Az illegális házbontás még a 90-es évek közepén kezdődött Ózdon. Elsőként éppen a kiutalt lakások estek áldozatul: a rendszerváltás után a város két épülettömbbe – darabonként 96 félkomfortos lakással – szociális lakásra jogosultakat költöztetett, csakhogy az említett ingatlanokat a lakók 1994-re olyan mértékben amortizálták, hogy végül az önkormányzat a lerombolás mellett határozott. Az állapotokat jól jellemezte, hogy akkorra már csak legfeljebb kéttucatnyi család lakta a hatalmas épülettömböket. (Ők ezután rokonokhoz költöztek, vagy szociálpolitikai támogatásból olcsó házakat vásároltak a városban.)
Fotó: A szerző felvétele
Értékesebb ingatlanjaiból az 1990 utáni privatizáció során mintegy 800-at adott el az önkormányzat, de még így is 1500-nál több maradt a város kezelésében. 2001-ben készítettek egy felmérést, amelyből kiderült: bő tíz év alatt 480 bérlakás tűnt el a város vagyonából. Ezeket – nincs jobb kifejezés rá – egyszerűen szétlopták, és napjainkig évente további 20-30 ingatlan jut erre a sorsra. Ma 750 felett lehet az „eltűnt lakások” száma. A várost ért kár ma már milliárdokban mérhető.
Rombolás aprópénzért
A házrombolások oka nem volt titok soha: munkahelyek hiányában a rendszerváltás után sokan elköltöztek Ózdról, és az utánuk maradt üres, a kereslet hiányában mégis eladhatatlan ingatlanok lebontásában néhányan pénzt láttak. Első fázisban a komfort nélküli, egykori bányászlakások tetőiről lopták le az acél hullámlemezeket – ezeket a hulladékkereskedőknél sokszor aprópénzért értékesítették. A fagerendák és szarufák kályhákba kerültek, a bontott téglákra pedig vevőt kerestek. A folyamat – bármilyen furcsa is – a városrészekben élők szeme láttára zajlott és zajlik mindmáig. Nehéz lenne eldönteni, hogy Somsálybányán vagy a másik bányatelepen, Bánszálláson kezdődött-e mindez, de mára az egykori bérlakásokból csak mutatóban maradt néhány. Somsályon például egész ház- és utcasorok tűntek el a lopások nyomán. Eleinte a helybeliek kihívták a rendőrséget, akik intézkedtek is, de az ügyészségen vagy a bíróságon rendre elhaltak az ügyek.
Fotó: A szerző felvétele
Bárdos István 1994-től 16 éven keresztül volt két településrész, Bánszállás és Center önkormányzati képviselője. Megválasztásának évében már több olyan üres ingatlan állt Bánszálláson, amelynek elkezdődött a bontása. Bárdos hamarosan három petíciót nyújtott be a polgármesterhez és a rendőrkapitányhoz, melyek eredményeként 1996-ban körzeti megbízott (kmb) rendőrt kaptak e területek. Bárdos számokat is mond: Bánszálláson a bánya működésének idején ezernél többen laktak, de még 1994-ben is 480 választópolgárt tartottak nyilván. A képviselő munkája azonban kevés volt e folyamat megállításához: az autóbusz évek óta nem jár be a telepre, a sorozatos betörések miatt pedig már bezárt az utolsó kocsma és bolt is.
Sajóvárkonyi romok
A szomszédos városrész Sajóvárkony: itt látható mostanában a legtöbb romház. A Mekcsey, a Forrás és a Dobó úton is nyílászáróitól megfosztott, fedél nélküli épületek éktelenkednek. „Ezek többnyire magánházak, amelyek általában kockás papírra vetett zsebszerződéssel cseréltek gazdát” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Obbágy Csaba önkormányzati képviselő.
Fotó: A szerző felvétele
Nemrég úgy döntött a fideszes többségű ózdi önkormányzat, hogy a tavalyi pénzmaradványból romeltakarításba kezd, a munkálatoknak a napokban kezdtek hozzá. A képviselő szerint a rombolási folyamat most visszaszorult, mert néhány hónapja a rendőrség is jobban figyel erre; tíznél több tolvajt fogtak már el, akik ajtókat, ablakokat, tetőelemeket próbáltak eltulajdonítani.
Fotó: A szerző felvétele
A Velence-telep évtizedeken át a vasgyári középvezetők lakóhelye volt, ma viszont az egyedi stílusú, műemlék jellegű házak jó része romos. Csutor László területi önkormányzati képviselő elárulta, több lakást ingyen ajánlott fel annak tulajdonosa a város számára, mert akár a felújítás, akár a bontás sokba kerülne. Az önkormányzat viszont elnyert pályázatokból igyekszik rehabilitálni a lakótelep házait. Így zajlott 2012-ben oktatással egybekötött felújítás az egyik épülettömbön, egy másikban pedig közösségi házat alakítottak ki.
Bódis Kriszta
Fotó: A szerző felvétele
A projektben részt vett Bódis Kriszta, aki 1999-ben járt először a szintén ózdi Hétes-telepen. Ott egykor közel 120 lakás állt, amiből a bontóbrigádoknak „köszönhetően” mindössze 53 maradt. „A Van Helyed Alapítvány programja és a velünk együttműködő állami projektek azért érnek el sikereket, mert itt már ez a közösség hosszú távon részt vesz saját körülményeinek javításában. Korábban a gyerekekre sem szóltak rá, ha valamit tönkretettek. Sok közös munka, csapatépítés, bizalom és esélyadás, vita és beszélgetés, egymás elfogadása, bentlakáson alapuló munka és példamutatás van az eredmények hátterében. A fiatalok már nem feltétlenül erőszakkal oldják meg a konfliktusokat, ha pedig rombolás vagy bűncselekmény történik, a vétlen többség megszólja, kizárja az elkövetőket” – mondja az író-dokumentumfilm-rendező, aki szisztematikusan alakította programját, melyet ma már a Hétesben élők többsége elfogad. Most a Velencén a sor.
Lakhatóvá tett lakások
Hétesen a barbár munkát a felújítás, az építkezés váltotta fel, de Bódisnak ráhatása van az iskolába járásra is. A kezdetekben a Soros Alapítvány által is támogatott Van Helyed Alapítvány módszertana az, hogy ahol ilyen közösség kialakul, ott fokozatosan érdemes infrastruktúrát fejleszteni.
Házak a Hétesen
Fotó: A szerző felvétele
Hétesen a helyiek bevonásával készült egy fürdőház, amit ők is működtetnek. Napi 25-30 fő használja a fürdőt, és 10-12 órában egymást váltva mossák a ruhákat. Az alapítvány segít az adósságkezelésben, ezért a hétesiek úgy döntöttek, ezt a környezet rendezésével és a közösségi ház rendben tartásával viszonozzák. Hétesen a programoknak köszönhetően minden házban történt felújítás, majd állami segítséggel elvégezték a belső vezetékek cseréjét. Ezt követte a festés és a kártyás villanyórák felszerelése minden lakásban. Velence-telepen nemrég közösségi ház épült, és két lakást lakhatóvá tettek, ugyancsak helyiek bevonásával. A felújított lakásokat a programban legjobban dolgozó és a komfortos ingatlant fenntartani tudó két családnak utalta ki az önkormányzat.
