Milliárdokat szórunk el a szombathelyi focira, de rejtély, kinél landolnak a pénzek

  • Kupi Györgyi
  • 2020. január 9.

Kis-Magyarország

Mindössze havi négyszázezerért bérli majd az Illés Akadémia a Szombathelyen 6 milliárd forintért épülő utánpótlás-nevelési centrumot a Nemzeti Sportközpontoktól – derítette ki a Nyugat.hu nemrégiben. Van, ami viszont sokkal drágább.

Az évi 4,8 millió forintos üzemeltetési díjból 1250 év alatt térül meg a Mészáros Lőrinc-féle cég kivitelezésében épülő sportkomplexum az adófizetőknek Szombathelyen. Mint ismeretes, a centrumot ugyanaz a cég, a ZÁÉV építi, amelyik a városi méregdrága stadiont is felhúzta. Az építkezést a kormány felügyelete alá tartozó Nemzeti Sportközpont rendelte meg 5,9 milliárdért, bérlője pedig az Illés Akadémia lesz.

De nem csak ez a szám mutatja, hogy szinte ingyen kapja majd a pályákat az Illés Béla volt válogatott labdarúgó nevét viselő akadémia. Mert más épületeket, pályákat is bérel, ám itt már piaci alapon számolták ki az összeget. Nem kevés pénzről van szó, ráadásul akad némi probléma is ezzel a konstrukcióval: annyira kusza viszonyok vannak Szombathelyen, hogy nem látni, ki a bonyolult rendszer haszonélvezője.

Az Illés Akadémiának nincsenek pályái

Az Illés Akadémia speciális helyzetben van a focisulik között, mert nem saját objektumait használja. Az akadémia – illetve az azt működtető Illés Sport Alapítvány – a szombathelyi önkormányzattól két telket kapott ingyen használatba 30 évre még 2007-ben. Az egyik egy háromhektáros terület, a másik egy valamivel több, mint egy hektáros telek. A két ingatlant csak egy patak választja el egymástól.

Ezeken ingatlanokon létesültek a futballpályák, illetve az az épület, amely fogadóként, öltözőként és irodaépületként üzemel. Ezeket az Illés Sport Alapítvány bérli. Az alapítvány tao-kérelmeiből azt is megtudhatjuk, hogy mennyiért.

  • A 2018-19-es évadban kettő darab élőfüves pályáért egyenként 9,754 millió forintot (kettőért együtt tehát közel 20 millió forintot),
  • egy kisebb élőfüves pályaért valamivel több, mint 5 millió forintot,
  • egy műfüves pályáért 2,3 millió forintot,
  • egy műfüves kispályáért pedig 914 ezer forintot fizetett éves díjként az Illés Sport Alapítvány.
  • Egy 584 négyzetméteres öltöző-fogadó épület bérleti díja pedig évi 7,27 millió forint.

Összegezve: az állami beruházásban 5,9 milliárd forintért épülő öt focipályát, meg a 2500 négyzetméteres – tantermeket, kollégiumi szobákat, konyhát, mosodát, orvosi rendelőt magába foglaló – sportcentrumot évente mindössze 4,8 millió forintért fogja bérelni az Illés Akadémia.

Míg a jelenleg bérelt focipályákért és egy 584 négyzetméteres öltöző használatáért – kis kerekítéssel – nem kevesebb, mint 35 millió forintot fizetnek.

Kérdés, hogy kinek?

Nem lényegtelen mellékszál, vajon kihez folyik be a bérleti díj. Az öltözőépület az Illés Béla tulajdonában álló Halmill Kft-é, hiszen annak idején a Halmill volt a beruházó is. Tehát, ha Illés cége kér bérleti díjat az az általa alapított Illés Akadémiától, akkor az legalább is papírforma szerint rendben van, bár az egyszerű halandó szemében kisé furcsa, hogy egyik zsebükből a másikba teszik a pénzt.

A háromhektáros ingatlanon fekvő focipályák építtetője az Illés Sport Alapítvány és az önkormányzat között létrejött szerződés szerint az alapítvány, amely 2008-ban 85 millió forint támogatást kapott az önkormányzattól a beruházás megvalósításához. Ha az alapítvány volt az építtető, a telket pedig, amin a pályák vannak ingyen kapta használatba, akkor kinek fizeti a bérleti díjat?

Illés Béla jó kedvű

Illés Béla jó kedvű

Fotó: www.utanpotlassport.hu

A kisebbik telken lévő műfüves pálya – amit egyébként a Halmill épített – az önkormányzat tulajdona, de azt az önkormányzat ingyen adta az Illés Akadémia/Sportalapítvány használatába. A tao-kérelem szerint viszont ezért is fizet bérleti díjat az akadémia – valakinek.

A bérleti díjak körüli homály eloszlatása érdekében közérdekű adatkéréssel fordultunk az Illés Sport Alapítványhoz.

A pályák megvásárlására az EMMI egy 2016-os kormányhatározat alapján Illés Sport Alapítványnak 345 millió forintot adott. Ezt az összeget – az alapítvány 2018-as mérlege szerint – nem használták fel.

(Nyitókép: az Illés Akadémia labdarúgói és edzői. A felvétel forrása: illesakademia.hu.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.