Neonácik Hitlerre emlékező transzparense keltett felháborodást Szolnokon

Kis-Magyarország

Márciusban pedig hungaristák emlékeztek Szálasira a városban. Furcsamód sem a Fidesz, sem az ellenzéki pártok többsége nem szólalt meg a történtek kapcsán.

Számos jobbérzésű emberből váltott ki ellenszenvet az a molinó, amit ismeretlenek akasztottak ki a Tiszavirág gyaloghídra a minap Szolnokon. A molinóról fotó is készült, amit a közösségi médiában több helyen is megosztottak. A lepedőnyi vásznon egy jelkép, Hitler egy elhíresült mondata és születési dátuma szerepel.

Egy helytörténészként is megnyilvánuló helybeli azt írta saját Facebook-oldalán, szégyen, hogy a városban  a 21. században ilyen borzalom megtörténhetett, és egyáltalán nem vicces. Szerinte nem lázadó tinik provokációja, hanem egy súlyos társadalmi válság jele a transzparens. Hozzátette, nem lehet senkinek sem elbagatellizálni ezt a dolgot. Szolnokon lakosságarányosan magas volt a zsidók létszáma, de még az 1930-40-es években is csak elszigetelt jelenség volt a szélsőjobboldali, nyilas ideológia. A helytörténész emlékeztetett, hogy manapság bűncselekménynek számít minden ilyen cselekedet.

 
Forrás: Kimondott Szolnok Facebook

A transzparenst végül helyiek eltávolították a hídról.

Szolnokon a közelmúltban egyébként már megmutatták magukat a nácik: márciusban Szálasi Ferencre emlékeztek. Hosszú ideig "díszítette" a Tiszai hajósok terén található világháborús emlékművet - ami a volt zsinagógától csak pár lépésnyire van - Szálasi Ferenc portréja. A Szolnoki Ellenállás hungarista mozgalom Facebook-oldala (!) tette fel oldalára azt a fotót, amelyen tagjaik a szobor talapzatán elhelyezett Szálasi-fénykép előtt pózolnak.

 
Szálasi-fénykép, mécsesek, "megemlékezők"

Érdekesség, hogy a rendőrség - 2015 vége óta az egész ország területén úgynevezett fokozott ellenőrzés van érvényben - nem vette észre a történteket. Mind a Tiszavirág híd, mind a Tiszai hajósok terén lévő emlékmű kamerával megfigyelt terület. 

Szalay Ferenc fideszes polgármester és helyi pártvezető közösségi oldalán semmi nyoma nem látszik a felháborodásának, tiltakozásának, elhatárolódásának. Néhány nappal a molinó kifüggesztése előtt viszont holokauszt megemlékezésen vett részt  a polgármester. Facebook-oldalára ezt posztolta ki: "Van, amit soha nem felejthetünk. Van, amiért nincs bocsánat! A holokauszt az emberiség történelmének talán legsötétebb fejezete volt. Tegyünk meg mindent azért, hogy soha ne fordulhasson elő hasonló!"

A neonáci megnyilvánulásokat szinte egyik párt sem ítélte el, legalábbis a médiában és a közösségi oldalon nincs nyoma ennek. Egyedül a jobbikos Galló György Péter közölte, pártja elhatárolódik a történtektől. 

A rendőrség feljelentéskiegészítést rendelt el

Megkérdeztük a történtekkel kapcsolatban a rendőrséget, tudomásukra jutott-e az eset, történt-e ezzel kapcsolatban rendőri intézkedés, illetve van-e folyamatban valamiféle eljárás.

A rendőrség az alábbi tájékoztatást adta:"Egy csoport tett közzé fényképet közösségi oldalán, miszerint Szolnokon, a Tiszavirág hídon egy „Számomra nincs más út Győzelem vagy HALÁL! 1889.04.20.” – feliratú molinó van kifüggesztve. A Szolnoki Rendőrkapitányság 2021. április 19-én feljelentéskiegészítést rendelt el az ügyben."

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.