"Elveszítjük a vidéket, ez olyan dolog, amin már nem lehet beszélgetni, ez nem beszélgetés kérdése, mindenki tudja, hogy ki kicsoda. Ki kell állni az emberek elé, és elmondani, hogy ki miért nyert. Micsoda munka az, hogy nem ismerjük egymás pályázatát? (...) Hogyhogy nem lehet megismerni, hogy ki nyert és miért nem nyert? Indoklás nélkül hogyan lehet kiadni egy levelet, hogy nem nyert..." Ángyán József januárban lemondott vidékfejlesztési államtitkár mondta ezt néhány napja a nagy port kavart állami földbérleti pályázatok ügyében a parlament szakbizottsági ülésén. A volt főhivatalnok felvetése azonban nem leegyszerűsíthető a néhány száz hektáros állami földhaszonbérleti szerződések történetére. (Amelyről lásd: Jöttek a nagyok, Magyar Narancs, 2012. március 22.) Bár két hónapja hosszú távú, "széles társadalmi egyetértésen" alapuló fejlesztési tervet fogadott el a vidékfejlesztésről a kormány, a mindennapos döntéshozatalok miatt egyre többen mondják együtt Ángyánnal: nem ezt ígértétek. Hogy érdemes volt-e bármit is ígérni, és a Darányi-program (erről lásd: Ábránd és valóság, Magyar Narancs, 2012. január 19.) a fő kedvezményezett családi gazdálkodásokkal egyáltalán megvalósítható-e, arról még nyilván lesz vita - de a "nagy" ügyek napi gyakorlatában a kézi vezérlés vitathatatlanul tetten érhető. Hogy emögött Ángyán az úgynevezett "agrároligarchákat" látja, az érthető; ő a gazdasági racionalitással szembeni rendszert akart kiépíteni, és ehhez lelkesen tapsolt az általa "vidéknek" nevezett szavazóbázis - a tényleges viszonyokhoz azonban elképzelésének túl sok köze nem volt.
Csodafegyverek
Főleg, hogy más és valódi időzített bombák is ketyegnek a falvak határaiban: olyan jogi rendezetlenségek, amelyekkel a jelek szerint nem kíván foglalkozni semmilyen érdemi döntéshozó. Pedig ezek súlyos tíz-, netán százmilliárdok sorsát határozhatják meg a közeljövőben: birtokok, vagyonrészek, működéshez szükséges bérletek ügye vár hiába megoldásra, miközben a kormányzat újabb fantomharcot hirdet a zsebszerződések ellen.
Aligha oligarcha
Fotó: Sióréti Gábor
A Fidesz - MPSZ kormányzati programjának meghatározó eleme volt a hazai termőföld "védelme" a külföldi és hazai spekuláns tőkével szemben. Ebben az Ángyán által összerakott koncepcióban az államot mint a birtokpolitikát aktívan befolyásoló piaci tényezőt képzelték el. Ennek szellemében már a ciklus elején úgy módosította a kormány a földtörvényt, hogy az állam a Nemzeti Földalapon keresztül (NFA) elővásárlási jogot kapott - azaz minden hazai birtokadásvételt be kell jelenteni az alap hivatalaiban (lásd: A gazda szeme mindent lát, Magyar Narancs, 2010. július 15.), ahol mérlegelhetik, hogy az üzlet sérti vagy sem az aktuális birtokpolitikai törekvéseket. Ha igen, az állam elővásárlási jogával élve ajánlatot tehet az illető táblára, és viszi, amit akar. Csakhogy ebben a forradalmi harcban hendikeppel indult a földalap, mivel az elmúlt két évben gyakorlatilag egyetlen fillérje sem volt földvásárlásra. Ezért a kormányzat új csodafegyver után nézett, és azt az állami földbérletek újrapályáztatásában vélte felfedezni. Sikerült is fellelni 65 ezer úgymond kihasználatlan állami tulajdonú hektárt, amelyet eredetileg kifejezetten állattartást vállaló kis- és családi gazdaságok számára ígértek kiadni kedvezményes (hektáronkénti 25 ezer forintos) átlagáron. Ám nem így lett, mivel Fidesz-, sőt Orbán-közeli vállalkozók kaptak jelentős területeket - pontosan emiatt áll a bál a sajtóban elhíresült dunántúli Lepsény és Kajászó mellett Kaba, Hajdúböszörmény környékén és egyes észak-magyarországi területeken is.
