„Nem jöhettek be, mert cigányok vagytok” – meghurcolták az Aranypánt-díjjal kitüntetett Sztojka Edinát Siófokon

Kis-Magyarország

A Békés megyei ápolónőt és társát nem engedték be egy helyre sem a siófoki sétányon, egy biztonsági őr meg is mondta neki, hogy miért.  

„Álltam ott, mint akit ököllel gyomron vágnak. Megszégyenítve éreztem magam” – írta friss Facebook-bejegyzésben Sztojka Edina, az Aranypánt-díjas, azaz a hétköznapi roma hősöknek kijáró elismerést néhány évvel ezelőtt elnyerő diplomás ápolónő. Története aligha egyedi.

Az elmúlt hónapokban Edina két helyen dolgozott: egyrészt munkahelyén, a Békés Megyei Központi Kórház gyulai részlegének hospice osztályán, ahol már hosszú ideje munkatárs, és ahol a munka mellett szerzett ápolói diplomát; másrészt pedig az elmúlt hónapokban dinnyét árult, hogy a nyáron egy kis pihenést, vagy ahogy ő nevezi, ventillálást tudjon magának megengedni. Ez lett volna a napokban tett siófoki kirándulás is, ami aztán egészen másként sült el.

„Másodmagammal mentünk ki a sétányra, azért hogy lazítsunk, s hogy megigyunk néhány alkoholmentes koktélt. Aki ismer, tudja rólam, józan életet élek. Az első helyre, ahová be akartunk menni, azzal utasítottak vissza bennünket, hogy ott már minden hely foglalt,

miközben teljesen nyilvánvaló volt: rajtunk kívül boldog-boldogtalan bemehetett, és oda ülhetett le, ahova akart.

Amikor rákérdeztem az elénk álló pincérhölgynél, hogy az az asztal is foglalt-e, amely mellett már nem ült senki, de tele volt üres poharakkal és üvegekkel, akkor ezt már meg sem hallotta. Ezért sarkon fordultunk és mentünk egy másik helyre. De ekkor még nem esett le a tantusz, hogy miről szól ez a történet” – mesélte a Narancs.hu-nak Edina. 

Egy közeli szórakozóhelyen egy jól megtermett, izmos biztonsági őr minden felhang nélkül, Edina szerint kicsit bocsánatkérőn közölte velük:

„Őszinte leszek, nem jöhettek be, mert cigányok vagytok. Sajnálom.”

A rövid beszélgetésből még kiderült, hogy korábban romák verekedtek a helyen, s hogy nem érdemes a sétányon található többi helyen sem igazán próbálkozniuk, mert a visszautasítás különböző formáival fognak majd találkozni.

„Ha ebből ott és akkor ügyet akartam volna csinálni, megtehettem volna. Ám akkora volt a mélyütés, hogy ezt nem tettem, de egyet aludtam a történtekre, és úgy gondolom, meg kell szólalni az ügyben, hogy ez a többi romával ne történhessen meg. Itt roppant primitív általánosításról és ki kell mondjam, rasszizmusról van szó” – mondta portálunknak Sztojka Edina, aki a történtek után egy rövid Facebook-bejegyzésben is írt erről, amelyet azóta eltávolított. 

A bejegyzésre egy kommentáradat volt a reakció: a legtöbben felháborodtak és megrökönyödtek a történtek miatt. Akadt olyan hozzászóló, aki szerint a nyilvánvaló diszkrimináció miatt azonnal rendőrt kellett volna kihívni, míg más azt javasolta, hogy írásban forduljon Edina az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához (AJBH), megint mások az aktuálpolitikai fejlemények és a parton történtek között vontak párhuzamot. Horváth Aladár, ismert roma polgárjogi aktivista pedig azt szorgalmazta, hogy Sztojka Edina forduljon a nyilvánossághoz és jogi intézményekhez.

Sztojka Edina 2019-ben nem csak az Aranypánt-díjat nyerte el, hanem ugyanennek az évnek a végén a Békés Megyei Hírlap szavazásán az Év embere voksoláson végzett előkelő helyen a Viharsarokban. Elismerései és ebből fakadó helyi ismertsége után egy alapítványt hívott életre, amelynek segítségével a nehézsorsú roma fiatalokat és családjaikat támogatja. A Narancs tavaly áprilisban a Covid-járvány kapcsán írt Sztojka Edináról

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)