"Hosszú ideje nem volt ilyen nagymértékű városunkban az aszály, épp ezért hosszú ideje nem szorultak ilyen nagy mértékben az agráriumért felelős miniszter segítségére túrkevei termelők. Kérem, ha módjában áll, nyújtson segítséget!" - fogta szinte könyörgőre Nagy István agrárminiszternek címzett, a napokban írt segélykérő levelében Sallai R. Benedek.
Túrkeve polgármestere ecsetelte a helyzetet is, amiért a segítséget kérte. A városban hiába imádkoznak esőért, messze elkerülik az esőfelhők. A múlt év vége óta nem éri el a lehullott csapadék mennyisége a 100 mm-t, míg a jelen naptári évben 75 mm körül mozog a mért adatok összege (ez jobb esetben egyhavi mennyiséggel egyenlő – a szerk.). A nagyobb termelők jelentős veszélyben vannak, míg a kisebb termelőknek alapvetően megélhetési egzisztenciális kérdés, hogy milyen lesz az idei évi termés. "Sajátos tényként állapítható meg, hogy a város túlnyomó térségében kritikus állapotba kerültek a különböző vetéskultúrák. Bizonyos, hogy a város mezőgazdaságát alapjaiban érinti a rendkívüli aszálykár" - jellemezte a helyzetet Sallai R. Benedek. Azt írta, hasznosnak ítélné meg, ha a miniszter mielőbbi intézkedéssel megvizsgálná a térség aszály sújtotta területté való nyilvánítását és intézkedés történne a gazdálkodók megsegítésére.
Ehhez képest elég semmitmondó válasz érkezett az Agrárminisztériumtól. Nagy István helyett Szentirmay Zoltán főosztályvezető válaszolt, és lényegében csak egy emlékeztetőre futotta tőle. A levélből megtudható, hogy az Alföld három megyéjét, Jász-Nagykun-Szolnokot, Békést és Csongrád-Csanádot sújtja rendkívüli aszály, amelynek helyzetét a minisztérium figyelemmel kíséri. Ugyanakkor azt közölték, hogy a gazdák rendelkezésére áll az agrárkár-enyhítési rendszer. A kárbejelentést követően a termelő kárenyhítő juttatásra szerezhet jogosultságot.
Fontos hangsúlyozni, hogy 'szerezhet', illetve ahogy a levélben is közölték, a kárenyhítési alaphoz maguknak a gazdáknak is hozzá kell járulniuk, ha látni is akarnak belőle pénzt. Mármost aki tönkrement, attól nem tudni, hogy lehet hozzájárulást kérni, elvárni. Minden bizonnyal ennek érdekében kérte Túrkeve polgármestere, hogy ezen átnyúló, ettől akár független és mihamarabbi támogatást hagy kaphassanak a helyi termelők. Hiszen a kárenyhítés utólagos kifizetésű.
A levélben - amelyben pedig a minisztérium is elismeri, hogy történelmi léptékű aszály sújtja az országot - további lehetőségeket vázoltak fel a termelőknek. Megemlítették a mezőgazdasági biztosítások kötésének fontosságát, ezek megkötését egyébként támogatják; felhívták a figyelmet a tavaly bevezetett mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszerre, amihez azonban legközelebb majd csak jövő februárban lehet csatlakozni. Szentirmay Zoltán e mellett levelében utalt az Agrár Széchenyi-kártya nyújtotta hitelfelvételi lehetőségre is.
Egy túrkevei gazdálkodó azt mondta lapunknak, kettészakadt az ország. A Dunántúlon jó termés várható, míg az Alföldön alig lesz mit learatni. Csodálkozott, hogy a miniszter ennek ellenére már be is jelentette, hogy így is biztosított lesz az ország gabonája. Így aztán a gazda úgy gondolja, nem véletlen, hogy az aszály sújtotta alföldi régiókkal szerinte már nem foglalkozik a miniszter. Megvan a termésátlag, és viszontlátásra.
A gazdálkodó lapunknak arról beszélt, az aszályos alföldi területeken jó, ha meglesz a 20-25 mázsás búzahozam. Az már csúcsnak számít. Ráadásul állattenyésztéssel is foglalkozik és van 300 hektárnyi gyepe. De arról idén még egy bála szalmát nem vitt be. Venni kénytelen a takarmányt, a szalmát. Szarvasmarhái és sertései vannak, de utóbbit kifuttatja, mert már második éve veszteséges.
"Ha öntözés lenne, nem lenne probléma. Ám most azzal az a gond, hogy senki sem mer a magas költségek miatt belefogni, hiába támogatott"
- folytatta a neve mellőzését kérő túrkevei gazda. Öntözni kellene a kukoricát is, mert szerinte így abból több gazdálkodónak nem is lesz termése. Azt mondta, harminc aranykoronánál értékesebb területeken siralmas a helyzet.
Ősszel lesznek a gazda szerint olyan árak, hogy mindenki csak pislogni fog. Az étolajra nem mer majd senki sem ránézni, olyan ára lesz, hiszen a napraforgó sem fog jó termést hozni. Aki jövőre búzát akar termeszteni, igencsak el fog gondolkodni, hogy megéri-e. A költségek, a műtrágya, a vetőmag ára már most az egekben van.
A Narancs.hu június végén írta meg: Túrkevén az ivóvízellátás is akadozott, az országban elsőként a közelmúltban vízkorlátozást kellett bevezetni. Mint most megtudtuk, a helyzet azóta kissé javult, információink szerint a jövő héten hozzálátnak a szükségessé vált kútfelújításhoz is.
Magyarország területének mintegy 90 százaléka aszállyal veszélyeztetett. Hazánkban 2000 és 2020 között az aszállyal érintett területek aránya számos esetben jelentősen meghaladta az 50 százalékot. Kiemelkedően aszályos év volt 2000, 2003, 2007, 2012, 2013 és 2015. Ennek hátterében a rendkívüli hőség, a csapadékhiány, illetve a kettő együttes előfordulása áll, írta jelentésében a Központi Statisztikai Hivatal. E szerint 2021-ben az ország területének 70 százalékát érintette legalább enyhe mértékű aszály.
Az aszály hozzátartozik hazánk éghajlatához, tíz évből átlagosan négy évben fordul elő. 1863-ban, a 19. század legaszályosabb évében akkora szárazság volt, hogy az Alföld legnagyobb részén nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat is elpusztult és az emberek is éhínségtől szenvedtek. Évekbe telt, míg az aszály által okozott veszteség pótolni tudták.
(Címlapképünk forrása: Sallai R. Benedek Facebook)
