Szeged

Portán maradt az oktatók petíciója

  • Szlavkovits Rita
  • 2013. február 12.

Kis-Magyarország

Nem vette át az Oktatói Hálózat szegedi csoportjának petícióját a kormánymegbízott, átvette viszont az alpolgármester, mert a képviselő-testület egységesen támogatja a felsőoktatásért aggódó aktivistákat. Szegeden körülbelül 200 diák, hallgató, tanár és szakszervezeti tag vonult fel.

„Zavarjátok el Orbánt!” – kiáltott oda egy férfi a belváros felé tartó buszon néhány fiatalnak, akik a tüntetésre készített transzparensekkel álldogáltak. „Egyedül nem megy, jöjjön maga is!” – szóltak vissza a lányok. A férfi csak mosolygott: „Nekem egyelőre még van munkahelyem, nem teszem kockára, majd szurkolok otthonról.” „Hát éppen azért, az egyetem veszte Szeged veszte is!” – lendültek bele a hirtelen kialakult párbeszédbe. „Igen, tudom – válaszolta a férfi –, én is ott dolgozom. Egyelőre.” Csend lett. A busz megérkezett a Lófarához (a jogi kar előtti téren álló lószobrot hívják így a városiak – Sz. R.), ide hirdették meg a találkozót a Hallgatói Hálózat szimpatizánsai. A lufi egyszer már bejött, még decemberben a Miérthallgatók (a HaHa-hoz hasonlatos aktivistacsoport) kidurrantott néhányat. Most is ez volt a koreográfia: sorra pukkantották ki a léggömböket, szimbolizálva, miként lesz üres, fonnyadt kis cafat a tudásból, a szabadságból, az autonómiából.

Onnan egy nagyot kiáltok


Onnan egy nagyot kiáltok

Fotó: magyarnarancs.hu

 

Mindeközben az Oktatási Hálózat képviselői már a kormányhivatal ajtaján kopogtattak. A portás segítőkészen telefonálgatott, hátha lejön valaki, s átveszi az oktatók petícióját. Senkit nem talált. A helyi lap újságírójának sikerült utolérnie a címzett kormánymegbízottat, aki közölte, hogy a parlamentben van, ahonnan nem hiányozhat. Kiss Attila, az SZTE BTK Angol–amerikai Intézet vezetője a magyarnarancs.hu-nak elmondta, hogy ezt megelőzően már több alkalommal írtak B. Nagy Lászlónak levelet, ám egyszer sem válaszolt egy sort sem. Abban bíztak, hogy a tüntetés olyan apropó lesz, amikor sikeresen eljuttathatják a kormány helyi képviselőjéhez észrevételeiket, és jelezhetik aggodalmaikat. De B. Nagy most is pont annyira tett rájuk, mint eddig, nem jelölt ki senkit, hogy átvegye a petíciót.

A városházán sem Botka László vette át a petíciót, de itt a polgármester közvetlen munkatársa, Solymos László alpolgármester fogadta a demonstrálókat. A szegedi városvezetés már korábban kinyilvánította egyetértését a mozgalommal, sőt decemberben név szerint az összes szegedi képviselő szavazott arról, hogy mindent megtesznek, saját hatáskörükben, az egyetem érdekében.

Itt aztán középiskolások, hallgatók, oktatók és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének képviselői felsorolták mindazt, ami csoportjaikat hátrányos helyzetbe hozza, majd – ahogy Kiss Attila szólította a gyülekezetet – indult az egyetemes menet.

A HÖK képviselőit többen hiányolták a sorokból, egyetlen képviselőjüket sem lehetett látni. A belvárosi utcákon át vonulva az egyetem épületéig a kétszázas csapat inkább fogyott, mint szaporodott volna, pedig buzdítás volt: „Ha az egyetem megy, Szeged is elvész! Gyere velünk! Aki dudál, velünk van!” Nem dudáltak.

A BTK épülete előtt várakozni kellett, a biztonsági őrök nem engedték be a menetelőket, mondván, hogy az órákat nem szabad megzavarni. Majd félórás várakozás után bezúdulhatott a megfogyatkozott csapat, az egyik nagyobb előadót még így is megtöltötték a kitartóbbak.

A BTK épülete melletti utcában az EHÖK-irodában még égett a villany. Az ajtó zárva volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.