Arra emlékezett rögtönzött rendezvényével a Siófoki Ellenzéki Összefogás, hogy harminc éve ezen a napon nyílt meg a határ az NDK-s menekültek előtt, akik közül százak éppen a siófoki Ezüstpart Hotelben berendezett ideiglenes menekülttáborból indultak el 1989. szeptember 11-én nulla óra után a határ, azaz a szabadság felé.
Trabisimogató – ezt a nevet adták performanszuknak a szervezők, a Trabantot Zamárdiból kormányozta a siófoki víztoronyig Bartha László, a már évekkel ezelőtt megszűnt S.O.S. Regionális Rádiós Segélyhívó Alapítvány hajdani elnöke, aki nem csak féltve őrzött járgányát bocsátotta közszemlére, hanem stílszerűen még a vasfüggöny egy darabját is elhozta díszdobozban.
| ||
Nem tudtuk, hogy történelmet írunk
„Miután 1989 szeptember elejére megtelt a csillebérci és a zánkai menekülttábor is, a Vöröskereszt a siófoki Ezüstpart hotelben is létesített egyet, mégpedig szigorúan zártat. Ide azokat hozták, akik tartottak tőle, hogy megfigyeli őket a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat” – emlékezett vissza harminc év múltán a siófoki Bozai Ágota, akinek az egyetem elvégzése után a Vöröskereszt volt az első munkahelye és ott gardírozta az NDK-menekülteket 1989-ben a siófoki szállodában.
„Akkor még nem tudtuk, hogy történelmet írunk – mondta Bozai.
A Trabisimogató érdeklődőinek az 1989. szeptember 12-i Somogyi Néplap cikkeit osztogatták és fel is olvastak ezekből. Ami az NDK-s menekülteknek felhőtlen örömet jelentett, az bánatot hozott anno a balatoni szálláskiadóknak. Hiszen a határnyitással megszűntek a legendás balatoni NDK-NSZK találkozások, 1989. szeptember 11-én a balatoni kempingek kiürülésével nem csak az az évi szezon ért véget, hanem a balatoni tömegturizmusnak is vége szakadt.
| ||
A Balaton marad mindenkié?
A megemlékezésen azt mondta Lengyel Róbert siófoki polgármester, hogy a tömegturizmust követő harminc „átmeneti” év után a következő néhány évben eldőlhet, milyen irányt is vesz a balatoni turizmus. Sokak hozzájuthatnak továbbra is a Balatonhoz, vagy egyre kevesebbek kiváltsága lesz, mert egyre kevesebben férnek hozzá? Legalábbis ingyenesen. A közelgő önkormányzati választásnak az is a tétje: lesz-e majd elegendő számú olyan polgármester, aki ellent tud állni a kedvezőtlen folyamatoknak, és a Balaton továbbra is mindenkié lehet-e…”
„A szemek ragyogtak”
A Somogyi Néplap 1989. szeptember 12-i cikke:
| ||
NDK-menekültek, aranyködben az Ezüstparton
„A balatonszéplaki SZOT Ezüstpart II. szállodájának parkolójában egy krémszínű Volkswagen minibusz áll. A sétány padjain sütkérező fiatalok gyönyörködve mustrálgatják. A legjobban az autó oldalára pingált vörös kereszt tetszik nekik. Nem csoda: a fiatalok valamennyien keletnémet menekültek, a busz pedig a nyugatnémet segélyszolgálaté.
A szemék tegnap már ragyogtak, de a kérés: beszélgessünk, csukott fülekre és szájakra talált. A Vöröskereszt egy megállapodás miatt nem akart, a menekültök pedig nem mertek nyilatkozni. Így a tudósító csak tárgyszerűen adhat számot a Széplakon történtekről.
A zánkai menekülttábor megtelte után irányítottak csütörtökön, pénteken és szombaton 100-100 keletnémet fiatalt az Ezüstpartra. Vasárnap este a Horn Gyula külügyminiszterrel készült riport tévébeli sugárzása után a helyszínre érkezett a nyugatnémet konzul, aki megerősítette: Magyarország nyugati határa 0 óra 0 perctől nyitva áll előttük. Az ezt követő viharos érzelmi megnyilvánulásokat nehéz lenne papírra vetni. Az ünneplés hevében mintegy százan azonnal elindultak új hazájuk felé.”
