Siófoki Trabisimogató, avagy innen indultak pontosan 30 évvel ezelőtt a szabadság felé az NDK-sok

Kis-Magyarország

Tűzpiros, 1983-as gyártású Trabant limuzin pöfögött a víztorony tövéig, NDK-zászlóval, „bombajó” dudával, amire ugye irigy a komphajó. Sokaknak feltűnt a jelenség szerdán, szeptember 11-én késő délután a siófoki Fő téren.

Arra emlékezett rögtönzött rendezvényével a Siófoki Ellenzéki Összefogás, hogy harminc éve ezen a napon nyílt meg a határ az NDK-s menekültek előtt, akik közül százak éppen a siófoki Ezüstpart Hotelben berendezett ideiglenes menekülttáborból indultak el 1989. szeptember 11-én nulla óra után a határ, azaz a szabadság felé.

Trabisimogató – ezt a nevet adták performanszuknak a szervezők, a Trabantot Zamárdiból kormányozta a siófoki víztoronyig Bartha László, a már évekkel ezelőtt megszűnt S.O.S. Regionális Rádiós Segélyhívó Alapítvány hajdani elnöke, aki nem csak féltve őrzött járgányát bocsátotta közszemlére, hanem stílszerűen még a vasfüggöny egy darabját is elhozta díszdobozban.

Bartha László Zamárdiból hozta a Trabantot

Bartha László Zamárdiból hozta a Trabantot

Fotó: A szerző felvétele

Nem tudtuk, hogy történelmet írunk

„Miután 1989 szeptember elejére megtelt a csillebérci és a zánkai menekülttábor is, a Vöröskereszt a siófoki Ezüstpart hotelben is létesített egyet, mégpedig szigorúan zártat. Ide azokat hozták, akik tartottak tőle, hogy megfigyeli őket a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat” – emlékezett vissza harminc év múltán a siófoki Bozai Ágota, akinek az egyetem elvégzése után a Vöröskereszt volt az első munkahelye és ott gardírozta az NDK-menekülteket 1989-ben a siófoki szállodában.

„Akkor még nem tudtuk, hogy történelmet írunk – mondta Bozai.

A Trabisimogató érdeklődőinek az 1989. szeptember 12-i Somogyi Néplap cikkeit osztogatták és fel is olvastak ezekből. Ami az NDK-s menekülteknek felhőtlen örömet jelentett, az bánatot hozott anno a balatoni szálláskiadóknak. Hiszen a határnyitással megszűntek a legendás balatoni NDK-NSZK találkozások, 1989. szeptember 11-én a balatoni kempingek kiürülésével nem csak az az évi szezon ért véget, hanem a balatoni tömegturizmusnak is vége szakadt.

Nem turmixgép, hanem NDK-zászló

Nem turmixgép, hanem NDK-zászló

Fotó: A szerző felvétele

A Balaton marad mindenkié?

A megemlékezésen azt mondta Lengyel Róbert siófoki polgármester, hogy a tömegturizmust követő harminc „átmeneti” év után a következő néhány évben eldőlhet, milyen irányt is vesz a balatoni turizmus. Sokak hozzájuthatnak továbbra is a Balatonhoz, vagy egyre kevesebbek kiváltsága lesz, mert egyre kevesebben férnek hozzá? Legalábbis ingyenesen. A közelgő önkormányzati választásnak az is a tétje: lesz-e majd elegendő számú olyan polgármester, aki ellent tud állni a kedvezőtlen folyamatoknak, és a Balaton továbbra is mindenkié lehet-e…”

„A szemek ragyogtak”

A Somogyi Néplap 1989. szeptember 12-i cikke:

A kicsik is kipróbálhatták a Trabit

A kicsik is kipróbálhatták a Trabit

Fotó: A szerző felvétele

NDK-menekültek, aranyködben az Ezüstparton


„A balatonszéplaki SZOT Ezüstpart II. szállodájának parkolójában egy krémszínű Volkswagen minibusz áll. A sétány padjain sütkérező fiatalok gyönyörködve mustrálgatják. A legjobban az autó oldalára pingált vörös kereszt tetszik nekik. Nem csoda: a fiatalok valamennyien keletnémet menekültek, a busz pedig a nyugatnémet segélyszolgálaté.


A szemék tegnap már ragyogtak, de a kérés: beszélgessünk, csukott fülekre és szájakra talált. A Vöröskereszt egy megállapodás miatt nem akart, a menekültök pedig nem mertek nyilatkozni. Így a tudósító csak tárgyszerűen adhat számot a Széplakon történtekről.


A zánkai menekülttábor megtelte után irányítottak csütörtökön, pénteken és szombaton 100-100 keletnémet fiatalt az Ezüstpartra. Vasárnap este a Horn Gyula külügyminiszterrel készült riport tévébeli sugárzása után a helyszínre érkezett a nyugatnémet konzul, aki megerősítette: Magyarország nyugati határa 0 óra 0 perctől nyitva áll előttük. Az ezt követő viharos érzelmi megnyilvánulásokat nehéz lenne papírra vetni. Az ünneplés hevében mintegy százan azonnal elindultak új hazájuk felé.”

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.