Malőr: a volt gyilkosok egyenruhájában jelent meg a hagyományőrző egyesületi tag október 6-án

  • narancs.hu
  • 2020. október 7.

Kis-Magyarország

Kecskeméti olvasók kommentben jelezték a szerencsétlen esetet a helyi október 6-i ünnepség után. Egy osztrák egyenruhába öltözött honvéd hagyományőrző állt díszőrséget az aradi vértanúk emlékműve előtt a köztemetőben. Lényegében az egykori gyilkosok egyenruhája volt rajta.

Az elképesztő esetről a kecskeméti független portál, a kecsup.hu számolt be. A hírportál az esettel kapcsolatban megkereste a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesületet, hogy igazuk van-e kommentelőiknek?

Szkenderovics Zoltán, az egyesület elnöke a kecsup.hu-nak elismerte, hogy:

„Ezen nincs mit szépíteni, malőr történt."

Egy végzetes hiba hátulról nézve

Egy végzetes hiba hátulról nézve

Fotó: kecsup.hu, olvasói fotó

Az elnök hozzátette: ő az osztályfőnöke egy olyan osztálynak, amelyik karanténban van egy covidos diák miatt, így a temetői megemlékezésen nem tudott ott lenni.

„Ha ott vagyok, bizonyára nem történik ez meg. Nem is tudom mi történhetett, észre kellett volna venniük, hogy ez egy osztrák egyenruha. Legalább a csákón a rózsát cserélték volna magyarra" - mondta a hagyományőrzők elnöke. (Ugyanis voltak átállt csapatok, ezek az osztrák csákóra magyar rózsát tettek az osztrák fekete-sárga helyett, a táskára magyar címert, és a fehér öveket feketére festették, hogy megkülönböztessék az eredeti osztrák egyenruhától – a szerk.).

„Legközelebb jobban figyelünk erre” – mondta a kecskeméti hírportálnak Szkenderovics Zoltán.

Majdnem ugyanolyan

Szkenderovics hozzátette: előtte a csapat iskolai rendezvényen szerepelt, talán nem volt idő átöltözni, de akkor sem szerencsés, hogy pont a fő helyre állították oda. Aki azt is elmondta a kecsup.hu-nak, valójában nem is ilyen egyenruhák voltak 1848-49-ben az osztrák hadseregben, a mostani kecskeméti ünnepségen és a fotón láthatót napóleoni háború korában, vagy is néhány évtizeddel korábban használták, de azok nem sokban különböztek a későbbitől.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.