2009. május 14-én, nem sokkal este 9 óra után egy román autós Méhkeréknél megállás nélkül áthajtott a magyar-román határon. A férfit közel háromnegyed órás, mintegy 50 kilométeren át tartó, figyelmeztető lövésekkel és karambolokkal tarkított üldözés után Békésen tartóztatták föl és vették őrizetbe. D. Alexandru nagyváradi vállalkozót utóbb hivatalos személy elleni erőszakkal, többrendbeli közúti veszélyeztetéssel, cserbenhagyással és rongálás bűntettével vádolta meg az ügyészség.
A hajsza
Alexandru azon a májusi estén a felesége és más családtagjai szerint nagyon furcsán viselkedett nagyváradi otthonában, ki is hívták hozzá a mentőt. A kiérkező orvos nyugtatót adott a fiatalembernek, majd a család úgy döntött, kórházba viteti Alexandrut - aki ekkor egy szempillantás alatt kereket oldott papucsban, pizsamaalsóban és egy piros pólóban. Pénzt nem vitt magával, mindössze a mobiltelefonja volt nála.
Későbbi vallomásai zavarosak: hol azt mondta, Nyíregyházára akart menni az ügyeit intézni, hol pedig azt, hogy valaki üldözi, mert meg akarja ölni, máskor pedig azt, hogy a "szerelem átka, a gyűlölet átka és a tisztességtelenség átka követi, miközben ő tisztességes akar lenni". Az őt üldöző rendőrökben is halálos ellenséget látott, akik akarata ellenére kórházba akarják vinni. Annyi biztos, hogy még Nagyváradon teletankolta autóját. Azt nem tudni, hogy a pizsamás és papucsos ember mekkora feltűnést keltett a töltőállomáson - az viszont biztos, hogy fizetségként a mobiltelefonját és a fényképezőgépét adta át a kutasoknak.
Romániai száguldozása után 2009. május 14-én 21 óra 10 perckor törte át a román-magyar határt Méhkeréknél. Ezt követően a Sarkad felé vezető országúton három rendőr próbálta meg feltartóztatni, akik ha nem ugrottak volna félre, akkor Alexandru elüti őket. Békéscsabán egy rendőrségi terepjáró próbálta meg - sikertelenül - feltartóztatni a román férfit, aki olykor a 170 kilométert is meghaladó sebességgel Békés felé hajtott; az őt üldöző rendőrautók nem tudták tartani vele a lépést.
Képünk illusztráció
Fotó: MTI
Békésen a Teleki utcán egyik pillanatról a másikra lefékezett, majd tolatásba kezdett, így nekiment az őt üldöző Ford Focus rendőrautónak. Az üldözés a Békés-Dánfok üdülőközpontban folytatódott, ahol már figyelmeztető lövéseket adtak le a rendőrök; itt egy rendőrt megint majdnem elütött a nagyváradi férfi, és ismét összeütközött egy rendőrautóval. Végül a Körösi Csoma utcában ért véget a cirkusz, amikor Alexandru Opel Vectrája frontálisan ütközött egy rendőrségi terepjáróval.
A férfi több mint 5 millió forintos kárt okozott a rendőrségi autókban. (Ezt családja utóbb megtérítette.) Utóbb azt vallotta, hogy elfogásakor a rendőrök kiráncigálták őt a kocsijából, és úgy megverték, hogy elveszítette az eszméletét.
"Jó lett volna, ha video- és hangfelvétel készül D. Alexandru első kihallgatásáról, amely akár érzékletes képet adhatott volna arról, hogy az őrizetbe vett férfi milyen idegállapotban volt" - mondta a Narancsnak egy, az ügyet ismerő jogász. A román férfi kirendelt védője kezdeményezte is védence soron kívüli elmeorvosi vizsgálatát, a férfi ugyanis sem alkohol, sem drog befolyása alatt nem állt.
Beteg vagy nem beteg?
Az egy hónapig előzetes letartóztatásba helyezett, később pedig a vádlottak padjára került 35 éves, 8 általános iskolai osztályt végzett és cégvezetőként dolgozó román férfiról a nagykállói mentális egészségközpontban és szakkórházban többhetes megfigyelés után, majd a nagyváradi klinikai kórházban olyan szakvéleményt adtak, hogy Alexandru paranoiás skizofréniában szenved. Ehhez még hozzátették, hogy alacsony intelligenciával rendelkezik, hallucinációi vannak, és mindezt neurózisos megszállottság és misztikus gondolatok egészítik ki. E szakvélemények alapján Alexandrut nem lehetett volna bíróság elé állítani - Romániában meg is szüntették az ellene indított büntetőeljárást.
