Siófoki Trabisimogató, avagy innen indultak pontosan 30 évvel ezelőtt a szabadság felé az NDK-sok

Kis-Magyarország

Tűzpiros, 1983-as gyártású Trabant limuzin pöfögött a víztorony tövéig, NDK-zászlóval, „bombajó” dudával, amire ugye irigy a komphajó. Sokaknak feltűnt a jelenség szerdán, szeptember 11-én késő délután a siófoki Fő téren.

Arra emlékezett rögtönzött rendezvényével a Siófoki Ellenzéki Összefogás, hogy harminc éve ezen a napon nyílt meg a határ az NDK-s menekültek előtt, akik közül százak éppen a siófoki Ezüstpart Hotelben berendezett ideiglenes menekülttáborból indultak el 1989. szeptember 11-én nulla óra után a határ, azaz a szabadság felé.

Trabisimogató – ezt a nevet adták performanszuknak a szervezők, a Trabantot Zamárdiból kormányozta a siófoki víztoronyig Bartha László, a már évekkel ezelőtt megszűnt S.O.S. Regionális Rádiós Segélyhívó Alapítvány hajdani elnöke, aki nem csak féltve őrzött járgányát bocsátotta közszemlére, hanem stílszerűen még a vasfüggöny egy darabját is elhozta díszdobozban.

Bartha László Zamárdiból hozta a Trabantot

Bartha László Zamárdiból hozta a Trabantot

Fotó: A szerző felvétele

Nem tudtuk, hogy történelmet írunk

„Miután 1989 szeptember elejére megtelt a csillebérci és a zánkai menekülttábor is, a Vöröskereszt a siófoki Ezüstpart hotelben is létesített egyet, mégpedig szigorúan zártat. Ide azokat hozták, akik tartottak tőle, hogy megfigyeli őket a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat” – emlékezett vissza harminc év múltán a siófoki Bozai Ágota, akinek az egyetem elvégzése után a Vöröskereszt volt az első munkahelye és ott gardírozta az NDK-menekülteket 1989-ben a siófoki szállodában.

„Akkor még nem tudtuk, hogy történelmet írunk – mondta Bozai.

A Trabisimogató érdeklődőinek az 1989. szeptember 12-i Somogyi Néplap cikkeit osztogatták és fel is olvastak ezekből. Ami az NDK-s menekülteknek felhőtlen örömet jelentett, az bánatot hozott anno a balatoni szálláskiadóknak. Hiszen a határnyitással megszűntek a legendás balatoni NDK-NSZK találkozások, 1989. szeptember 11-én a balatoni kempingek kiürülésével nem csak az az évi szezon ért véget, hanem a balatoni tömegturizmusnak is vége szakadt.

Nem turmixgép, hanem NDK-zászló

Nem turmixgép, hanem NDK-zászló

Fotó: A szerző felvétele

A Balaton marad mindenkié?

A megemlékezésen azt mondta Lengyel Róbert siófoki polgármester, hogy a tömegturizmust követő harminc „átmeneti” év után a következő néhány évben eldőlhet, milyen irányt is vesz a balatoni turizmus. Sokak hozzájuthatnak továbbra is a Balatonhoz, vagy egyre kevesebbek kiváltsága lesz, mert egyre kevesebben férnek hozzá? Legalábbis ingyenesen. A közelgő önkormányzati választásnak az is a tétje: lesz-e majd elegendő számú olyan polgármester, aki ellent tud állni a kedvezőtlen folyamatoknak, és a Balaton továbbra is mindenkié lehet-e…”

„A szemek ragyogtak”

A Somogyi Néplap 1989. szeptember 12-i cikke:

A kicsik is kipróbálhatták a Trabit

A kicsik is kipróbálhatták a Trabit

Fotó: A szerző felvétele

NDK-menekültek, aranyködben az Ezüstparton


„A balatonszéplaki SZOT Ezüstpart II. szállodájának parkolójában egy krémszínű Volkswagen minibusz áll. A sétány padjain sütkérező fiatalok gyönyörködve mustrálgatják. A legjobban az autó oldalára pingált vörös kereszt tetszik nekik. Nem csoda: a fiatalok valamennyien keletnémet menekültek, a busz pedig a nyugatnémet segélyszolgálaté.


A szemék tegnap már ragyogtak, de a kérés: beszélgessünk, csukott fülekre és szájakra talált. A Vöröskereszt egy megállapodás miatt nem akart, a menekültök pedig nem mertek nyilatkozni. Így a tudósító csak tárgyszerűen adhat számot a Széplakon történtekről.


A zánkai menekülttábor megtelte után irányítottak csütörtökön, pénteken és szombaton 100-100 keletnémet fiatalt az Ezüstpartra. Vasárnap este a Horn Gyula külügyminiszterrel készült riport tévébeli sugárzása után a helyszínre érkezett a nyugatnémet konzul, aki megerősítette: Magyarország nyugati határa 0 óra 0 perctől nyitva áll előttük. Az ezt követő viharos érzelmi megnyilvánulásokat nehéz lenne papírra vetni. Az ünneplés hevében mintegy százan azonnal elindultak új hazájuk felé.”

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.