a frekvenciamutyiban vastagon benne lévő szocialisták nem szavazták meg az önjárónak minősített Polyákot. A mostani lépések mögötti politikai motivációt viszont épp Polyák Gábor cáfolja a leghevesebben, aki egyedül nyilatkozott névvel az általunk megkeresett oktatók közül. "Könnyebb dolgom lenne, ha politikai cél lenne a háttérben, az ellen legalább lehetne küzdeni" - fogalmazott lapunknak az egyetemi docens, ami után adódik a kérdés, hogy akkor mi más.
Öncsonkítás felsőfokon
Annyi biztos, hogy a karon már október közepén közkézen forgott egy lista konkrét nevekkel, ami azért is szokatlan, mert az ilyen ügyeket először az egységvezetőkkel szokás egyeztetni. Kecskés júliusi hivatalba lépése után a dolgozói állomány védelme mellett tett hitet egy helyi portálon megjelent interjúban. Igaz, már akkor jelezte, hogy mindez nem lesz könnyű. A dolgozók védelme végül olyan nehéznek bizonyult, hogy konszolidációs tervében Kecskés már 16 fő - döntően oktatók - leépítésével számolt. A pénzügyi egyensúly megteremtéséért elbocsátandók listája forrásaink szerint érdekes egybeesést mutatott azok listájával, akik az új dékánnak ilyen vagy olyan okból nem voltak szimpatikusak; egyes vélemények szerint például Chronowski bűne nem az Orbán-kormány bírálata volt, hanem az, hogy férje, Nemessányi Zoltán Kecskés beosztottjaként korábban konfliktusba került a dékánnal. Az informatikai és kommunikációs jogi tanszék leépítése ráadásul a konszolidációs terv több célkitűzésének is ellentmondott, hiszen a tanszék jelentős pályázati bevételeket szerez, és szakirányú továbbképzést folytat - márpedig mind a kettő kívánatos a Kecskés jegyezte dokumentum szerint.
Kecskés Lászlótól megpróbáltunk információt szerezni a széles körben elterjedt lista hitelességéről, és arról is kérdeztük, hogy milyen szempontrendszer és egyeztetések alapján állította össze. Válasz helyett sajtóközleményt kaptunk, amely egyrészt azt emeli ki, hogy a leépítés a PTE dolgozóinak alig 1 százalékát érinti (arról viszont elegánsan hallgat, hogy a jogi karon ez az arány 15 százalék környékén van), másrészt pontosítja a számokat: a konszolidációs tervben szereplő 16 helyett csak 11 főtől válik meg a kar. Forrásaink szerint mindebben jelentős része volt az egyetemi vezetésnek, amely az egyetemi docensek alatt húzta meg a vonalat. A közlemény azt is rögzíti, hogy tanszékenként csupán egyetlen személyt küldenek el, így egyik sem szűnhet meg - igaz, tanszékösszevonások formájában ennek távlati lehetőségét fenntartja.
Bár az eredeti vészforgatókönyv nem valósul meg, egyetemi forrásaink a stratégiai gondolkodást hiányolják nem csupán a jogi kar, hanem az egész egyetem részéről. Mindez persze nem csak pécsi probléma: hiszen nehéz úgy tervezni, hogy például egyelőre az sem biztos, hogy az egyetemeknek a maradék autonómiájuk elvesztéséért cserébe kiszámítható finanszírozást ígérő Klinghammer-féle koncepcióból lesz-e bármi is. Távlati tervek helyett marad az öncsonkítás, és ha ez olykor egy-egy egyetemi vezető személyes érdekeivel is egybeesik, hát annyi baj legyen.