A Gyulai Városi Bíróságon viszont 2010. október 18-án megszületett az elsőfokú ítélet.A nagyváradi vállalkozót egy év börtönbüntetésre ítélték, és három évre eltiltották a járművezetéstől. A másodfokon ítélkező Békés Megyei Bíróság 2 év 4 hónap börtönbüntetésre súlyosbította az ítéletet. A bíróság által kirendelt gyulai, majd szolnoki orvos szakértők ellentétes következtetésre jutottak, mint nagykállói és nagyváradi kollégáik - a nyomozás során kirendelt igazságügyi pszichiátriai szakértők ugyanis egyértelműen megállapították: "A vádlott a cselekmény idején és a vizsgálat időpontjában nem szenvedett elmebetegségben, cselekményét olyan pszichés állapotban követte el, amely nem tette képtelenné és nem korlátozta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, s e felismerésnek megfelelően cselekedjen." (Ez a pszichiátriai vizsgálat 11 nappal a történtek után történt.) Ez a később döntőnek bizonyult szakvélemény - amint az a bírósági ítélet indoklásából kiderül - nem volt teljesen részletes, átfogó és hosszú ideig tartó, igaz, a szakértők több kérdést is intéztek D. Alexandruhoz, részletesen kifaggatták, és "megpróbálták feltárni lelki problémáinak gyökerét".
A Gyulai Városi Bíróság ezen kívül is beszerzett egy szakértői véleményt. A Szolnoki Igazságügyi Szakértői Intézet által készített vizsgálat a gyulaival egybehangzóan azt állapította meg, hogy a vádlott nem szenved elmebetegségben, sőt a paranoid skizofrénia tüneteit - ellentétben a nagykállói és a román klinika megállapításával - "nem látják szakmailag kellően megalapozottnak". Mint írták, a vizsgálat során ilyet egyáltalán nem észleltek.
Magyarázatuk szerint a gyulaiak és a szolnokiak azért nem tartották szakmailag megalapozottnak a nagykállói és a román kórház pszichiátriai szakembereinek a véleményét, mert az "nem veszi figyelembe a jelenleg érvényes betegségek osztályozása, azaz a BNO alapelveit, amely szerint ilyen életkorban a paranoid skizofrénia kimondása és diagnosztizálása csak kétéves időtartam után, többszöri pszichiátriai kezelés után lehetséges". Megjegyzendő, hogy - mint arra utaltunk - a két utóbbi vizsgálat jóval rövidebb időtartamú volt, mint a nagykállói és a romániai. A bíróság a gyulai és a szolnoki álláspontot fogadta el, hozzátéve, hogy "nem kérdőjelezi meg a Nagykállói Mentális Egészségközpont szakmaiságát", ahogy a nagyváradi orvosokéét sem. A védelem mind az első-, mind a másodfokú tárgyaláson többször kérte, hogy szakértőként hallgassa meg a bíróság a nagykállói és a román pszichiátereket is, ám ezeket az indítványokat a bíróság mindannyiszor elutasította.
A bíróság egyébként azzal is indokolta Alexandru büntethetőségét, hogy a beidézett rendőr tanúk szerint a román férfi nagy magabiztossággal és ügyességgel száguldozott menekülése során.
Diszharmónia
A bíróság a védelemnek az eltérő pszichiátriai szakvéleményekre alapozott perújítási kérelmét elutasította, így a per jogerősen lezárult. A Nagyváradon élő elítélt azonban a 2011 májusában megszületett jogerős ítélet ellenére máig nem vonult börtönbe. A magyar államnak nincs joghatósága Nagyváradon, így ha az elítélt önként nem jelentkezik, akkor a diplomáciának kell(ene) beavatkoznia. Több jogszabály, mások mellett az 1996-os nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezik ilyen esetekben: eszerint Magyarország vagy felajánlja az itteni bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtását Romániának, vagy megkeresheti a román igazságügy-minisztert a kiadatás végett. Ám kérdéses Románia hozzáállása egy ilyen jogsegélyhez, hiszen a büntetőjogi felelősséget kizáró román szakértői véleményre hivatkozva az elítélt védelmet kérhetne a magyar hatóságokkal szemben. Értesüléseink szerint érdemi fejlemény nem történt az ügyben.