Ez azonban csak vékony szelete a hazai földhasználatnak. A legnagyobb gondot a tisztázatlan viszonyok jelentik. A magyar földügyi adminisztrációnak csaknem két évtizedes adóssága például az, hogy rendezze mintegy másfél millió hektárnyi, a kárpótlás és szövetkezeti vagyonnevesítés után keletkezett osztatlan közös földtulajdon sorsát. Ez a kiméretlen, nagy táblákban fekvő föld mintegy hatszázezer tulajdonos kezében van - nagyjából 1,2 millió, földhivatalokban bejegyzett tulajdonrész. E hatalmas földvagyonból egyetlen hektárt sem művel saját jogon senki, mindenki bérletbe adta. A hazai szántóterület csaknem harmada az elmúlt hetekig "szabad prédája" volt a földbérlőknek (Ángyán egyik közeli munkatársának a kifejezése), főként az "oligarchaként" emlegetett nagy ágazati vállalkozásoknak.
E területek gyors kimérése az Orbán-kabinet vidékfejlesztési programjának hangsúlyos eleme volt. Ezzel szemben a Narancs információi szerint az elmúlt két évben alig tízezer hektárnyi, magánerőből finanszírozott kimérést végeztek el a geodéták szerte az országban, ám ennek nagyobb része is csak évek múlva lesz egyéni úton bérbe adható, mivel a nagy táblák egészét korábban megkötött bérleti szerződés köti használójához. Egy ilyen szerződés napjainkig a tulajdonosok egyszerű többségének döntésétől függött - a többiek úgynevezett kényszerbérleti viszonyba kerültek a bérlővel. Sok panasz nem volt eddig emiatt, mivel a kárpótlás és vagyonnevesítés nyomán kapott tulajdonrészek folyamatos és kiszámítható jövedelmet hoztak az "osztatlan birtokosoknak", akiknek nagyobb része a közvetlen gazdálkodáshoz egyáltalán nem kapcsolódott.
Csakhogy az uniós szabályozás - és az ahhoz kapcsolódó támogatások - rendszerében e földterületeknél a használat "jogszerűsége" kulcstényező, mivel a jelenleg alkalmazott földalapú szubvenciókat az úgynevezett üzemszintű besorolás után járó pénzek váltják majd. A váltás határideje várhatóan 2014. május 15. - aki akkor bejegyzett földhasználati joggal rendelkezik, az akár készpénzért is értékesíthető, hosszú távra szóló támogatási jogosultságot szerez. E szempontból tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan is alakul az osztatlan tulajdonok sorsa.
Pillanatnyilag meglehetősen fura jogbizonytalanság uralkodik körülöttük: ellentétes jogi álláspont és gyakorlat alakult ki ugyanis az agrártárca (VM), a közigazgatási minisztérium (KIM), az egyes földhivatalok, valamint a Legfelsőbb Bíróság között. A vita lényege az, hogy elegendő-e az osztatlan közös tulajdonú föld tulajdonosainak szótöbbséggel meghozott határozata az adott földrészlet haszonbérbe adásához, vagy pedig ehhez a tulajdonosok egyhangú határozata szükséges. Az érdekképviseletek köreiben született szakértői vélemény szerint a "tulajdonosok egyhangú határozata szükséges az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz", ami gyakorlatilag - szemben a VM-KIM eddig érvényesített értelmezésével - a Legfelsőbb Bíróság által korábban megfogalmazottakat erősíti.
Kasszában marad
A kormányprogramban is vállalt földkimérések helyett az elmúlt két évben a halogatás taktikáját választotta a kormány. Ez a kistulajdonosok mellett kiálló Ángyánt és a vele szövetséges "holdudvart" mérhetetlenül bosszantotta, hiszen egy közben megszületett újabb földtörvény-módosítás e birtokrészletek értékesítésében is elővásárlási joggal ruházta fel a földalapot. Ami - ha pénze ettől a földalapnak nem lesz is - arra legalább jó lenne, hogy a tervezett értékesítésekhez kapcsolódó jogi huzavona nyomán az "oligarchák" földbérleti pozíciója jelentősen gyengüljön. Ez viszont a már említett üzemszintű támogatási rendszerben súlyos milliárdokat venne ki az ágazati vállalkozások kasszájából - és a hazai fizetési mérleg egyenlegéből is.
Ráadásul az új földosztáshoz is pénz kellene: úgy 15-20 milliárd forint, hiszen 1 hektár tételes kimérése - elhelyezkedésétől és egyéb körülményektől függően - 10-20 ezer forint között alakul. Arról nem is beszélve, hogy a részarány-tulajdonosok jelentős része - lakcím- és egyéb változások, például elhalálozás miatt - nem elérhető, a nekik fizetendő bérlet a bérlő kasszájában marad. Jogszabály szerint a bérbeadónak öt évig van arra módja, hogy a bérleti díját a használótól követelhesse, utána e jogosultság elvész. Hozzávetőleges számítások szerint az így kieső bérleti díj évi 14-16 milliárd forint. Egy lapunkhoz eljutott szakértői javaslat szerint e tulajdonosok helyére beléphetne az állami földalap, s az eddig ki nem fizetett bérleti díjak a nemzeti birtokpolitikát szolgálhatnák. (Mindez az alap számára úgynevezett elszámolási kötelezettséggel járna - ha a jogos tulajdonos mégis előkerül, az állami pénzek elszámolási rendje szerinti kamatokkal növelt díjakat kaphatna kézhez, mégpedig időkorlátozás nélkül.)
A lehetőség dermesztőleg hat mindazon társas vállalkozásokra, melyek működésüket nem kis részben az osztatlan táblák művelésére alapozzák. Állattartó telepek, milliárdos technikai bázisok kerülhetnek veszélybe. Sőt egy másik, szintén az ügyben született szakértői vélemény szerint akár az elmúlt 10-15 évben - számos tényező hatására - koncentrálódott agrárvagyon újabb szétaprózódására is számítani lehet. Emiatt az Ángyán által emlegetett oligarchák (más megközelítésben: legálisan és komoly foglalkoztatóként működő agrárvállalkozások) érthető vehemenciával vetették be érdekérvényesítő erejüket a miniszterelnöknél például akkor, amikor a részarány-tulajdonok kimérése szóba került.
Elterelés
"A Jóskának még biztos vannak lapjai. Évek óta egyfolytában járja a vidéket, államtitkárként pedig nagyon is konkrét ügyekről is pontos információi vannak. Azt hiszem, a professzor szerez még az Orbánéknak kellemetlen perceket. Mert ő tudja, kik azok az oligarchák" - mondta lapunknak egy Enying környéki állami földbérletügyben hoppon maradt volt gazdakörös családi vállalkozó. Ha így van, Ángyán professzor valami olyat tud, amit senki más. Pillanatnyilag ugyanis a hazai földhasználat személyes érdekeltségeit aligha láthatja át bárki is. Földhasználati nyilvántartásunk az adott területek egyes helyrajzi számain alapul, nem pedig az azokat használó magánszemélyeken vagy vállalkozásokon. Azt meg tudja mondani a földhivatal, hogy Börgönd környékén kinek az érdekeltségébe tartozó cég bérel földet, de azt már nem, hogy ugyanezen vállalkozásnak akad-e bérelt területe máshol. Az adatok összefésülése jelenleg vagy hónapokig tartó személyes kutatómunkát, vagy egy adatfelismerő szoftver alkalmazását követelné meg. Utóbbi egyik központi ágazati intézetünknél létezik is, de információink szerint "oligarchakutatásra" még nem vetették be. Pedig nagyot szólna, ha valóban kiderülne, hogy igazából kik is a magyar föld igazi urai.
Az állami földbérletek miatti ígéreteivel látványosan beégő agrárkormányzat elterelő kommunikációs technikákkal próbálja áttematizálni a történteket. Elővették például - csaknem tíz év után - a zsebszerződések ügyét. Ez a kétségkívül létező probléma azonban egyszer már látványos kudarcot hozott Orbánéknak. A külföldiek illegális földszerzése elleni leglátványosabb akciót az 1993-ban még a teljes földpiaci liberalizációért kampányoló Fidesz-kabinet indította 2001-ben. Az eredmény siralmas volt: egyetlen felderített eset; és bár az eljutott a bíróságig, ott tárgyalás nélkül, bizonyítottság hiányában gyorsan le is zárták az ügyet. Közben az állam elköltött erre kétmilliárd forintot, fizetett külön hivatalnokokat, vett száz Land Rovert a "nehezen megközelíthető külső helyszínek külső helyszíni megközelítéséhez" (idézet a vonatkozó tárca-előterjesztésből), de az Orbán Viktor által "osztrák vircsaftnak" elkeresztelt jelenség megmaradt. És ahogyan tíz éve is kényszeres pótcselekvés volt ez, úgy most is az. Kétharmados többséggel két év alatt simán rendezhette volna a kormány a kaotikus földhasználati viszonyokat, mégsem tette. Pedig az említett anomáliák - a temérdek osztatlan birtok és az egymillió hektárra becsült zsebszerződéses terület - miatt az ország szántóterületének legalább harmada valóban könnyű célpont a spekulánsok számára. Az ügyben jártas szakértőket módszeresen eltávolították a döntéshozatali közegből, a rendezéshez szükséges források biztosítására pedig kísérletet sem tettek. Ehelyett maradt a pénzes befektetőknek nyilván kedvező bizonytalanság, no meg a jelszó: a magyar kormány megvédi a magyar földet.
